Tavaly márciusban, a legelső bejegyzés megírásakor, nem is gondoltam arra, hogy milyen lesz, ha megjelenik az ötvenedik vagy a kilencvenkilencedik, esetleg az ezredik… Most megérkeztünk a századikhoz, ezúttal viszont olyanok osztották meg velünk a gondolataikat, akik rendszeresen követik a blogon és a Facebook-oldalon megjelenő rövidebb-hosszabb írásokat. Jóleső érzéssel olvastuk a visszajelzéseket, amelyek többek között arról is meggyőztek, hogy érdemes bővíteni a hétfőnként megjelenő buborékgyűjteményt. (Pár hónapja le akartunk mondani róla.) Köszönjük, hogy írtak nekünk! A szó ezúttal az olvasóké…

Nem volt egyszerű feladat, de megbirkóztam vele. Amellett, hogy felkértek a Szövegkovács bemutatására, beszéltem a Magyar Újságírók Romániai Egyesületéről, és egyúttal az erdélyi nők magazinját, a Nőileget is bemutattam. 

Szeretné tudni, mitől lesz igazán jó a kávé? Esetleg azt, hogy mivel foglalkozik a barista? Vagy éppen miért ma került terítékre ez a téma? A harmadik kérdésre válaszolunk leghamarabb… Pontosan 124 évvel ezelőtt, 1892. október 7-én született Francesco Illy, akit az olasz presszókávé atyjaként emlegetnek. Mindemellett idén van a halálának 60. évfordulója, ugyanis 1956-ban hunyt el Triesztben. Mégis mi közünk hozzá?

Jóleső érzéssel szürcsölte a reggeli kávéját? Sikerült felébrednie tőle vagy egyáltalán nem hatott? Hányat fogyasztott el azóta? Nem kell hozzászólnia a bejegyzéshez, sem pedig üzenetet küldenie, elég, ha saját magának ad választ a kérdésekre.

Miért kérdezgetjük pont erről? Elsősorban azért, mert ma van a kávé világnapja. A kezdeményezés a nyolcvanas években indult Japánban, hivatalosan viszont 2009-től ünneplik világszerte. A kíváncsiskodás másik oka, hogy fel szeretnénk hívni a figyelmét a kávéval kapcsolatos szavak helyesírására.

Sikerült megbarátkoznia az új helyesírási szabályokkal? Háttér-információkra is kíváncsi? Szeretné tudni, melyek a legfőbb különbségek A magyar helyesírás szabályai 12. és 11. kiadása között? Szeptember elsején lejárt az egyéves türelmi idő, ami azt jelenti, hogy ezentúl kizárólag az új szabályok érvényesek, addig a régiek szerint is írhattunk. Mai vendégünk dr. Ludányi Zsófia, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa. A Magyar Tudományos Akadémia egyébként 1832 óta közreadja a magyar helyesírás új szabályait.

Jó pár éve beszéltünk róla először, de akkor nem vettük komolyan… Négy esztendővel ezelőtt viszont nem volt más választás, ki kellett találni valamit. Hozzáfogtunk „hűbelebalázs” módjára, szedett-vedett információkkal, de nem akart megszületni.

Bár az érettségi vizsga végleges eredményeit csak holnap függesztik ki, mai vendégünknek nincs miért izgulnia. Nem volt szüksége óvásra, így már kedden felszusszanhatott. Sikerrel zárta a közel egy hónapig tartó vizsgaidőszakot. Kovács Péter júniusban a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban fejezte be a középiskolai tanulmányait, a felsőfokú képzést ugyancsak Mátyás király szülővárosában végzi majd. Néhány napja a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) temesvári riporttáborában is tevékenykedett, mondhatni hangyányival az utolsó vizsgája után.

Az eredeti ötletet továbbragoztam, a címet pedig a közismert klinikai szakpszichológus, dr. Almási Kitti Bátran élni című könyvének borítójáról kölcsönöztem. Ha jobban belegondolok, maga a kérdés már általános iskolás koromban szerepelt a szótáramban, csak nem mértem fel az erejét. Igaz, akkor még a rövidebb változatot mondogattam: „na és…”. Egy női magazinban olvastam róla, és ezzel próbáltam hárítani, ha például valaki kötekedni akart velem. De nem voltam kitartó, most azonban érzem, értem a lényeget. Hogy pontosan mit is? Olvasson tovább!

Mindig jó vele beszélgetni, még akkor is, ha az elmúlt hat évben körülbelül ötször találkoztunk. Kedves, mosolyog, pozitív a kisugárzása, az őszinteségéért pedig külön köszönettel tartozom. A marosvásárhelyi születésű Simon Emőke kolléganőm volt az Erdélyi Magyar Televíziónál, az ott kialakult barátságunkat a Temesvárra való költözésem sem tudta kikezdeni. Jelenleg a civil szférában tevékenykedik, és egyelőre úgy érzi, megtalálta ott a helyét. Szabadidejében egy online magazin, az enido.ro főszerkesztője. Hogy mi is az az énidő, és miért van Önnek is szüksége rá, arra az alábbi interjúban kap választ. Megéri elolvasni!

Hogyan értelmezzük a testnevelés szót? Mit nevelnek? Csak a testet? Mi lesz a mai gyerekekkel, akik egyre több időt töltenek a számítógép előtt? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Paul Éva nyugalmazott testnevelő tanárnőnél, akinek példája sokak számára ösztönző lehet. Számomra mindenképp, és valószínűleg a kedves olvasó is elraktároz magában egy-két értékes gondolatot.