Vállalkozói históriák címmel indítjuk útjára legújabb rovatunkat. Bár korábban is megszólaltattunk vállalkozókat, ezentúl havonta találkozhatnak olyan személyekkel, akik az üzleti életben tevékenykednek. A kezdetekről, kudarcaikról, az újrakezdésről, sikereikről mesélnek majd, tanulságos példákat is felvonultatva. Első beszélgetőpartnerünk Erős Lóránt, a RIF (Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciója) elnöke.

Egy furcsa nevű szülőfalu, gyerekkori emlékek, tanári pálya, könyvtárosi munka, írói szárnybontogatás, sajátos stílus… Még a negyedét sem sikerült felvázolni annak, amiről a Maros megyei Dányánban született Bölöni Domokossal beszélgettünk az Irodalmi találkozó című rovatunk második részében. 

Születésnapját ünnepli a Vendégek tollából című rovatunk mai szerzője. A marosvásárhelyi születésű és jelenleg is ott élő Simon Emőkével néhány hónapja készítettünk interjút, ő indította el az enido.ro internetes oldalt. A közelgő ünnepek előtt olyan gondolatokat oszt meg a Szövegkovács olvasóival, amelyeket nem árt komolyan venni. Főként olyan esetekben, amikor azt hisszük, hogy a körülmények áldozatai vagyunk.

Utazás a világ körül címmel indítjuk útjára legújabb rovatunkat, az első állomás pedig az amerikai egyesült államokbeli Chicago. Vendéglátónk nem más, mint a csíkszeredai születésű Simon Éva, a Chicagói Magyar Klub egyik alapembere. Múlt héten az óradnai és radnaborbereki, a verseci, illetve a temesvári szórványba kalauzoltuk Önt, most viszont megtudhatja, milyen magyarnak lenni egy amerikai nagyvárosban.

Szeretne táncra perdülni? Csárdásozni, cumbiázni? Ha még nem tudja, hogy mit takar az utóbbi, olvassa el a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének idei riporttábora után készült írást. Ezúttal Temesvárt térképeztük fel az ország különböző pontjairól, illetve a Vajdaságból érkezett kollégákkal. Az azóta megjelent könyv címe Hol vagytok, temesvári magyarok? 

A kérdésre nem egyszerű választ adni, hisz a nagyvárosi szórványban kevés lehetőség van a találkozásra, természetesen, ha valaki igazán akarja, megtalálja a módját. Én a Szívek Fesztiválján kerestem a magyarokat, de szerbekkel és dél-amerikaiakkal is találkoztam. Valami pedig régi, kellemes emlékeket ébresztett fel bennem. (Csak halkan megjegyzem, hogy ebbe a riporttáborba nem kellett kilométereket utaznom, mivel több mint hat éve Temesváron élek.) 

Felkészült az újabb virtuális utazásra? Legutóbb a Beszterce-Naszód megyei Óradnára és Radnaborberekre kalauzoltuk Önt, most Versec és környéke következik. 2015 nyarán ott szervezett riporttábort a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete, a vajdasági kollégákhoz ezúttal erdélyiek, a MÚRE tagjai is csatlakoztak. Az ott töltött öt nap természetesen felejthetetlen emlékeket nyújtott. Ezúttal két írásomat olvashatja, mindkettő megjelent a 2016-ban kiadott Érdsomlyói hídfő című kötetben.

A közös munka eredménye...

Az elsőt egyébként eredetileg a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének honlapjára írtam beszámolóként, így nem kis meglepetés volt, amikor megláttam, hogy a könyvbe is bekerült. 

A tömbmagyarságban, a székelyföldi Csíkszentdomokoson születtem és nőttem fel, majd 135 km-rel odébb, Marosvásárhelyen éltem hét évig, pontosan 25 éves koromig. Mondhatni könnyű volt magyarnak lenni. Egészen az egyetem végéig anyanyelvemen tanultam, legfeljebb a munkám miatt kellett beszéljek románul. 2010 nyarán azonban minden megváltozott, Temesváron belekóstoltam a szórványlétbe, amit eleinte nagyon nehezen éltem meg.

Nyereményjátékkal ünnepeltük a magyar nyelv napját a Kárpát-medencei Fiatal Közgazdászok Találkozóján. Bár első ránézésre furcsának tűnhet a párosítás, egyáltalán nem az. Nyitottak voltak a szervezők, és szerencsére olyanok is akadtak, akik válaszoltak a feladvány kérdéseire. Mielőtt belemennék a részletekbe, visszaugrom a történet legelejére.

Miként születik meg egy vers, esetleg egy novella? Mi késztet valakit arra, hogy papírra vesse a gondolatait, sőt azokat másokkal is megossza? Meg lehet-e élni például a költészetből? Többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ az Irodalmi találkozó című rovatunkban, amelynek első meghívottja Csata Ernő marosvásárhelyi költő. Bár személyesen még nem ismerjük egymást, idén nyáron már dolgoztunk együtt, a világháló segítségével hidaltuk át a Marosvásárhely, Temesvár és Csíkszereda közötti távolságot. Most őt kérdeztük.

A századik, rendhagyó bejegyzés meggyőzött arról, hogy érdemes megújítani, felfrissíteni a blogot. Mától új rovatok indulnak, természetesen a régi stílust sem feledjük el. Továbbra is lesznek helyesírással, szabályváltozásokkal kapcsolatos bejegyzések, de másoknak is teret adunk. Havonta egyszer vendégszerzőt köszönthetünk a blogon, a legelső nem más, mint a marosvásárhelyi születésű, jelenleg az Egyesült Királyságban élő Lázár-Erdélyi Orsolya, aki az elmúlt egy évben sajátos projekttel hívta fel magára a figyelmet a Facebookon. Hogy pontosan miről is van szó, kiderül a különleges önvallomásból. Figyelem! Sokat lehet tanulni tőle! Most pedig Orsolyáé a szó…