Sikerült megbarátkoznia az új helyesírási szabályokkal? Háttér-információkra is kíváncsi? Szeretné tudni, melyek a legfőbb különbségek A magyar helyesírás szabályai 12. és 11. kiadása között? Szeptember elsején lejárt az egyéves türelmi idő, ami azt jelenti, hogy ezentúl kizárólag az új szabályok érvényesek, addig a régiek szerint is írhattunk. Mai vendégünk dr. Ludányi Zsófia, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa. A Magyar Tudományos Akadémia egyébként 1832 óta közreadja a magyar helyesírás új szabályait.

Dr. Ludányi Zsófia (www.mta.hu)

– Mielőtt rákérdeznék, hogy mi is történt az elmúlt egy évben, árulja el, pontosan mivel foglalkozik? Mivel lehet Önhöz fordulni?

– Az MTA Nyelvtudományi Intézet Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti osztályán vagyok tudományos munkatárs. Munkám során számítógépes nyelvészeti feladatokkal foglalkozom, mindemellett nyelvi tanácsadást, nyelvi ismeretterjesztést is végzek, bátran lehet hozzám fordulni helyesírási, nyelvi kérdésekben. Fő kutatási területem a szaknyelvi helyesírások, a mai magyar orvosi szaknyelv helyesírása. Közreműködöm a Nyelvtudományi Intézet helyesiras.mta.hu tanácsadó portáljának üzemeltetésében, folyamatos javításában; így a portállal kapcsolatos észrevételekkel, hibajelenségekkel kapcsolatban is lehet hozzám fordulni.

 Különbségek

– Miben más a 12. kiadás, mint a 11.?

– Dr. Prószéky Gábort, az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságának elnökét idézve „felhasználóbarátabb” lett az új szabályzat. A munkabizottság célja az volt, hogy a már meglévő írásszokásokat rögzítse. Ez azt jelenti, hogy sok esetben már korábban is használtuk az adott helyesírási rendszert, csak azok még nem voltak írásba foglalva. Általánosan elmondható a szabályzatról, hogy jelentős szabályszintű változások nem történtek.

Egyes helyeken javították, pontosították a szabályok megfogalmazását. A korábbi szabályzat nem adott teljes listákat egyes kivételes írásmódú szavakról, a 12. kiadásban ezt pótolták. Egyes részeket átszerkesztettek, például a külön- és egybeírással foglalkozó fejezetet. Néhol szabálypontot vagy szabálypontrészt hagytak ki, például az új kiadásban nem szerepel az asszonynevek írásáról szóló rész vagy a postai címzésre vonatkozó szabálypont.

Hivatalos bemutató 2015-ben (www.mti.hu)

A 12. kiadás sokkal „rugalmasabb”, mint az elődje. Néhány példa: az ingadozó kiejtésű h végű szavak -val/-vel és -vá/-vé ragos alakjait kétféleképpen lehet írni (dühvel és dühhel). Az elsején számmal írható 1-jén és 1-én formában is.

A többszörös (három vagy több tagú) összetételek írásmódjában az a változás történt, hogy az -i képzőt nem kell beleszámítani a szótagszámba. A 11. kiadás szerint a kerékpárjavítás egybe-, míg a kerékpár-javítási kötőjellel írandó, mivel az utóbbi az -i képző miatt hét szótagos lett. A 12. kiadás az -i képzőt nem számolja bele a szótagszámba, így a kerékpárjavítási is kötőjel nélkül írandó.

S végezetül új szabálypontok is kerültek bele a 12. kiadásba. Például a ragtime-koncert összetétel a ragtime szó végén lévő hangérték nélküli e betű miatt kötőjellel írandó. Ezt a 11. kiadás nem fogalmazta meg explicit módon, csak az idegen szavak toldalékolásáról beszélt, az összetételi tagok kapcsolásáról nem.

Az írásszokás azonban – logikusan – már korábban is alkalmazta ezt a „ki nem mondott” szabályt összetételi tagok kapcsolása esetén, a 12. kiadásban szabály formájában is rögzítve lett. Mindemellett teljesen új szabály az is, hogy a valamilyen oknál fogva „mozdíthatatlan” kötőjelet tartalmazó összetételhez (például C-vitamin, balett-táncos) kapcsolódó új összetételi tagot újabb kötőjellel kapcsoljuk (C-vitamin-hiány, balett-táncos-képzés).

Balett-táncos-képzés (balett.info)

A felsorolás nem teljes, csupán néhány példával igyekeztem illusztrálni a jelentősebb változásokat. Mindemellett egyes szavak írásmódja is változott (bura > búra, immúnis > immunis, reverzíbilis > reverzibilis), ezek megtalálhatók a 12. kiadás változáslistájában. A már említett rugalmasság abban is megmutatkozik, hogy egyes szavak írásmódja vagylagossá vált, például a korábban csak pacemakerként írható szó most már pacemaker és pészméker alakban is elfogadott.

Bírálatok, pozitív visszajelzések

– Egy év telt el a hivatalos bemutató óta, az új szabályzat pedig számos bírálatot kapott. Fel tudna sorolni öt dolgot, amit kimondottan zavarónak tartottak az emberek? Vagy ennél is több van?

– Ami a szabályzat egyik erénye, a rugalmasság, „felhasználóbarátság”, sokak szerint az hátránya is. Egyes vélemények szerint jó, hogy vagylagos például az 1-jén és az 1-én használata, mások azonban éppen azt nehezményezik, hogy nincs egy egyértelmű írásmód, jobb, ha nincs vagylagosság, és csak az egyik helyes.

Sokan nincsenek kibékülve azzal a ténnyel, hogy már megint változtak a helyesírási szabályok, miért nem volt jó az, ahogy ők tanulták. Több fiatal szülőtől érkezett olyan visszajelzés, hogy most tanulhatják újra a szabályokat, nehogy a saját kisgyermeküknek butaságot tanítsanak. Itt jegyezném meg, a „már megint” változtak a szabályok arra a közkeletű tévhitre utal, hogy a helyesírási szabályok állandóan változnak; ezt megcáfolom, mert utoljára 1984-ben változtak, előtte meg 1954-ben – ez igazán nem mondható gyakorinak.

Kerékpárjavítási zsebkönyv is létezik... (berbe.hu)

Voltak, akik azt rótták fel az új szabályzatnak, hogy egyszerűsítés helyett inkább még bonyolították a szabályokat, például a szótagszámlálásét. Persze nézőpont kérdése, hogy kinek mi a bonyolult, de véleményem szerint egyszerűbb lett a szabály azáltal, hogy az -i képzőt nem számítjuk bele a szótagszámba, és nincsenek olyan szerencsétlen esetek, mint a már említett kerékpárjavítás, de kerékpár‑javítási – a 11. kiadás szerint ugyanis a képzők beleszámítanak a szótagszámba, így az egyetlen betűből álló -i képző miatt kötőjellel kellett írni az utóbbit.

Nemrég olvastam, hogy vannak, akik az ímél írásmódot helytelenítik („hülyén néz ki”). Szerencsére emellett a forrásnyelv szerinti e-mail alak is használható, mindkettő megfelel a helyesírás normának.

E-mail vagy ímél? Mindkettő helyes...

– Mivel kapcsolatban érkeztek pozitív visszajelzések? Voltak olyan változások, amelyeket látva valaki a fejére csapott, és azt mondta, hogy végre, erre vártam?

– Természetesen volt. Mint korábban említettem, a rugalmasság, a megengedőség elég megosztó volt, egyesek hátránynak, mások erénynek tartják. Főként ez az, amit pozitívumként szoktak emlegetni.

Terjedelmesebb lett

– 8000 új szóval bővült a gyűjtemény. Mi alapján választották ki az új szavakat? Például a szelfit? Őszintén bevallva, elég nehezen barátkozom vele…

– Nehéz pontos választ adni arra, miért úgy alakult a szójegyzék, ahogy alakult. A szótározandó szavakból összeállított előzetes lista mérete a végül megjelent szótári résznek többszöröse volt; több szempontú rostán, válogatáson ment keresztül, egyenként mérlegelték a készítők, mely szavak kerüljenek bele, melyek ne. Végül a – a korábbi kiadáshoz képest jóval terjedelmesebb méretű – szótári részbe a mai magyar nyelvhasználók leggyakrabban használt szavai kerültek, főként a társadalmi, gazdasági, politikai és tudományos élet területéről.

Tavaly két könyvet rendelt a Szövegkovács

Hogy mi számít gyakori szónak, annak eldöntésében nagy segítséget jelentenek az ún. korpuszok, vagyis nagy mennyiségű szót (és egyéb metaadatokat) tartalmazó elektronikus szövegtárak, mint például az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársai által készített Magyar nemzeti szövegtár, illetve Magyar történeti szövegtár.

A gyakoriság mellett az aktualitás is fontos szempont volt. Számos neologizmus (új szó) is belekerült a szótárba, amelyek helyesírási kodifikációjához a készítők figyelembe vették a jellemző írásgyakorlatot. Ebben az említett korpuszokon kívül egyes esetekben az egyetemi és főiskolai hallgatók bevonásával végzett tesztfelmérések adatai nyújtottak segítséget.

Mindemellett szerepe volt annak is, hogy az adott szótári szó mennyire képes szemléltetni a hivatkozott szabály „működőképességét”. A legtöbb szó mellett ugyanis fel van tüntetve az a szabálypont, amely az adott szó írásakor releváns.

Hangsúlyozom, hogy a szabályzat a meglévő és gyarapodó szóanyagnak valójában csak egy kis részét adja meg, jellegénél fogva, a terjedelmi korlátok miatt. Természetesen készülőben van egy terjedelmesebb, átfogóbb helyesírási szótár, az 1999-es Magyar helyesírási szótár megújításaként.

Készül a szelfi... (www.femina.hu)

Ami a szelfit illeti, esetében is az aktualitás volt a fő szempont, ami miatt szótározásra került. Nem tudom, a szelfi esetén az esetlegesen szokatlannak tűnő, kiejtés szerinti írásmód az, amivel nehezen barátkoznak meg egyes nyelvhasználók, vagy inkább magának az idegen szónak az elterjedésével. Ha az utóbbira gondol, akkor érdemes tudni, hogy a szókincs bővítésének az egyik legtermékenyebb módja a magyarban (és sok más nyelvben is) az idegen szavak átvétele.

Lehet persze próbálkozni magyarításokkal (ez többnyire nem nyelvészek, hanem nyelvi kérdések iránt érdeklődő „műkedvelők” végzik – bár a magyarítás nem is tartozik a nyelvészek feladatai közé), de azt, hogy egy magyarítás elterjed-e, az adott beszélőközösség, a nyelvszokás dönti el.

Nem győzöm továbbá hangsúlyozni, hogy az idegenszó-átvétel nem káros, nem hibáztatható, nem veszélyezteti a magyar nyelvet. Természetesen ettől függetlenül minden nyelvhasználónak szíve joga azt mondani, neki nem tetszik a szelfi szó, ez esetben legfeljebb elkerüli a használatát. De nem mondhatjuk a szelfi szóra, hogy az eredendően rossz, ez tudományosan értelmezhetetlen állítás.

Az eredeti megnevezés...

Ami pedig a helyesírását illeti: az idegen szavak esetén a helyesírási szabályzat és szótár gondozóinak döntenie kell arról, hogy idegenes vagy magyaros formában kodifikálják-e az adott szót. A selfie esetében főként az szólt a magyaros írásmód mellett, hogy a toldalékolt alakok írásmódja problémába ütközhet: hogy írjuk példul azt, hogy selfie + -k (többesszám-jel)? Selfie-k vagy *selfiek? A belőle képzett igét pedig úgy, hogy selfie-zik, netán *selfiezik?

A szó végi néma e miatt egyébként a kötőjeles írásmód lenne a helyes, de a kötőjel főként az igei alakban szokatlan írásképet eredményez. Akkor már jóval egyszerűbb, ha a kiejtésnek megfelelően írjuk, és nem kell azon gondolkodni, hogy a toldalék kötőjellel vagy közvetlenül kapcsolódik az idegen írásmódú szótőhöz.

– Számos szó már nincs a szótárban. Milyen szavak tűntek el és miért? Fel tud hozni néhány példát?

– Nem kerültek be a szótárba azok a szavak, amelyek időszerűtlenné váltak, elavultak. Néhány példa: agárkutya, átíró könyvelés, bilgeri, csillagláb.

Vagy-vagy…

– Az új szabályzat sok esetben választási lehetőséget is ad. Pl. a korábban említett e-mail és ímél is használható… Rögtön eszembe jutott, hogy a különböző sajtótermékeknél valószínűleg előre le kell/kellett szögezzék, melyiket választják a vagy-vagy esetekből. Előfordulhat, hogy az egyik napilap így, a másik meg úgy írja… Biztos, hogy jó ez a szabadság?

– Hogy az egyes sajtótermékeknél hogyan zajlik mindez, arra nincs rálátásom. A vagylagossággal kapcsolatban annyit érdemes leszögezni, hogy mindkét alakváltozat egyenértékű, mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is: az e-mail írásmód több bizonytalanságot okozhat, például ha toldalékot kell hozzá kapcsolni, az újabb kérdéseket vethet fel: kapcsolható-e közvetlenül a toldalék (pl. e-mailezik) vagy kötőjellel kell (*e-mail-ezik).

Az idegen szavak toldalékolása ugyanis sokszor bizonytalan az írásgyakorlatban; előfordul, hogy akkor is kötőjellel kapcsolják a toldalékot, ha a szó nem végződik néma betűre vagy bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan betűegyüttesre. Egyszerűbbnek tűnik a magyaros ímél forma, ennek hátránya azonban, hogy az írásmód nem tükrözi a jellegzetes e- ’elektronikusan hozzáférhető, írható, olvasható stb.’ előtagot.

Egyre ritkábban írunk hagyományos levelet (www.posta.hu)

Egyéni döntés, hogy ki melyiket használja, a fő, hogy ugyanabban a szövegben egységesen, következetesen használja a kiválasztott formát.

S hogy jó-e ez a nagy szabadság? Nem tudok erre a kérdésre határozott igennel vagy nemmel válaszolni. Egyrészt azt mondom: a fakultatív alakok túlságosan nagyszámú szótárbeli előfordulása nem lenne szerencsés, mivel a helyesírás célja az, hogy a befogadó, az olvasó dolgát megkönnyítse, ez pedig azáltal érhető el, ha egy szót, szerkezetet mindig ugyanaz a karaktersorozat jelöl.

Képzeljünk el egy olyan helyesírási szótárat, amelyben a legtöbb szó kétféleképpen írható – vajon mennyivel könnyítené meg az adott olvasó megértését az, ha egy olyan szöveget olvasna, amelyben hol így, hol úgy írják az adott szót? (Erre mondhatom azt, hogy ha egy szövegen belül következetesen írjuk, akkor nem kellene, hogy ez problémát jelentsen.) A fakultativitás ellen szól továbbá az is, amit nemegyszer tapasztalok: az „egységsugarú felhasználó” nem igényli az alakváltozatokat, jobban szereti, ha csak egy lehetséges írásmód létezik.

Vannak azonban olyan esetek, amikor kimondottan pozitívnak tartom, hogy rugalmasabb, megengedőbb a szabályzat. Ha például ingadozik egy szó kiejtése, mint mondjuk a h-ra végződő szavak esetén (düh, juh), jó, hogy a szabályzat a dühvel és a dühhel alakváltozatot is megengedi.

Hasonló a véleményem az intézménynevek írásmódjában történt változásról is. Gondolok itt arra, hogy – a régi szabályzat szerint – ha én azt akartam leírni, hogy ma nem vagyok bent az intézetben (értsd: munkahelyemen, a Nyelvtudományi Intézetben), akkor az intézmény típusát jelölő szót, az intézetet kisbetűvel kellett írnom. Hiába ismertem a szabályt, általában nem így jártam el, s ezzel nem voltam egyedül.

Az Intézet épülete (old.mta.hu)

A szabályzat 12. kiadása megengedőbb lett ezen a téren is, mert azt mondja, hogy az intézmény típusát jelölő szavakat (minisztérium, egyetem, hivatal, intézet, iskola stb.) ajánlatos kis kezdőbetűvel írni, de az alkalmi tulajdonnevesülés miatti nagybetűsítés is elfogadható belső használatra. Így most már én is nyugodt lelkiismerettel írhatom a kollégáimnak ímélben/e-mailben, hogy: ma nem vagyok bent az Intézetben.

Jónak tartom ugyanígy az 1-jén ~ 1-én vagylagosságát, illetve az óra-perc megjelölésénél a korábban kizárólagosan használandó 9.15 forma helyett a 9:15 alakváltozat kodifikációját is. Nem lehet a meglévő írásgyakorlatot figyelmen kívül hagyni, fokozottan igaz ez a 9:15 alakra, amit korábban is mindenki így írt (a 11. kiadás szerint helytelenül); most már végre ez is normatívvá vált.

Szerintem mindenképpen jó, ha egyes esetekben meghagyjuk a szabad választás lehetőségét, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ez sokakat elbizonytalanít: az emberekben él az igény arra, hogy valamit vagy így, vagy úgy írjunk, csak az egyik változat legyen helyes.

Bővebben a magyarításokról

– Miért kerültek be olyan idegen eredetű szavak a szótárba, mint például a finánc? Sajnos egyre több szót kölcsönzünk más nyelvekből, a mindennapi beszédből pedig elég nehéz kigyomlálni. Például Székelyföldön is egyre erősebb a román nyelv hatása…

– Ahogy már utaltam rá, az idegen szavak átvétele a szókészlet gyarapodásának egyik leggyakoribb módja, természetes folyamat. A világon minden nyelv vesz át szavakat más nyelvekből (például az angol nyelv a normann franciából vette át szókészletének jelentős részét). Így tehát teljesen természetes az is, hogy a magyar nyelvbe bekerült idegen vagy jövevényszavak (a kettő közti határ nem éles) szótári kodifikációja előbb-utóbb megtörténik.

A romániai magyar nyelvvel kapcsolatban hadd hivatkozzam az Erdélyben élő, ismert magyar nyelvészre, dr. Szilágyi N. Sándorra, aki azt mondja: bizonyos nyelvhasználati színtereken, így a szórványban élő magyarság esetében is kevéssé van alkalmuk az embereknek az anyanyelvüket használni, hivatali ügyintézéskor például egyszerűbb azt mondani: formulár, mint azt, hogy típusnyomtatvány, és ezt a másik helybéli magyar nyelvhasználó is könnyebben megérti.

A típusnyomtatványra szavazunk (www.posta-romana.ro)

A vegyes lakosságú területek kisebbségi nyelvhasználatára mindenhol jellemző, hogy vannak nyelvi kölcsönhatások, átvételek. Nem baj az – mondja Szilágyi N. tanár úr –, ha a romániai magyar iskolában a magyar gyerek azt mondja: somer, csak meg kell neki tanítani, hogy ha azt akarja, hogy a magyarországi magyarok is megértsék, annak közmagyar megfelelőjét: munkanélküli.

A szabályzat szótári részébe tehát határon túli magyar földrajzi nevek, intézménynevek és jellegzetes határon túli magyar közszók is bekerültek, hiszen a szabályzat nem csupán a magyarországi magyaroknak, hanem az egész magyar nyelvközösségnek szól.

Észszerű és társai

– Miért tartották észszerűnek, hogy az ésszerűből észszerű legyen? Még sorolhatnám a mészszerű, penészszerű stb. szavakat…

– Az akadémiai helyesírási szabályzat 11. (korábbi) kiadása az egyszerűsítés elvét alkalmazta akkor is, amikor egy -sz-re végződő főnévhez kapcsolta a -szerű képzőszerű utótagot. Ahhoz, hogy ennek miértjét megértsük, nézzük meg, mi történik egy -sz végű főnév toldalékolásakor: lássuk el például egy -val/-vel raggal. A -vel rag teljesen hasonul a szótő végi -sz-hez, vagyis nem ész- + -vel, hanem ész- + -szel. A többjegyű betűk kettőzött alakját a toldalékos alakokban csonkítva írjuk, tehát nem *észszel, hanem ésszel.

Ugyanígy járt el a szabályzat a -szerű esetén is. A -szerű (és ugyanígy a -féle, -fajta) tipikus példája annak, hogy a tövek és a toldalékok (jelen esetben képzők) közti határ egyáltalán nem olyan merev, mint gondolnánk. Ilyen átmeneti szóalak például a -szerű (és a -féle, -fajta) is, mégpedig azért, mert bár összetételi utótagként tartjuk számon, képzőszerű tulajdonságokat mutat. Például már az a tény, hogy más összetételi tagokkal ellentétben önmagában nem fordul elő, a toldalékmorfémákkal teszi őt hasonlatossá.

Ma már másként írjuk. A kérdőjel elé pedig nem kell szóköz (www.napikviz.com)

A toldalékok egy csoportjának, a képzőknek több tulajdonsága jellemző rá: nem kötelező elem, a szótő után következik, nem szóalakzáró, mint a képzők általában, vagyis következhet utána más toldalék (pl. ész + szerű + t), megtűr maga mellett másik képzőt (pl. ész + szerű + ség) stb.

A 11. kiadás szerint tehát a -szerű úgy viselkedik, akár a toldalékok, tehát az -sz végű főnevekhez való kapcsolódása esetén az sz-t csonkítva írjuk, vagyis az egyszerűsítés elvét alkalmazzuk.

A szabályzat 12. kiadása azonban már inkább a -szerű szóösszetételiutótag-mivoltát domborítja ki. Nem alkalmazza a „képzőszerű utótag” terminust (bár tagadhatatlan, hogy a -szerű tényleg képzőszerűen viselkedik sok esetben). Miben tér el mégis a képzőktől?

Nézzünk meg egy példát, ahol valódi összetételről van szó. Vegyük a bőrkabát és bőrcipő összetételeket, és tegyük őket mellérendelő viszonyba: bőrkabát és bőrcipő. Egyszerűbben úgy mondhatjuk: bőrkabát és -cipő, vagyis a második esetben elhagyhatjuk az előtagot. Hiába hagytuk el a bőr előtagot, tudjuk, hogy az a cipőre is vonatkozik, attól még az az összetett szó egészét képviseli.

Bőrkabátokat is lehet vásárolni (www.plazainfo.hu)

Nemcsak az előtag, hanem az utótag is elmaradhat összetételek ismétlődésekor: szövőipar, fonóipar, egyszerűbben: szövő- és fonóipar. (Míg mindezt nem tehetjük meg a képzőkkel: a bátorság és okosság szerkezetet például nem rövidíthetjük így: bátor- és okosság.)

Nos, a képzőszerű tulajdonságokat mutató utótagok ugyanígy viselkednek, mint a „sima” utótagok (vagyis most a -szerű, -féle, -fajta utótagszerű tulajdonságait domborítjuk ki): mindenféle és -fajta (elmarad az előtag), nem élet-, hanem álomszerű (elmarad az utótag).

Az új szabályzat tehát utótagként kezeli a -szerűt, s mivel összetett szavak határán sosem egyszerűsítünk kétjegyű betűk esetén (vadászszenvedély, jegygyűrű), hasonlóan kell eljárni az -sz végű főnév + -szerű esetén is, így lesz tehát az ésszerűből észszerű.

– Tegyük fel, hogy van egy Bernadette névre hallgató ismerősöm, vagyis egy e betű is kerül a neve végére. Esetében helyes a Bernadette-tel?

– Igen. Mivel nem ejtjük a szó végi e-t, a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk.

Vége a türelmi időnek

– Tavaly egy év türelmi időt szabtak meg, ami nemrég lejárt. Mire volt elég ez az időszak?

– Arra nyilvánvalóan nem, hogy az új szabályzatra való teljes átállás megtörténjék. Ehhez valószínűleg jóval több év szükséges, de ez természetes. Amit látok: az új helyesírás foglalkoztatja az embereket, van róla véleményük, legyen az pozitív vagy negatív. A pedagógusoktól kapott visszajelzések is alapvetően pozitívak, higgadtan fogadták a változásokat.

Az oktatásban több időre van szükség (tudasbazis.sulinet.hu)

– Eleinte sokan azt mondták, hogy az iskolákban legalább két év türelmi idő kell, mivel elég sok időbe telik – akár a 2016/2017-es tanév végéig is eltarthat –, amíg sikerül az új szabályzat szerint kijavítani a tankönyveket. Milyen visszajelzések érkeztek eddig a tanintézményektől?

– Tudomásom szerint ezen a téren nem történt sok előrehaladás. Tekintettel arra, hogy mivel a tankönyveknek az új (2012-es) Nemzeti Alaptanterv szerinti átdolgozása nemrégen ért véget, illetve most készült el az OFI kísérleti tankönyveinek utolsó évfolyama, a kiadók figyelmét jobbára ezek a feladatok kötötték le, semmint az, hogy a helyesírást javítsák.

Az új tankönyvekben már figyelembe vették a helyesírási szabályok változását, az új helyesírást, de az, hogy a meglévő tankönyvek helyesírásának javítása mikorra várható, meglehetősen bizonytalan. 2015-ben az hangzott el, hogy csak az újabb kiadásokat, kiadványokat fogják javítani.

Hogy a közoktatásban mennyire foglalkoznak a helyesírási szabályok változásával, arról nem tudok teljes körű tájékoztatást nyújtani. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének nyelvi tanácsadó szolgálatához, illetve helyesírási tanácsadó portáljához érkező visszajelzések alapján vannak lelkiismeretes tanítók, (magyar)tanárok, akik hozzánk fordulnak tájékoztatásáért, hogy hogyan és mit tanítsanak, de a közoktatásba jobban belelátó kollégák szerint a helyesírás-tanításnak nincs akkora jelentősége, hogy különösebben foglalkoznának az új szabályzattal.

Mindennapi helyesírás

– Tegyük fel, hogy valaki megvásárolta vagy megvásárolja A magyar helyesírás szabályai 12. kiadását. Mire figyeljen leginkább a keresgéléskor, hogy tud legkönnyebben eligazodni a szavak rengetegében?

– A szabályzat is fölhívja a figyelmet arra, hogy a különírandó szókapcsolatok és az egybeírandó összetételek nagy száma miatt természetesen nem lehet olyan szótárat készíteni, amely kimerítően tartalmazza az összes összetett szót, illetve szerkezetet.

Ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk használni a szótárt, érdemes tudni, hogy sok címszó mellett ún. szóbokrokban szerepelnek olyan összetételek és szerkezetek is, amelyekben az illető címszó elő- vagy utótagként fordul elő. Például ha azt szeretnénk tudni, hogy a kék nefelejcs szerkezet külön- vagy egybeírandó, akkor azt nem a kék betűrendi helyén kell keresni, hanem a nefelejcs szó bokrában. A barna sör írásmódja mind a barna, mind a sör címszó bokrában megtalálható.

A nefelejcsnél kell keresni (indafoto.hu)

– Az MTA-nak van egy helyesírási tanácsadó portálja, a www.helyesiras.mta.hu, ami ha jól tudom, egy jó ideje már az új szabályokat sorakoztatja fel. Mire használhatja például a mindennapi ember?

– 2013. április 30-án nyílt meg – többéves fejlesztés eredményeképpen – a mindenki által ingyenes hozzáférhető online helyesírási tanácsadó portál. A weboldalon az alábbi helyesírási témakörökben kaphatunk választ: különírás-egybeírás, tulajdonnevek (főként földrajzi nevek) helyesírása, elválasztás, számok és dátumok helyesírása, betűrendbe sorolás.

Lehetőség van továbbá egyes szóalakok helyességének ellenőrzésére is a Helyes-e így? nevű szószintű helyesírás-ellenőrző eszközzel (ly vagy j, mássalhangzó vagy magánhangzó hosszának ellenőrzése). Tekintettel a korábban már említett átmeneti időszakra, az új szabályzat megjelenésekor úgy alakítottuk át a portál eszközeinek működését, hogy az érintett programok (eltérés esetén) mind a 11., mind a 12. kiadás által javasolt írásmódot feltüntetik, jelezve, hogy melyik kiadás javasolja azt.

Pillanatkép az oldalról 

A webes alkalmazások mellett felhívom a figyelmet a Helyes blogra, amely a portálhoz csatlakozó, nyelvi ismeretterjesztéssel foglalkozó blog. Heti egy-két alkalommal közöl rövid blogbejegyzéseket nemcsak helyesírási, hanem a legkülönfélébb alaktani, szófajtani, jelentéstani témákban, mindenki számára közérthető nyelven.

Mindemellett megtalálható az oldalon a nyelvi tanácsadó szolgálat archívumának anyaga (korábbi, gyakran ismételt kérdések és válaszok), illetve az akadémiai helyesírási szabályzat 11. és 12. kiadása.

Üzenet a vállalkozóknak

– A végére pedig egy elég furcsa kérdés. Miért lenne jó helyesen írni a mai világban? Mit jelentene például a cégeknek, ha a minőségi termékek, illetve szolgáltatások mellé minőségi szövegeket társítanának?

– A helyesírás magas presztízsértékkel bíró ajánlás. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező betartani, de érdemes. Ha nem tartjuk be, az negatív következménnyel járhat: a helyesírási hibáktól hemzsegő írás óhatatlanul is a műveletlenség bélyegét nyomja a szerzőre az olvasók szemében (legyen az illető egyébként bármilyen intelligens, művelt ember).

Több hiba egyetlen plakáton

A helyesírás magas presztízsértékét mutatja az a (egyébként elég negatív) gyakorlat, amikor a különféle internetes fórumokon, közösségi oldalakon zajló vita résztvevői érdemi érvek helyett egymás helyesírási hibáit olvassák a másik fejére, jelezvén ezáltal azt, hogy nem tekintik érdemi vitapartnernek a másikat, hiszen az még helyesen írni sem tud. Természetesen ez egyáltalán nem követendő példa, csupán azért hoztam fel, hogy jelezzem, milyen magas a társadalmi elismertsége a helyesírásnak.

Mindemellett nem csak a magas presztízsérték miatt javasolt a helyesírási szabályokat betartani. A helyesírás ugyanis elsősorban azért van, hogy az olvasást megkönnyítse. Fontos, hogy egy adott szót mindig ugyanaz az íráskép jelöljön – s itt visszautalok az e-mail és az ímél kérdésére: bár vagylagos alakok, használjuk egy szövegen belül következetesen az egyik vagy másik formát, hogy megkönnyítsük az olvasó dolgát. Ha ugyanis egy szövegen belül váltogatjuk a két alakot, az megtévesztő lehet, zavarba ejti az olvasót, azt az érzetet kelti benne, hogy valamiféle oka van a kétféle írásmódnak, talán más-más jelentést takar a két forma.

Vajon mennyire megbízhatók?

A kérdésre válaszolva tehát a cégeknek azért éri meg betartani a helyesírási szabályokat, mert a normától való eltérés társadalmi stigmával jár – vagyis az emberek bizalmatlanul tekintenek egy olyan cégre, szolgáltatásra, melynek weboldalán, dokumentumaiban, horribile dictu a cég nevében hemzsegnek a helyesírási hibák.

A Nyelvtudományi Intézet nyelvi tanácsadó szolgálatához érkező megkeresések jelentős része különféle cégektől, bankoktól, hivataloktól érkezik, mivel azok is tisztában vannak vele, hogy a jó helyesírás presztízsnövelő, míg a normától való eltérés presztízsveszteséggel jár.

Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia

Ui.: Az interjúból kizárólag a forrás feltüntetésével lehet átvenni részleteket.