Rólunk mondták

1. „Néhány éve, hasonló szakmai hétvégéinken, még komoly vitákat folytattunk arról, hogy a blogokat a sajtó, az újságírás részének tekintsük-e. Ugyan e viták nem zárultak le köreinkben, mi most szakmai díjjal ismerjük el egy magát blognak nevező médiavállalkozás két alapítóját, Farkas-Ráduly Melániát és Gergely Erikát.

A Szövegkovács blog ezen az online műfajon belül is rendhagyó, hiszen nem a megszokott politikai-közéleti véleménysziporkákat publikálja, hanem az anyanyelv helyes használatához segít, a sajtószakma nyelvi színvonalán próbál segíteni, igény esetén megfelelő szövegterápiát alkalmazva. Mindezt természetesen egy ilyen oldaltól elvárható igényes nyelvi színvonalon, szabatosan.

Hogy a Szövegkovács mennyire szembemegy a jelenlegi trendekkel, azt érzékeljük azoknál az online vagy offline sajtótermékeknél (olvasva, hallgatva egyaránt), ahol nem ritka, hogy a szövegek mindenféle szerkesztői, korrektori kontroll nélkül kerülnek az olvasók elé, hibák tömkelegével.

Miután a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete díjának figyelemfelkeltő szerepe is van, javaslom a blogot felkereső kollégáknak, hogy visszamenőleg is olvassák a szövegkovácsok bejegyzéseit, hiszen ezek az írások szellemi aktualitásukból semmit nem veszítettek.

Úgyhogy, kedves Erika és Melánia, tartsátok erős kézzel a szövegkovács-kalapácsot, s ahol hibákat észleltek, nyelvi, sajtónyelvi igénytelenséggel szembesültök, akkor keményen csapjatok oda”.

Szűcs László (a Várad folyóirat és az Erdélyi Riport főszerkesztője) laudációja 2015. szeptember 19-én, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének díjátadó estjén hangzott el, Nagykárolyban.

2. „Soraid könnybe lábasztották szemeim. Istenem, mennyire igaz, amit leírtál. Sajnos, de igaz. Minden verseci nevében köszönöm. Köszönöm, hogy itt voltatok, köszönöm, hogy írtok rólunk, tudomást szereztetek arról, hogy vagyunk”.

Krizbai Hajnalka nyugalmazott tanítónő, a „Van élet a romok között” című, az egykori verseci magyar oktatásról szóló riport elolvasása után.

4. „Az üllő az apukám kovácsműhelyében levő, kalapáccsal csilingelő ikertestvérére emlékeztet, mely a családapánk kenyérkeresőjeként büszkén trónolt a műhely közepén, szorgos kezű mestere társaságában, izzóacél szikrázó csillagait szórván szerteszéjjel, minden kalapácsütés alkalmával... Kívánom Önöknek, hogy a SZÖVEGKOVÁCS csillagszóróként szórja szerte a kikalapált szövegeit…

Vámos Margareta

4. „Referenciaigény esetén forduljon hozzám bizalommal, illetve nyugodtan adja meg az elérhetőségemet. Köszönöm az alapos, magas színvonalú munkáját és flexibilitását, és kellemes ünnepeket!”

Bor Gergely, a Corvex Üzleti Megoldások Zrt. mobilüzletág-vezetője

5. „Kedves olvasó, az a könyv, amit a kezedben tartasz, esetleg a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain olvasod, szerénységem mellett négy nagyon odaadó, mesterségét tökéletesen ismerő szereplő nélkül nem lett volna könyv. A kiadó megadóan tűrte a könyv alakjának, méretének változtatására irányuló rigolyáimat. Végül a próbanyomás utáni utolsó fedőlap-változtatás után, nyomdaszagúan kigördült a nyomdagépek alól a 300 példány. A Garabontzia Kiadó tulajdonosa és a könyv nyomtatója, Kleindl László fiatal, készséges, hozzáértő alkotótársam volt. Ezt megelőzően, szinte ugyanezt az utat jártuk végig a könyv grafikusával, drága barátommal, Csiszár Lászlóval, magát amatőr festőnek tartó, remek ízlésű dizájnerrel. Sikeres lett a külső, a belső és a CD grafikája, de magunk válogattuk és vágtuk a lemez hanganyagát.

A legnagyobb munka nem rám hárult – azzal együtt, hogy a könyv minden betűjét saját kezűleg billentyűztem számítógépbe, no meg azzal sem, hogy magam szkenneltem be a képeket, meg a naplórészleteket –, ennél nagyobb munkát végzett az én két nyelvőrző angyalom, Farkas-Ráduly Melánia, aki Temesváron él, és Gergely Erika, aki viszont több száz kilométerrel odébb, Csíkországban lakik és dolgozik. Ketten internetes kapcsolatban, szinkronban dolgoztak, hogy a könyvnek elvégezhessék a lektorálását és tördelését. Tőlem is interneten szaladt a szöveg meg a kép Temesvárra, Csíkszeredába és vissza Marosvásárhelyre.

Sokat köszönhetek a számítógépes technikának, rekordidő alatt készült el a nyom­dakész mesterpéldány. Természetesen jelentősen támogatott a vásárhelyi Rádióstú­dió magyar adásának igazgatója. Szász Attila, akinek ezúttal is hálámat fejezem ki, akárcsak alkotótársaimnak, akik keményen bábáskodtak az elsőszülöttem világra hozásában. Köszönet és hála..."

Csifó János – utószó gyanánt a Megy a magnó... című könyvhöz

6. „Meghallgattam, nagyon nagyon szuperek! Nem is tudtam, hogy erre ennyi időt és energiát áldoztál. Nagyon szépen köszönjük!”

Temesi Borbála, az „Advertising the change” elnevezésű, Erasmus+ program keretében szervezett nemzetközi tréning kapcsán készült rádiós anyagokról.