Születésnapját ünnepli a Vendégek tollából című rovatunk mai szerzője. A marosvásárhelyi születésű és jelenleg is ott élő Simon Emőkével néhány hónapja készítettünk interjút, ő indította el az enido.ro internetes oldalt. A közelgő ünnepek előtt olyan gondolatokat oszt meg a Szövegkovács olvasóival, amelyeket nem árt komolyan venni. Főként olyan esetekben, amikor azt hisszük, hogy a körülmények áldozatai vagyunk.

Simon Emőke

Az hogy rohanó világban élünk, folyton sietünk, nincs időnk semmire, és napjainkban a karácsony is inkább a külsőségekről szól, már annyira közhely és annyira unom, hogy ezt nagy lépésekben szkippelem – és szerintem vagyunk így ezzel egy páran. Legfőképpen az zavar, hogy szegény mi, azért nincs időnk senkire és semmire, mert ilyen tempót diktál a társadalom, a munkahely, az utca, az iskola, a reklámok és sorolhatnám, azaz áldozatszerepbe helyez minket, amiben – lássuk be – imádunk fürödni.

A világ rohan, ha hagyjuk... (indafoto.hu)

Mert mindennek mi az üzenete? Az, hogy én nem tehetek róla. Nem én vagyok a hibás, ha nem vagyok jelen a kapcsolataimban, ha úgy játszom a gyerekemmel, hogy közben a laptopomról munkahelyi levelekre válaszolgatok, ha folyton felveszem a telefonom, miközben a barátom könnyek között meséli el élete legrosszabb napját, de akkor sem, ha szinte elütök valakit az átjárón, mert annyira sietek, hogy észre sem veszem, amikor a gyalogos leteszi a lábát.

Türelmetlen mindennapok (http://www.thetimes.co.uk/)

És igen, azért is a rohanó világ a hibás, hogy nem hallom meg, amikor a párom éppen bókolni próbál, vagy már megint türelmetlen vagyok vele, a kollégámmal, a sorban előttem álló nénivel, a világgal, önmagammal…

Néhol így oldják meg (http://blog.showderklub.info/)

Igen, ez is egy út, így is lehet gondolkodni, élni. De sajnos ez olyan út, aminek zsákutca a vége, és egy olyan élet, amit túlélünk, és nem megélünk.  A világ nem változik, addig fog rohanni, sietni, felszínes lenni, amíg mi azok vagyunk benne. A változás benned és bennem kezdődik el. Azzal, hogy döntesz és elkezded diktáni a saját ritmusod, hogy felelősséget vállalsz az életed milyenségéért. 

Versenyfutás az idővel... (http://primetimenm.com/)

A világ azért siet, mert a lelked állandó rohanásban van, elégedetlenségben, bizonyítási és megfelelési vágyban, anyagi jólét hajkurászásában, boldogságkeresésben… mekkora egy illúzió! Ne hagyd magad átverni, befolyásolni.  Ne higgy a világnak. Higgy annak a halk belső hangnak, amely időként azt mondja és kérdi… Állj meg, hová sietsz?

Néha erre is szükség van... (vitalzone.hu)

Vegyél vissza a tempóból, lassíts. Hadd, hogy siessen minden és mindenki, te csak lépj ki a körforgásból, és hallgasd végig a barátodat úgy, hogy közben némára állítod a telefonod, nézz a szemébe, érezd őt. Játssz úgy a gyerekeddel, hogy ki se veszed a laptopod a táskádból, figyelj csak rá. Halld meg és köszönd meg, ha a párod éppen bókolni próbál, és ne siettesd a sorban előtted álló nénit.

Odafigyelés... (femina.hu)

Tudom, azt hiszed, hogy lehetetlen, el fogsz késni, ha nem sietsz, és lemaradsz valamiről, ha nem tartod a világgal a tempót – sokáig én is ezt hittem. Míg rá nem jöttem, hogy nem. Olyannyira nem, hogy egyből minden a helyére kerül, mert már nem a világ mozgat téged, hanem a bensőd, nem a világ siettet, hanem te lettél tudatosabb.

Megélni a pillanatot...

És rájössz, hogy – bár úgy tűnik, a világ továbbra is siet – neked mégis van időd a pillanatra, az élményre, a tapasztalatra, a jóra, a rosszra, a betegségre, gyógyulásra, az örömre, bánatra, a magányra, a szerelemre, a dühre, a szeretetre, egy ölelésre, egy élettől kapott pofon értelmezésére, magadra és másokra. Adj időt magadnak, hogy életed megélés legyen és ne túlélés, hogy ne a világ mondja meg neked a tutit, hanem te magad.

Simon Emőke

Ui.: Ezúton is köszöntjük Simon Emőkét, Isten éltesse sokáig! :)

A Vendégek tollából című rovatunk első szerzője Lázár-Erdélyi Orsolya volt, az ő írását itt olvashatja:

http://szovegkovacs.blog.hu/2016/12/04/a_mindennapok_ajandekai

Simon Emőkével idén júliusban beszélgettünk:

http://szovegkovacs.blog.hu/2016/07/01/_egy_enidos_emberrel_orom_egyutt_lenni