Sokan azt hiszik, hogy ’hibás, bűnös, csínytevő’ jelentésű ludas szavunk valamiképpen összefügg Fazekas Mihály pompás mesehősének, Lúdas Matyinak a nevével. Semmi kapcsolatuk sincs pedig egymással – legfeljebb annyi, hogy Lúdas Matyi nevében is a lúd szó szerepel, és ludas szavunk is a lúd főnév származéka. De mi köze van az inkább ostobaságáról, mintsem csínytevő hajlamáról ismert jámbor libának a rosszban sántikáló emberhez?

„Renceres” vasárnapi bejegyzésünkkel jelentkezünk. Aki kíváncsi rá, hogy miért követtük el ezt az égbekiáltó hibát az első szónál, kattintson a visszapillantó tükörre. Megszívlelendő idézetet olvashat Illyés Gyulától, meglesheti az e heti buborékokat, felidézheti Arany János emlékét. És ez még nem minden!

Annyi mint ’nem látja a dologban a lényeget, mert elvész a részletekben’. Azt hinné az ember, hogy ízes magyar kifejezés, és hogy úgy keletkezett, mint általában a szólások, vagyis a nyelvet létrehozó és alakító névtelen százezrek találó megfigyelésének köszönhető az elterjedése. Valójában azonban puszta átvételként, mint a német den Wald vor lauter Räumen nicht sehen fordítása honosodott meg nyelvünkben.

Irodalmi vallomás, a helyesírás szavunk eredete, a mindennap és a minden nap közötti különbség… Egyebek mellett ezek a témák kerültek hétfőtől péntekig a Szövegkovács tarsolyába. Most is érdemes elolvasni a szöveges-képes összefoglalót, sőt az a legjobb, ha minél több emberhez eljut a bejegyzéscsokor.  Köszönjük!

Van úgy, hogy az ember maga sem tudná megokolni miért, de ha­tározottan megérez, megsejt valamit, ami olykor csakugyan be is következik. Ilyen esetekben mondják tréfásan, hogy érzi, sejti vagy gondolja, mint macska az esőt. Csongrád megyéből ilyen változatát is közölték: olyan képet vág hozzá, mint a macska, ha esőt érez. Hódmező­vásárhelyen pedig ebben az alakban jegyezték fel: úgy néz, mint a macska, mikor möndörög ( = mennydörög). Ez utóbbi megvan a né­metben is: er macht ein Gesicht wie die Katze, wenn es donnert.

Itt az ideje, hogy az eddiginél is jobban összehangoljuk a Szövegkovács blogját a Facebook-oldallal. Ezentúl minden vasárnap egy csokorba gyűjtjük az egy hét alatt megjelent rövid írásokat és fotókat. Mi volt eddig a Facebook-oldalon? 

Debrecenben él, de a szíve hazahúzza Erdélybe. Hadnagy József hatkötetes költő nem készült tudatosan az irodalmi pályára, néhány kedves ismerőse azonban arra buzdította, hogy vesse papírra a gondolatait, sőt tanácsokat is kapott tőlük. És nem bánta meg, hogy szemezgetett a verssel, vagy ahogy ő nevezi, a szépirodalom legszeszélyesebb asszonyával. Ma őt látjuk vendégül az Irodalmi találkozó című rovatunkban...

Egy sokak által ismert festőművész, aki legalább olyan jól bánik a szavakkal, mint az ecsettel. Mégsem tesz egyenlőségjelt az írás és a festészet közé. Tehetségére már gyerekkorában felfigyeltek, de csak jóval később, több kényszerpálya után sikerült megvalósítani az álmát. Saját műtermében festi vászonra gondolatait, és félkész vagy éppen elkezdett munkáit sem rejti el az érdeklődők elől.

A kegyetlen derű mestereként is emlegetik a „Vendégek tollából” című rovatunk mai szerzőjét. Bár sokat gondolkodtunk, hogyan lehetne bemutatni, végül az egyik közösségi oldalán talált önvallomásából idézünk. 

„Harang csendül, 

Ének zendül, 

Messze zsong a hálaének 

Az én kedves kis falumban 

Karácsonykor 

Magába száll minden lélek.”

Ady Endre Karácsony című versének első szakaszával képzeletben Csíkszentdomokosra, a mai blogbejegyzés írójának szülőfalujába utazunk. Az 1989. október 26-án született Biró Károly utolsó éves kispap osztja meg Önnel gondolatait, amelyek segíthetnek ráhangolódni a küszöbön álló ünnepekre.