„A Halak csillagjegyében születettek kettőssége jellemző életemre”

Miként születik meg egy vers, esetleg egy novella? Mi késztet valakit arra, hogy papírra vesse a gondolatait, sőt azokat másokkal is megossza? Meg lehet-e élni például a költészetből? Többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ az Irodalmi találkozó című rovatunkban, amelynek első meghívottja Csata Ernő marosvásárhelyi költő. Bár személyesen még nem ismerjük egymást, idén nyáron már dolgoztunk együtt, a világháló segítségével hidaltuk át a Marosvásárhely, Temesvár és Csíkszereda közötti távolságot. Most őt kérdeztük.

konyvbemutato-4_vagvajo.jpg

Csata Ernő dedikál...

– Hogyan lett gépészmérnökből költő? Vagy a kettő nem zárja ki egymást?

– Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. 2011-ben, az Öröklét című kötetem előszavában ezt írtam: „A Halak csillagjegyében születettek kettőssége jellemző életemre: a matematika szigorán nevelkedett műszaki mérnök és a hétköznapok elviselhetetlen szürkeségéből és hazugságaiból menekülni akaró, romantikus, művészi alkat váltakozik folyamatosan bennem. A határozott célokért biztos léptekkel induló ifjúból mára egy kissé zavarodott felnőtt lett, aki a mérhetetlen hazugságáradatból egyre nehezebben tudja kiszűrni az igazat”.

– Mikor kezdte érdekelni a versek világa? Milyen érzésekkel forgat egy verseskötetet?

– 1–4. osztályos koromban festegettem (vízfestékkel), aztán 5–10. osztályos koromban harmonikáztam és táncoltam az iskola néptáncegyüttesében. Líceumi diákként az iskola szatirikus faliújságját én láttam el versikékkel, amelyekben kifiguráztam (a tanárok jelölésére) a későket, a bukásra állókat, a cigarettázókat stb. Ekkor kezdődött a versírás az életemben.

Egy verseskötetet mindig izgalommal forgatok, kíváncsi vagyok a szerző érzelemvilágára, gondolataira és keresem, természetesen, a számomra még ismeretlen költői megoldásokat, az újszerű szókombinációkat, szép metaforákat, hasonlatokat és költői képeket.   

– Milyen típusú verseket kedvel? Ki a kedvenc költője?

– Minden jó verset kedvelek. A magyar irodalomnak nagyon sok kitűnő költője és írója van. Nagyon nehéz kedvencet választani, de ha mégis, akkor a lázadó sor a kedvencem: Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila, Erdélyből pedig Farkas Árpád. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a többit ne szeretném, mint például Csokonait, Kölcseyt, Juhász Gyulát, Arany Jánost, Kosztolányit, Dzsida Jenőt és másokat.

vorosmarty.jpg

Egyik kedvenc költője: Vörösmarty Mihály (keptar.oszk.hu)

– Hogy áll össze az Ön fejében egy vers? Jön az ihlet, leül és megírja?

– Verseim zömében ilyenek, de vannak pályázatok, ahol a téma előre adott, és köréje kell felépíteni a verset. Az ihlet a múzsa csókja, amit sokat kell még csiszolgatni.

– Több kötete is megjelent eddig… Mennyi időre és pontosan mire van szükség ahhoz, hogy összegyűljön egy kötetre való vers?

– Rengeteg külső és belső tényező befolyásolja az ember érzelmeit, s hogy ezekből mennyi lesz ihlető is, azt nehéz megmondani. Mostanig nyolc kötetem jelent meg, ebből egy próza, hat verseskötet (köztük egy gyermekvers-, egy haiku-) és egy műfordítás (verseskötet). Az első kötetem 2005-ben, a legutóbbi pedig 2016-ban jelent meg, tehát közel másfél évente egy kötet.

konyvbemutato-3vagvajo.jpg

Aláírásra várva...

– Néhány versével díjakat is nyert… Mit jelentenek az Ön számára ezek az elismerések? Melyik volt a legnagyobb meglepetés?

– Örültem, amikor a 2015-ben Magyarországon megrendezett Muzsikál az erdő rendezvénysorozat irodalmi pályázatán, a Mátrában átvehettem a 3. díjat Jókai Annától  Az erdő hangja című versért. Meglepetés volt számomra a 2011-es Liszt Ferenc-emlékév alkalmával Magyarországon meghirdetett pályázaton a Költői harmóniák (kompozíció tíz tételből) című alkotás első és a Haláltánc című vers 5. helyezése egyszerre, amelyik bekerült a gálaműsor programjába.
A legnagyobb elégtétel számomra mégis az, amikor azt olvasom, hogy több polgármester vagy egyházi gyülekezet az én Újévi köszöntő című versemmel köszönti híveit, vagy a Székelyudvarhely melletti Szejkén elszavalják Orbán Balázs sírjánál című versemet.

konyvbemutato-1.jpg

Néhány kötet...

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ

Adjon az új év,
amit a régi nem adott:
nevető örömet, édes bánatot;
adjon az is, aki még nem adott,
hidegben meleget, melegben árnyékot;
kálváriánkban könnyű keresztet,
szőlőtőkénkre nehéz gerezdet,
ha száraz a mezsgye, adjon az ég,
bőséges esőt, de ne legyen jég;
fagyosszentek ne hozzanak veszélyt,
gazdaszívekben ébresszenek reményt;
minden haragos béküljön jóra,
kaszálókon viruljon pünkösdirózsa;
adjon az isten mindig jó napot,
templomainkban áldásos papot;
ültessenek a kertbe legalább egyet,
teremjenek fáink roskadva meggyet;
búzatáblákba kevesebb egeret,
adjon az isten puha kenyeret;
adjon nekünk, ha nem is kérünk,
boldog szerelmet, ameddig élünk.

– Milyen típusú verselés köszön vissza Önnél? Milyen rímeket használ?

– Zömében szabadvers a jellemző, de van hexameter, szapphói 11-es vagy más időmértékes verselési szerkezet. A rímeknél van tiszta rím, asszonánc, páros rím, keresztrím, ölelkező rím. A szonettkoszorúknál ölelkező rímeket használtam (alapforma: abba, abba, cdc, dcd).

– Mesélne a haikukról? Ha jól tudom, ilyeneket is írt…

– Igen, van egy haikukötetem is, a Bombasiker. A haiku a pillanat költészete, a japán költészet jellegzetes versformája, amely három sorból áll, ezek rendre 5–7–5 morásak (egy mora egy rövid szótag hossza), a fordításokban általában a mora helyett a szótagot számolják, így az európai haiku 17 szótagos.

A haiku nem énközpontú, inkább a természeti jelenségek pillanatnyi rögzítése. A hagyományos haiku nagymesterének az 1644-ben született Macuo Basó japán haikuköltőt tartják, ő volt az első, aki megtöltötte súlyosabb tartalommal. Mivel a haiku nem a művész saját értelmezését tükrözi, hanem a pillanatnyi képet rögzíti, a befogadás erős hangsúlyt kap, az olvasó is részesévé válik az alkotó folyamatnak.  

macuo_baso.jpg

Magyar nyelven is megjelent... (www.libri.hu)

A másik elv a haiku írásánál a nagy megragadása a kicsin keresztül. A téli hideg kegyetlenségéről szóló haiku elég, ha felmutatja a verebet, amelyik nem tud inni a befagyott tóból.

ÉLETÜNK (haikusor)

Lámpások vagyunk
istenek ösvényein,
örök sötétben.

*

A fényes dacunk
csúfosan kialszik egy
viharos éjben.

– Ön nemcsak verseket ír, hanem verseket is fordít… Mi késztette erre, hisz más, amikor a saját gondolatait veti papírra, és más, amikor egy idegen nyelvű költő gondolatait ülteti át magyarra?

– A kitekintés mindig hasznos, rácsodálkozni mások (más népek) művészetére, ezzel közelebb kerülünk egymáshoz, megismerve mások gondolat- és érzelemvilágát. Így, egymás alkotásait megismerve, eljuthatunk egymás elismeréséhez (elfogadásához), rájövünk, hogy egymást tisztelni is lehet, nem csak gépfegyverekkel (bombákkal) elpusztítani.

– Mire kell figyelni egy versfordításnál?

– A versfordításnál sok mindenre kell egyszerre figyelni: klasszikus-e vagy szabadvers… Visszaadni, amit a költő ki akart fejezni: költői képekkel, hasonlatokkal, metaforákkal és más irodalmi eszközökkel. Szerintem fontos a szöveghűség is, megtartani a versszerkezetet, a rímképletet és a lehető legjobban visszaadni a költői mondanivalót.

Az időmértékes verselésnél meg kell találni a versszerkezetet (hexameter, szapphói, alkaioszi stb.), ebből kifolyólag meg kell tartani az eredeti verslábakat, szótagszámot, rímeket, és meg kell keresni a legmegfelelőbb, értelmükben a fordítandó szavakhoz legközelebb álló szavakat. A lefordított vers érzelmi töltete azonos kell legyen az eredetivel, nem lehet egy szomorú lírai művet humoros versre fordítani.

vegtelen_osvenyek.jpg

Legújabb kötete...

Nemrég jelent meg a Végtelen ösvények című kötete, amelyben román és francia szerzők verseit fordította le. Miért éppen rájuk esett a választása?

– Elsősorban azért, mert román és francia irodalmat tanultam a legtöbbet. A műszaki egyetemet Bukarestben végeztem, és összesen 12 évig éltem ott. Egyszerűen kíváncsi voltam a román és a francia költészet nagyjaira (a franciából csak két költőtől fordítottam).

– Melyiket volt nehezebb lefordítani: Eminescunak Az Esthajnalcsillag vagy Alphonse de Lamartine Az ember című versét? Milyen nehézségek voltak egyik vagy másik vers fordítása közben? Voltak-e egyáltalán?

Természetesen Eminescunak Az Esthajnalcsillag című versét sokkal nehezebb volt lefordítani, azért is, mert 102 szakaszból áll és végig keresztrímes (abab). A szabadverseket általában könnyebb fordítani (például Dinescu vagy Sorescu verseit). A legnehezebb tolmácsolni (legalábbis nekem) Nicolae Labiș vagy Ștefan Augustin Doinaș verseit.

eminescu.jpg

Eminescu, Az Esthajnalcsillag, vagyis a Luceafărul költője (ottawa.mae.ro)

Nagyon sokat kínlódtam Doinaș Az ezüst agyarú vadkan című versével, amíg megtaláltam az elfogadható rímeket (itt is keresztrímek vannak). Ion Barbu verseinek a fordításánál sok háttér-információra volt szükség (elsősorban életrajzira, de növénytanira és állattanira is). Marin Sorescu és Mircea Dinescu verseinél a tájszavak megfelelőinek a megtalálása volt a nagyobb gond. Ana Blandiana verseinél a női gondolkodás és lelkiség hangulatát nehéz visszaadni.

– Hogyan és hol lehet hozzájutni a kötethez?

– Megrendelhető az ecsata@gmail.com ímélcímen, gyorspostai küldeményként.

– Még milyen versek vannak a tarsolyában? Lesz újabb kötet?

– Leghamarabb nem verseskötetem lesz, hanem két szöveggyűjtemény: a Miért jó magyarnak lenni? és a Székelyföldem címűek. Verseskötet is van készülőben, a Csillagösvényen című, de még nem teljes.

img_0859.jpg

Pillanatkép az egyik könyvbemutatóról

– Amikor nem verseket ír, vagy éppen fordít, mivel foglalkozik?

– Dolgozom. Egy svájci cég, a TOOL-TEMP AG és magyarországi leányvállalatának, a Tool-Temp Hungária Kft.-nek vagyok a romániai képviselője.
Kertészkedem is. Van egy 2000 négyzetméteres kertünk, ebben szőlős, zöldséges és gyümölcsös. A szőlővel nagyon sok munka van, de a végén finom mustot és bort készítek belőle.

–  Minek tarja magát? Költőnek, gépészmérnöknek?

– Elsősorban gépészmérnöknek, ha szigorúan abból indulok ki, hogy mindenkinek az a mestersége, amiből magát és családját el tudja tartani. Az is igaz, hogy kevés olyan független költő volt és van, aki a költészetből fenn tudta (tudja) tartani önmagát (lásd: „Még az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”). A mai költők nagy része is valamelyik folyóiratnál (újságnál) tengődik vagy szponzorok (mecénások) után rohangál. A költészetből sosem tudtam volna megélni, így egy olyan világ maradt számomra, ahová a szürke hétköznapokból elmenekülök lelki egyensúlyom megtartásáért, a szép és fennkölt iránti vágyam kielégítéséért.

konyvbemutato-2.jpg

A közönség egy része...

– Mivel sorozatról van szó, arra szeretném kérni, hogy ajánljon egy költőt vagy írót, akit a következő alkalommal felkereshetünk…

– Nem szeretek másokat ajánlani semmire, mert vannak rossz tapasztalataim, de egy interjúért, remélem, nem sértődik meg Bölöni Domokos sem…

Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia

A fotók Csata Ernő gyűjteményéből származnak.  

Ui.: Legközelebb tehát Bölöni Domokos írót, a marosvásárhelyi Népújság művelődési rovatának volt szerkesztőjét kérjük fel  az Irodalmi találkozóra.

A rendhagyó stafétaátadás ötletét a Marosvásárhelyi Rádiótól kölcsönöztük. Hosszú éveken keresztül volt népszerű a Megy a magnó… című portréműsor, amelyben neves személyiségekkel készültek interjúk. Erről a műsorról Csifó János nyugalmazott rádióriportertől hallottunk először, akinek a Szövegkovács gondozásában jelent meg a Megy a magnó… című könyve.