„Harang csendül, 

Ének zendül, 

Messze zsong a hálaének 

Az én kedves kis falumban 

Karácsonykor 

Magába száll minden lélek.”

Ady Endre Karácsony című versének első szakaszával képzeletben Csíkszentdomokosra, a mai blogbejegyzés írójának szülőfalujába utazunk. Az 1989. október 26-án született Biró Károly utolsó éves kispap osztja meg Önnel gondolatait, amelyek segíthetnek ráhangolódni a küszöbön álló ünnepekre.

Biró Károly

Miután már annyi minden történt a nagyvilágban, és lassan év az végéhez közeledünk, az Egyház egy kétezer éves ünnepet tart az emberiség elé, jelezve ezzel, hogy nemcsak a mindennapok dolgai lényegesek, hanem Isten is. Nagyon fontos eligazodni a világban. Ennyire lehet kulcsfontosságú az is, hogy odafigyeljünk a lelkünkre, arra, ami szerintem egész létünknek az oka.

Tapasztalhattuk már életünkben, mennyire jelentős odafigyelni arra, hogy mindent helyesen cselekedjünk – a munkában, családban, párkapcsolatunkban, társadalmi életünkben –, mert fontosnak érezzük az emberekkel való kapcsolatainkat. Szükségesnek tartjuk az ajándékozást, mert ki szeretnénk mutatni a megajándékozott személynek, hogy mennyire fontos. A meglepetéssel olyat akarunk mutatni, ami már nem rólunk, önös érdekeinkről szól.

A szülőfalu

Azt szeretnénk, ha megmutatnánk a megajándékozott személynek, hogy ismerjük őt, tudjuk, mit szeret, és mitől érezné magát boldognak. Az ajándék túlmutat rajtunk. Szeretném, ha észrevennénk, hogy a karácsony nemcsak az ajándékról, hanem saját lelkünkről is szól. Itt van a karácsony, és talán érezzük már annak a súlyát, hogy a lelkünkre is oda kellene figyelnünk.

Én arra kérem a kedves olvasót, most zárja ki a világot, és szemlélje kívülről. Engedje el! Szemlélje, gondolkodjon el rajta, mit tett Isten az emberiségért, az emberekért, Önért.

Más szemszögből...

Isten is megajándékozta a világot, amikor elküldte a Fiát. Megajándékozott minket, mert el szerette volna mondani, mennyire fontosak vagyunk Neki. Jobban belegondolva, Isten annyira meghatározónak tartja a velünk való kapcsolatát, hogy lemond isteni „trónjáról”, mert neki fontosabbak vagyunk, mint az, hogy korbácsbottal vagy más nehézségekkel próbára tegyen minket. Egy alkalommal sem írja az evangéliumokban, hogy Jézus bárkit is próbára tenne. Soha. Tehát ha valaki úgy érzi, a nehézségek Istentől lennének, téved. Isten szeret minket, de sosem tenne próbára.

Amerre a szem ellát...

Szeret minket a Jóisten. Nem is kicsit. Annyira szeret minket, hogy képes egyszülött Fiát a világba küldeni, és kereszthalálával, feltámadásával megváltani. Már az a tény, hogy istállóban születik, megmutatja, Isten annyira szeret minket, hogy a legalacsonyabb és legegyszerűbb emberek is megközelíthetik őt. Falusi fiú vagyok, és tudom, milyen piszkos egy istálló. Talán Ön is járt istállóban, és tudja, mi van ott. Megdöbbennénk, ha megtudnánk, hogy egy anya ott szült gyereket, nem beszélve arról, hogy még tudós bölcsek is odalátogattak.

De mit változtat meg ez az életemben? Mit jelent egy olyan ember életében, aki a XXI. század elején él?

Garados tetejéről

Arra tanított a világ bennünket, hogy mindig a legszebb arcunkat mutassuk az embereknek. Arra tanít minket az élet, hogy mutassuk magunkat erősnek. És nagyon erősek vagyunk. Képesek vagyunk családunkat eltartani, nagy távolságokat bejárni és átutazni rövid idő alatt. Rengeteg betegséget és testi ferdeséget gyógyítanak már. Ezeket megtanultuk használni. Jól használni! Rengeteg ember hadakozik a mindennapjaival, mert a kiharcolt jólétét fenn akarja tartani. Nagyszerű dolog ez!

Csíkszenttamás felé...

Isten azonban nem ide jön. Nem a szépséget akarja fejleszteni, hanem azokat a részeket, amiket legszívesebben nem mutatunk meg a világnak. Amit nem szabad lásson a világ kamerája. Ide érkezik Isten: a félelmeinkbe, szégyenünkbe, az életünk azon részébe, ahol istállóhoz hasonló körülmények vannak. Olyan dolgokat juttat eszünkbe, amelyekre nem szívesen emlékezünk, amelyekre nem vagyunk büszkék. Amikor megértjük ezt, szabaddá válunk, annyira szabaddá, hogy nem tudjuk leírni. Kiengesztelődésnek nevezzük ezt.

Az emlékév Facebook-oldalának borítóképe

Engedje meg, kedves Olvasó, hogy a nemrég zárult Márton Áron-emlékév kapcsán, amit a Nemzetpolitikai Államtitkárság hirdetett meg, elmeséljek egy történetet, ezzel is megmutatva, milyen példás életet élt az 1896-ban, Csíkszentdomokoson született szent életű püspök.

Márton Áron a börtönből kiszabadulva lelkigyakorlatra hívta a békepapokat. Azok a papok, akik lepaktáltak a kommunista vezetéssel, lehetőséget kaptak arra, hogy megváltoztassák véleményüket. A lelkigyakorlat résztvevői kiengesztelődtek, és a szent életű püspök bűnüket megbocsátotta.

A fiatal Márton Áron (momkult.hu)

Karácsonykor ajándékainkkal fejezzük ki, mennyire fontosnak tartjuk, hogy békében legyünk egymással. Bátorítom azokat, akiknek haragosuk van, hogy merjék megajándékozni azt, akivel nem épp csillagfényes a kapcsolatuk. Tudom, nagyon nehéz meghozni ezt a döntést, de senki sem állítja az ellenkezőjét. Senki sem mondja, hogy az ellenséget könnyű lenne szeretni. Nem egyszerű, de amikor valaki meghozza ezt a döntést, és cselekszik, érezni fogja annak a belső szabadságnak a hatását, amit ez a jó cselekedet hordoz magában.

Évtizedekkel később... (kolozsvariradio.ro)

Ugyanez a szabadságérzetünk támadhat, ha megajándékozunk egy szegény embert. A pszichológia ezt úgy nevezi, hogy átlépem a személyes teremet, határaimat. A keresztény hagyomány szerint ez a szeretet igazi cselekedete, hiszen Krisztus erre tanít minket. Sőt, ő is rendszeresen gyakorolta.

Azt hiszem, nem könnyű megértenünk, pontosan mit is jelent karácsony, mert egy titkot rejt magában. Senki sem tudja, mi történt azon az éjszakán. A mai napig az emberiség csak gyönyörködik abban, hogy nincs egyedül a világban. Van segítségünk, van kihez fordulni! Amikor önzetlenül, belső nyugalommal, tiszta szeretettel megtesszük első lépéseinket a másik ember felé, akkor válunk igazán spirituális emberekké, Isten gyermekeivé. Így válunk többé, mint amik eddig voltunk… igazán jó emberekké.

Jókívánságunk

Ui. A Szövegkovács egyik alapítója is a székelyföldi Csíkszentdomokoson született. Míg idén szülőfalujából hívott vendéget, tavaly karácsonykor a jelenlegi lakhelyén, Temesváron élő lelkészházaspárral, Pap Kovács Ibolyával és Kovács Zsomborral készített interjút. A beszélgetés szövege itt olvasható:

http://szovegkovacs.blog.hu/2015/12/24/megelni_a_csodat

Pap Kovács Ibolya és Kovács Zsombor