Kényszervállalkozásként indult…

Sohasem terveztem, hogy vállalkozó leszek. 2012 júniusában úgy nézett ki, hogy el fogom veszíteni az állásomat, ami kis híján megbetegített. Nem akartam újra átélni azt, amit két évvel korábban, nem sokkal a Temesvárra való költözésünk után. Akkor a nyakunkba vettük a fél országot, és egy kisautónyi csomaggal elindultunk egy olyan városba, amelyet egyáltalán nem ismertünk. A családtagoktól és a barátoktól több száz kilométerre kerültünk, fogalmunk sem volt arról, hogyan léphetünk kapcsolatba a helyi magyar közösséggel, sőt nekem munkahelyem sem volt három hónapig. Valószínűleg sokan csak legyintenének egyet erre, de én akkor úgy éreztem, hogy minden romokban hever körülöttem.

d71_62032.jpg

Az első könyvemmel 2021-ben (fotó: Farkas-Ráduly Sándor)

Ezek az emlékek 2012-ben arra kényszerítettek, hogy találjak ki valamit, és ne várjam meg, amíg újabb álmatlan éjszakáim lesznek a kilátástalan helyzet és az egyre fenyegetőbb stressz miatt. Egy cikk olvasgatása közben a semmiből bevillant egy nagyon mélyre temetett ötlet, amelyről jó pár évvel korábban beszélgettem a korrektorként dolgozó unokatestvéremmel, Gergely Erikával.

good-night-1505195_1920.jpg

Az álmatlan éjszakák és a bárányok… (fotó: Gerhard G., pixabay.com) 

Azon töprengtünk, hogyan lehetne egy korrektúrával foglalkozó vállalkozást elindítani, ugyanis nap mint nap rengeteg hibás felirat, cégtábla, szórólap és műsorfüzet kerül nyilvánosságra. Arról azonban sejtelmünk sem volt, mitől lenne működőképes, és azt sem tudtuk, hogyan lehetne megszólítani az esetleges ügyfeleket. Mivel nem kaptunk – és nem is kerestünk – választ a kérdésekre, rögtön el is vetettük az ötletet.

3_12.jpg

Mindenki másként látja (forrás: a kép készítője ismeretlen)

2012-ben sem voltam sokkal okosabb ilyen téren, viszont az állásom elvesztésétől való félelmem nem hagyott nyugodni… ezért létrehoztam egy munkahelyet. Azóta lassan kilenc év telt el, ma már nem tartom magam kényszervállalkozónak, talán ez volt életem egyik legjobb döntése, bár kénytelen vagyok beismerni, hogy számtalanszor fel akartam adni. Alapozás nélkül építkeztünk, nem voltak előre lefektetett szabályok, ami számos galibát okozott. És az üzenetünket sem tudtuk világosan megfogalmazni…

dsc_2783.JPG

2016-os próbálkozásunk (fotó: Farkas-Ráduly Sándor)

De a lelkem legmélyén valami azt súgta, hogy folytassam, ezért indítottam el a Facebook-oldalt és a blogot… többé-kevésbé biztos pontot jelentettek a mindennapokban. Időközben még két korrektor, Horváth Éva és Benedek-Székedy Sándor is csatlakozott a csapathoz, és egyrészt nekik is köszönhettem, hogy egyre többen olvasták a helyesírással kapcsolatos bejegyzéseket. A pozitív visszajelzéseknek örültünk, a romboló bírálatokat elvetettük, az építő kritikákból pedig igyekeztünk tanulni. 

2_7.jpg

2015-ben MÚRE-díjat kaptunk (fotó: Martinek Imre)

2020-ban kezdett körvonalazódni bennem – amikor minden a feje tetejére állt –, hogy mit szeretnék elérni ezzel a vállalkozással… úgy éreztem, hogy már jóval többet jelent számomra egy munkahelynél. A „miértem” megfogalmazásához Simon Sinek Kezdj a miérttel! című könyve vitt közelebb, amelyet szívből ajánlok azoknak, akik szeretnék megtudni, hogy mi a titka az inspiráló vezetésnek.

Érdemes megnézni!

Valójában még most is csiszolom a „miértet”, a célokat és a tevékenységi köröket, ezért iratkoztam be marketinggel, könyvkiadással, pénzügyekkel, illetve történetmeséléssel kapcsolatos képzésekre. 

4_8.jpg

2018-ban a nagyváradi női vállalkozókkal (forrás: ROVE Facebook-oldala)

Bár izgalmas terveim vannak, egyelőre nem akarok mesélni róluk. Annyit viszont elárulok, hogy sohasem volt ennyire hatékony a munka a Szövegkovács műhelyében; már nagyon várom, hogy az olvasókat és a követőket is meglepjem, meglepjük! Sok-sok hasznos, szívből jövő tartalom van készülőben…

Farkas-Ráduly Melánia

Köszönjük, hogy elolvasta! Ha úgy érzi, hogy barátai, ismerősei is hasznát vennék a bejegyzésnek, küldje el nekik, de akár a saját Facebook-oldalán is megoszthatja. Ne feledje: „A helyesírás magas presztízsértékkel bíró ajánlás.”