Ezt szeretem legjobban a munkámban…
Állandóan kihívások elé állít, és rengeteg emberrel találkozhatok általa… Sajnos ez a rövid mondat nem fedi azt a sokszínű tevékenységet, amit nap mint nap végzek, de legalább megpróbáltam tömören összefoglalni. Nem mindig sikerül. Amúgy a munkámat inkább hobbinak nevezném, hisz mostanában többnyire azzal foglalkozhatok, ami belülről jön. Például írok egy blogbejegyzést.
Ez az egyik kedvenc időtöltésem (fotó: Aaron Burden, unsplash.com)
Ma elsősorban az ihletet vártam, habár tudtam, hogy nagyon ritkán érkezik meg magától. Nem úgy, mint nyolcadikban, amikor kisregényeket kezdtem írni, amelyeket azóta is őrzök. Egyszer körülbelül harminc oldalt írtam megállás nélkül egy A5-ös formátumú füzetbe. Mintha magától mozgott volna a kezem, és a gondolataim pillanatok alatt kerültek a papírra.
Azt a történetet is ebbe a dobozba rejtettem (fotó: F. R. M.)
Milyen jó volna, ha mostanában is átélhetném ugyanezt, de sajnos leállok egy-két mondat után, jól megrágom, amit írtam, majd folytatom. Szeretném, ha ismét magával ragadna az áramlat, vagyis a flow, ahogyan a pozitív pszichológia vezető gondolkodója, az Amerikai Egyesült Államokban élő Csíkszentmihályi Mihály nevezte.
Eggyé válni a pillanattal (fotó: Karsten Winegeart, unsplash.com)
De mit is jelent ez pontosan? A választ a világszerte ismert Flow című könyvben kerestem:
„Mindegy, hogy miben leljük örömünket, a közös családi futásban, a sakkban vagy akár az olyan magányos tevékenységekben, mint az olvasás vagy a zenélés, fontos, hogy időt szánjunk az élvezetes pillanatokra. Ha tárgyak helyett emlékezetes élményekre költjük a pénzt, sokkal mélyebb örömöt fogunk átélni – ez az öröm a boldogító élvezet, ami hosszan tartó hatást képes gyakorolni az élettel kapcsolatos elégedettségünkre.”
Ezért szeretnék kitartani az írás mellett, mivel általa tudom legjobban kifejezni a gondolataimat. Persze az olvasás is érdekel, egy korábbi blogbejegyzésben például elmeséltem, hogy tavaly nyáron körülbelül négy órán keresztül merültem bele egy romantikus regénybe az egyik parkban, és alig érzékeltem valamit a körülöttem lévő dolgokból. Fogalmam sem volt arról, kik ülnek a szomszédos padra, kik sétálnak el mellettem… egy láthatatlan horoggal magába rántott a történet.
Mást is magával ránthat (fotó: Matias North, unsplash.com)
És mivel foglalkozom nap mint nap? Ma például – a blogbejegyzés megírása előtt – kitöltöttem egy számlát, beszéltem a könyvelővel, könyvcsomagot készítettem elő, megerősítettem a regisztrációmat egy képzésre, majd átadtam magam az áramlatnak… legalábbis abban bíztam, hogy magával sodor. Egyébként rájöttem, hogy ha minél hamarabb megoldom a kevésbé rokonszenves feladatokat, annál több időm marad a kellemesebb dolgokra.
A saját kiadványaimat is ennek köszönhetem (fotó: Farkas-Ráduly Sándor)
Persze jóval zsúfoltabb munkanapjaim is vannak, de olyankor is igyekszem legalább egy-két órát szánni a kikapcsolódásra. Keddenként általában sportot szerkesztek és rádiós hanganyagot készítek, az utóbbi két-három hétben viszont kissé felborult az aznapi rendszerem, mivel két képzésre is beiratkoztam, sőt néha gyűlésem is van egy civil szervezetnél. Első olvasásra soknak tűnhet… még nekem is soknak tűnik, de ilyenkor emlékeztetem magam az Albert Einsteinnek (is) tulajdonított idézetre, amely így szól:
„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”
Tehát ha úgy érzem, hogy elakadtam valahol, nem ülhetek tétlenül… arra várva, hogy valami csoda folytán bármi is megváltozzon körülöttem. És ha most erőfeszítéseket teszek azért, hogy javuljon a helyzet, valószínűleg egy-két év múlva még szívesebben és hatékonyabban végzem a munkámat, és szabadidőm is több lesz.
Farkas-Ráduly Melánia
Ha szeretné megismerni Csíkszentmihályi Mihályt, nézze meg ezt a videót.
