Néhány éve az egyik képzésen táncos csajként hivatkozott rám valaki a hátam mögött, én persze meghallottam. Úgy éreztem, mintha az illető kifigurázná az általam megosztott információt, miszerint nemcsak a Szövegkovácsnál és az újságírás berkeiben, hanem a versenytánc világában is otthon érzem magam. De az is lehet, hogy én értettem félre…

A legelső hivatalos Groove-órám előtt (fotó: F. R. S.)

2020 márciusában, a karantén legelején, amikor alig tudtam megbirkózni a bezártsággal, a Facebookon megpillantottam egy hirdetést, és ösztönösen rákattintottam. Akkor találkoztam először az igazi örömtáncnak is nevezett Groove-val, és azóta úgy érzem, hogy megváltozott az életem. Tavaly nyáron elvégeztem egy képzést, amelynek legvégén, egy emlékezetes vizsgaidőszak után a Groove-módszer facilitátora lettem (tudom, hogy furcsán hangzik ez a kifejezés, de az oktató szavunk nem teljesen fedi azt, amivel foglalkozom egy-egy óra alatt).

Ezt a videót láttam először… (forrás: YouTube)

Az oklevelet pontosan ma egy éve, 2020. szeptember 15-én kaptam meg, és azóta folyamatosan azon töprengek, hogyan lehetne a Groove angol kifejezéseit átültetni magyarra. Mert az anyanyelvemen szeretném ösztönözni a résztvevőket arra, hogy merjenek a saját stílusukban táncolni, kísérletezni és hibázni.

Ma egy éve…

Az előző mondat utolsó szava a leghangsúlyosabb számomra, ugyanis amióta megismertem a Groove-módszert, megengedem magamnak, hogy hibázzak – még facilitátorként is –, sőt a szövegeimben maradó elütések, helyesírási hibák sem bosszantanak fel annyira, mint korábban, mert tudom, hogy könnyedén kijavíthatom őket. Ráadásul segítséget is kérhetek azoktól a szakemberektől (korrektoroktól, szerkesztőktől), akikkel évek óta dolgozom. 

Sohasem kudarc, mindig lecke/tanulság (forrás: Dana Tentis, pixabay.com) 

Noha továbbra is igényességre törekszem, az elkövetkező hetekben, hónapokban, években több együttérzéssel fordulok majd önmagam felé… eddig nemegyszer megfeledkeztem erről. Kár volt, ugyanis az (ön)ostorozással nehezen lehet fejlődni.

Ez nem segít (forrás: Gerd Altmann, pixabay.com)

Tehát ki vagyok én? A Szövegkovács „mozgatórugója”, két kiadvány szerzője, újságíró, Groove-facilitátor, illetve volt versenytáncos. És lassan-lassan kezd letisztulni bennem, hogyan tudnám összehangolni a különféle szerepkörökkel járó tevékenységeket. Ez viszont csak akkor sikerülhet, ha felvállalom azt, aki vagyok… nemcsak önmagam, hanem mások előtt is.

A temesvári könyvbemutatón Kiss Ferenc földrajz szakos és magyar oktatásért felelős tanfelügyelővel (fotó: F. R. S.)

Ui.: Tavaly nyáron néhány angol nyelvű szöveg jelent meg a Szövegkovács Facebook-oldalán. A Groove-módszer alapigazságai, illetve szakkifejezései voltak, és szerettem volna, ha a kedvelők, követők segítenek abban, hogy „átültessem” őket az anyanyelvünkre. Köszönöm azoknak, akik vállalkoztak a szokatlan kihívásra; egy-egy kifejezést, mondatot már beépítettem az általam tartott Groove-órákba. És azoknak is hálás vagyok, akik segítettek nekem életem egyik legkellemesebb vizsgaidőszakában. 

Farkas-Ráduly Melánia