Mindkettő én vagyok…
„Ha választanod kellene a kettő közül, melyiket választanád?” – tette fel a kérdést tavaly nyáron egy kedves ismerősöm. Én szinte azonnal rávágtam, hogy nem is gondolkodom ilyesmin, mert mindkettő én vagyok. Vagyis táncos és (újság)író is. Egyik sem fontosabb a másiknál.
Táncosként Gyulafehérváron és újságíróként Szegeden... a férjemmel
Valójában gyerekkorom óta kísér(te)nek: negyedik osztály után tánciskolába akartam iratkozni, annyira lenyűgöztek a tévében látott versenytáncosok, nyolcadikban pedig kisregényeket kezdtem írni… titokban, amit a jegyeim szenvedtek meg leginkább, de ha akkor nem vágok bele, most valószínűleg nem írnék.
A múltam egy kis szelete cipősdobozba rejtve
A tavaly március-áprilisi karantén kis híján kiakasztott, alig volt munka- és életkedvem, de szerencsére jött egy Facebook-hirdetés – általában nem szoktam örülni neki –, amely felforgatta az életemet. A Body Groove reklámja volt, és mondhatni azonnal beleszerettem. A kb. ötperces videóban mosolygós, vidám emberek táncoltak egy pofonegyszerű koreográfiára a saját stílusukban, egy rokonszenves nő pedig arra buzdította őket, hogy merjenek önmaguk lenni. Én is kipróbáltam, de eleinte nehezen engedtem el magam, hisz a versenytáncos múltam azt súgta, hogy a legegyszerűbb kézmozdulatra is oda kell figyelni, azonban szerencsére sikerült elhallgattatnom a kritikus belső hangot.
Akár most is ki lehet próbálni
Körülbelül másfél hónapig minden egyes nap groove-oztam otthon, tulajdonképpen ez tartotta bennem a lelket a karantén alatt. Végül annyira levett a lábamról, hogy jelentkeztem az angol nyelvű, online facilitátorképzésre, vagyis oktató akartam lenni. Nyilvánvalóan már akkor elgondolkodtam azon, hogy a groove-ot vajon képes leszek-e összeegyeztetni a Szövegkovács tevékenységével, például a korrektúrával, a szerkesztéssel és a könyvkiadással. És nem fognak-e furcsán nézni rám az emberek, ha kiderül, hogy két cikk- vagy könyvírás között táncot is oktatok? Szerencsére meggyőztem magam arról, hogy kár volna takargatnom az új hobbimat, hisz korábban is felvállaltam a sport, illetve a tánc iránti lelkesedésemet.
Valójában Marie Forleo, napjaink egyik legfelkapottabb életvezetési tanácsadójának Minden megoldható* (Everything is Figureoutable) című könyve győzött meg arról, hogy nincs gond azzal, ha több dolog is érdekel egyszerre. A szerző szerint ez általában a multiszenvedélyes vállalkozókra (angolul: multipassionate entrepreneur) jellemző, akikről így írt a könyvében:
„Mi éveken vagy akár évtizedeken át sokszínű és látszólag különböző területek között kötjük össze a pontokat. Végül (általában visszagondolva a tapasztalatainkra) egy többrétegű, sokoldalú, egyedi karrierszőnyeget szövünk a számtalan magunkévá tett készségből, élményből és ötletből. Egy dolog biztos: nincs kőbe vésett módja annak, hogy miként jöjj rá, mi életed foglalkozása. Mindenkinek teljesen egyedi és személyre szabott az utazása.”
Miután elolvastam ezeket a sorokat, végre kimondtam: nem gond, ha az elmúlt években újságíróként, tévésként, rádiósként, PR-osként, előkönyvelőként, rendezvényszervezőként, programfelelősként, korrektorként, tördelőként, szerkesztőként, bloggerként, cégvezetőként, műsorvezetőként, szerzőként és versenytáncosként is próbáltam helytállni rövidebb-hosszabb ideig. (5–8. osztályban, sőt később is rajongtam a történelemért – az akkori osztálytársaim tanúsíthatják –, még az ajándékba kapott könyvutalványokra is történelmi témájú regényeket vásároltam, de mivel nem tudtam elképzelni magam régészként, muzeológusként vagy történelemtanárként, lassan-lassan elengedtem ezt a szenvedélyt. Ennek ellenére még ott van legbelül.)
Bölöni Lászlóval 2009-ben, Nyilasi Tiborral 2017-ben
Persze most néhányan azt mondhatnák, hogy ha valaki ilyen sok dolgot kipróbált, semmihez sem ért igazán. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy az eddig tanultak kivétel nélkül hasznomra váltak, és nem muszáj mindegyik területen ász legyek (nem is lehetnék). De ha értek például a rendezvényszervezéshez, nem okozhat nagy gondot egy könyvbemutató „felépítése”. Sőt a tördelői tapasztalatomat is tudom hasznosítani a saját könyveim előkészítésénél…
Két könyvemet is bemutattuk 2019-ben
Egy dolog biztos: nem szívesen raknám bele magam egy hagyományos karrierdobozba, fojtogató lenne, ha egyetlen utat kellene kövessek. Ezért történhet meg, hogy áprilistól – remélhetőleg – groove-val kapcsolatos számlát is kiadok a Correctus Libris Kft. névre hallgató cégemben. Mert nálam jól megfér egymás mellett a kifogástalan könyv** és az önfeledt tánc.
Farkas-Ráduly Melánia
*Marie Forleo könyvét a népszerű wmn.hu egyik szerzője is tesztelte, és az eredményről a Tényleg minden megoldható? című cikkben számolt be.
**Eredetileg a kifogástalan, helyes, helyesbített jelentésű Correctus lett volna a cég neve, de az illetékesek arra kértek, hogy egy másik szót is illesszek mellé.
+ Marie Forleo ebben a videóban (is) mesélt a könyvéről (nem ártott volna, ha valaki átnézi a feliratot):
