Elgondolkodott valaha azon, hogy kik lehetnek a jól ismert hangok mögött? Hogy néznek ki, mit gondolnak a szakmájukról, egyáltalán el tudnák-e képzelni az életüket nélküle? A magyar rádiózás napja a legjobb alkalom arra, hogy betekintsen egy olyan világba, amelyről eddig talán nagyon keveset tudott. Ezúttal temesvári, kolozsvári, marosvásárhelyi, bukaresti, budapesti, újvidéki, szabadkai, ungvári és pozsonyi kollégákat kerestünk fel, a történeteiket pedig ábécésorrendben közöljük. 

Sokatmondó kép (freeimages.com)

Bartha Csaba – Temesvári Rádió, Temesvár

1983-ban, elsőéves egyetemistaként volt alkalmam először mikrofon elé ülni, amikor a temesvári diáknegyedben még működött a vezetékes diákrádió. Aztán hirtelen – politikai okok miatt – megszűnt. A rendszerváltás napjaiban összeállt egy lelkes műszaki egyetemistákból álló csapat (amelynek én is tagja voltam), és 1990 januárjában újra felcsendült a másfél órás magyar műsor szignálja. Aztán két hónapra rá újra megszűnt, de már véglegesen.

Akkor nyergeltem át a Temesvári Rádióhoz, ahol naponta 14 és 15 óra között sugározták a frissen alapított magyar műsort, a német és a szerb közé beékelve. Ifjúsági műsorokkal kezdtem, külsősként, aztán novemberben már főállású riporterként szerkesztettem híreket, vezettem műsorokat és jártam terepre. A szerelem pedig azóta is tart! Felfedeztem a Bánságot és a környező megyék magyar közösségeit, izgalmas riportokat készíthettem magam és a hallgatóim számára.

Bartha Csaba (saját Facebook-oldala)

Legjobban azt szeretem a rádiózásban, hogy mindent meg lehet csinálni egyedül, elég egy laptop, vagy akár egy mobiltelefon is, és csak a fantáziádon múlik, hogy mit hozol ki a felvételeidből.

Ma már rutin a rádiózás számomra, de ha nem csinálhatnám, hiányérzetem lenne. Hat évig letettem a magnót és más vizekre kalandoztam, de most naponta a mikrofon előtt ülhetek, és nagyon élvezem. Ha majd nyugdíjas leszek, megcsinálom a magam kis rádióját a világhálón, mert ma már az is lehetséges!

Czifra Szilvia – MR1-Kossuth Rádió, Budapest

A rádiózás nekem a hobbim, nem csak a munkám. Segítségével olyan helyekre juthatok el, ahová amúgy nem mennék, mehetnék. Riportkészítés által juthattam le a bánya mélyére, etethettem cápát, ülhettem mentőautóban, vonulhattam mentős kollégákkal.

Az élet olyan részleteit ismerhetem meg a rádió segítségével, amelyek másoknak rejtve maradnak. Számtalan értékes, jó ember barátságát köszönhetem a munkámnak. Hiszem, hogy a hangok segítségével valamit megmutatok az embereknek a világból.

Czifra Szilvia (saját Facebook-oldala)

Nem tudom, mit csinálnék, ha nem lehetnék rádiós. Biztos, hogy sokkal kevésbé volna színes, változatos az életem!

Csőke Csaba – Vajdasági Rádió és Televízió, Újvidék

Gyakorlatilag tíz éve foglalkozom rádiós újságírással mint kenyeret adó szakmával. A mindennapokban azonban gyakran találkoztam vele már korábban, hiszen a szűk családi körben több rádiós újságíró is van/volt.

A rádiós szónak itt különös hangsúlya van. Nem egész egy éve tévés újságíróként dolgozom, mégis rádiós maradtam. A szavak kanyarítása nem ugyanaz TV-ben, rádióban vagy éppen a nyomtatott sajtóban. Mindegyiknek megvan a maga pozitívuma és nehézsége.

Csőke Csaba (http://www.vmsz.org.rs)

Sohasem szerettem a tévés anyagok rádióra való alkalmazását, mert előbbinél a kép adja a színt és nem a szavak. Ezt nagyon nehéz megszokni. Míg a nyomtatott sajtó vagy az internetes felületek szeretik a pontos számokat, addig a sugárzott médiákon keresztül lehetetlen tizedmásodpercek alatt hat különböző számból álló sort megjegyezni. Így kezdetben a minél rövidebben és minél érthetőbben alapelv okozott nehézséget, ma az lenne a nehéz, ha nem így kellene.

Forró László – Bukaresti Rádió, Bukarest

Lassan tizennyolc éve rádiózom a közszolgálati rádió bukaresti magyar szerkesztőségében. Mit jelent nekem a rádiózás? Egy létforma, hiszen az újságíró, legyen az írott vagy elektronikus médiával foglalkozó, soha nem tudja kivetkőzni magát ebből a mivoltából.

Otthon a családdal foglalkozik, de a háttérben mindig ott „zúg” a tévé vagy a rádió, nehogy történjen valami, és ő későn értesüljön róla. A családnak is meg kell szoknia ezt a létformát, még akkor is, ha ez nem a kezdetektől következik be.

Forró László (saját Facebook-oldala)

Amikor szabadságon, szabadnapon van a rádiós, akkor is nála van egy magnó, ami ma már könnyebb, mert a neve nem a szalagos ősét takarja, hanem egy digitális, azaz kabátzsebben is elférő felvevőgépről van szó.

Bármikor találkozhatom érdekes témával, emberrel, és nem kezelhetem úgy a helyzetet, hogy most szabadságon vagyok, nem dolgozom, nem érdekel. Valahogy olyan vagyok, mint a fotós, akinek mindig ott lóg a nyakában a fényképezőgép, hiszen soha nem tudja, mikor jön el az a pillanat, amikor kattintani kell és kész a remekmű. A rádiós is valahogy így van, csak nála nem egy kattintás a világ…

Iváncsik Attila – Kárpátaljai Megyei Állami Televízió- és Rádiótársaság, Ungvár

Tíz éve rádiózom, egyetemi diplomám megszerzése után nem sokkal a Kárpátaljai Megyei Televízió- és Rádiótársaság magyar szerkesztőségébe nyertem felvételt szerkesztő-riporteri szerepkörben. 2011 óta én vagyok a magyar adások szerkesztőségének főszerkesztője.

A rádió szerintem az egyik legjobb csatorna a gyors és hiteles tömegtájékoztatásra, a szöveges híradásokkal szemben a riportalany hangja hitelesíti, hihetőbbé teszi a hírt, a tévével szemben pedig egyszerűbb és gyorsabb a terjesztése.

Iváncsik Attila (saját fényképalbuma)

Természetesen a rádiózás sem nélkülözhetetlen az ember életéből, de szegényebb lenne nélküle a világ, olyan, mintha a szivárványból hiányozna egy szín. A rádiózás egy sajátos életérzés, és nem mellékesen az egyik legjobb iskolája az elektronikus újságírásnak, a média alapjait tanulhatja meg az ember.

Tapasztalataim szerint egy rádiósból könnyen válhat kiváló tévés is, visszafelé azonban ez csak nagyon ritkán működik. Szóval, aki jó újságíróvá, médiaszakemberré szeretne válni, az kezdje a rádiózással, azonban vigyázzon, mert ez az életérzés könnyen elvarázsolhatja.

Kádár Zoltán – Marosvásárhelyi Rádió, Marosvásárhely

Matematika-testnevelés tanárként 1994 decemberében teljesen véletlenül kerültem kapcsolatba a rádiózással. A közös nevező természetesen a sport volt. Azóta pedig legyökereztem a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségében.

Az sem osztott-szorzott, hogy szinte mindent kipróbáltam. A szövegszerkesztés mellett híradóztam, információs műsort, szórakoztató műsort szerkesztettem, vezettem. A legnagyobb kihívásnak viszont a reggeli műsor bizonyult, ugyanis hétköznaponként reggel 6 és 10 óra között, széltől, hótól, betegségtől, lelkiállapottól függetlenül mindig jó formát kellett mutatnom. Mert a hallgató nem volt hibás azért, mert nekem nem volt éppen aznap jó napom.

Kádár Zoltán (saját Facebook-oldala)

Ennek ellenére, elsősorban a rádiókészülék „túlsó” felén lévőknek köszönhetően, sikerült mindennap motivációt kapnom. Igaz, szerencsém is volt, mert a Gurul a Rádió kerékpártúra 17 kiadásának köszönhetően, több ezer hallgatóval találkoztam személyesen, így nem volt nehéz odaképzelnem az arcokat a rádiók mellé.

Nem utolsósorban a rádiónak és elsősorban a sportnak köszönhetően sikerült körbeutaznom a fél Európát, sőt más kontinensre is eljutottam. Tudnék élni a Rádió nélkül?

Maksay Magdolna – Kolozsvári Rádió, Kolozsvár

A Kolozsvári Rádió az életem. Már többet éltem vele (27 év), mint nélküle.

Rádiózás: életforma, tervezgetés, élő műsor előtti drukk, versenyfutás az idővel (mert híradózom) és múltidézés (mert az archívum anyagait dolgozom fel), a hallgatókkal élő adásban töltött karácsonyok és szilveszteresték/éjszakák, közönségtalálkozók, Sebesi Imre-díj.

Rádiózás: sok-sok kedves emlék. S mindez erőt ad a folytatáshoz, szebb és kevésbé szép időkben.

További jó rádiózást kívánok magunknak!

Maksay Magdolna (saját Facebook-oldala)

Németh Ernő – az MR1-Kossuth Rádió és a magyarkanizsai rádió külső munkatársa, Szabadka

A Szabadkai Rádió indulása után születtem néhány hónappal, s vele együtt nőttem fel. A család mindennapjainak része volt ez a rádió. Középiskolásként egy osztálytársnőmet kísértem el egy képességpróbára, s belőlem lett az ifjúsági műsor munkatársa. Egyetem után kerültem állandó munkaviszonyba.

Végigjártam minden szamárlétrát, évek alatt tanultam slapajként az újságírószakmát. Feljutottam a csúcsra: 2006-ban főszerkesztő lettem. Nehéz idők voltak. Amiről akkor még nem tudtam, hogy a Szabadkai Rádió halálos ítélete közben már megszületett. Fiatalokból szinte teljesen újjá kellett szerveznem a szerkesztőséget, de sikerült. Vajdaság 4. leghallgatottabb rádiója lettünk!

Németh Ernő (a Szövegkovács képgyűjteménye)

Hiába volt azonban minden! Senki sem állt mellénk, a rádiót privatizálták, a magyar műsorát gyakorlatilag megszüntették. Most munkanélküli vagyok. A Kossuth Rádiót és a magyarkanizsai helyi rádiót tudósítom tiszteletdíjasként.

Szerbiában újságíróként még akkor sem lehet jól megélni, ha az embernek van egy állandó anyaszerkesztősége. Szabadkáról csak az elmúlt egy évben legalább tíz kolléga hagyta ott a szakmát, s lett takarító, árufeltöltő valahol Nyugaton. Szerintem én is ott fogom végezni, pedig sohasem akartam elhagyni a szülőföldemet.

Nyitrai Nóra – Pátria Rádió, Pozsony

2003-ban szereztem meg a második diplomámat újságírásból, vagy mint manapság divatosan mondják, kommunikáció szakon. Budapesten tanultam, de a szívem hazahúzott, ezért Pozsonyban kerestem állást szlovákiai magyar sajtóorgánumoknál. Szerencsém volt, felvettek a rádióba, de palóc lévén, tájszólásom miatt kicsit tartottam ettől a munkától.

Gyorsan beleszerettem a rádiózásba, amiben vitathatatlan érdemei vannak akkori mesteremnek, volt kollégámnak, mert megmutatta nekem a szakma sokszínűségét és apró titkait is. Úgy érzem, nagyon szerencsés ember vagyok, mert szeretem azt, amit csinálok.

Nyitrai Nóra (saját Facebook-oldala)

Színes, változatos a rádiósok munkája, mindig új kihívásokkal, feladatokkal. Izgalmasak az élő adások, ugyanúgy, mint a riportok, beszélgetések, melyek kapcsán rengeteg embert, érdekes egyéniségeket, vagy akár hírességeket ismerhetek meg.

Persze, rádiózás nélkül is lehet élni, de minek?! A viccet félretéve, pillanatnyilag második gyermekemmel vagyok itthon, de már nem sokáig, és bizony, visszahúz a szívem a mikrofonhoz.

Patkó Katalin – Erdély FM, Marosvásárhely

Kilenc éve rádiózom, híradósként kezdtem az Erdély FM-nél, majd szerkesztőként és műsorvezetőként folytattam, jelenleg is ezt teszem: a Naplopó reggeli műsorban, a Multiverzum tudományos műsorban vagyok hallható, illetve az Esti Mojo bluesműsort szerkesztem hetente.

Ez olyan munka, amelyet szerintem csak szívvel-lélekkel lehet végezni, emellett felelősséggel is jár, mivel nem mindegy, mi és hogyan hangzik el az éterben, legyen az beszéd vagy zene.

Patkó Katalin (saját Facebook-oldala)

Az életem része lett; ha kilépek a munkahelyem ajtaján, nem tudom letenni és otthagyni, bárhova megyek, rádiósként gondolkodom. Nem igazán tudom elképzelni nélküle a mindennapjaimat.

Vágner Mária – MR1-Kossuth Rádió, Budapest

Huszonhét éve rádiózom, egy kemény magánéleti válság szele sodort a Magyar Rádióba, tényleg véletlenül, de első látásra szerelem lett. Olyan műsorokban dolgoztam vagy dolgozom (Magyarországról jövök…, A Hely, Regényes történelem stb.), amelyek nem steril stúdióban készülnek, hanem szerte a Kárpát-medencében, és ismerősként üdvözölhetem a helységnévtáblákat, barátként az embereket.

A rádiózás máig örömteli játék, mint gyermeknek a puzzle. Rajtam múlik, hogyan lesz a rengeteg felvett nyersanyag mozaikjaiból igaz kép. Dédelgetem az aktuális témát, szerelmes szeretettel, mint anya a gyermekét, aztán amikor elkészült, akkor elengedem, mert az agyam már egy másikon pörög.

Vágner Mária (saját Facebook-oldala)

A rádiózás nélkül elképzelhetetlen lenne az életem – újságíróként és hallgatóként is.  

Virányi Zsolt – MR1-Kossuth Rádió, MR2-Petőfi Rádió, Budapest

Kisgyerekkent rengeteget gombfociztam, és közben szinte mindig kommentáltam a meccseket. Sokat néztem a tévében és hallgattam a rádióban a sportközvetítéseket, és egyből beleszerettem a sportriporterkedésbe.

A rádió számomra a meghittségével sokkal vonzóbb, mint a tévé, ami sosem érdekelt úgy, hogy megjelenjek a képernyőn. 1997 nyarán gyakorlatoztam először a Magyar Rádióban, majd 1999 decembere óta rendszeresen dolgozom a Kossuth Rádió és a Petőfi Rádió sportszerkesztőségénél. A rádiózás nekem nem munka, hanem hivatás, azaz így teljes az életem.

Virányi Zsolt (saját Facebook-oldala)

Ezúton szeretném megköszönni a rádiós kollégáknak, hogy szívesen válaszoltak a Szövegkovács felkérésére, nagyon jólesett olvasni a történeteket, még akkor is, ha nem mindegyiknek pozitív a végkicsengése. Egy dolog biztos: bárhol is éljen a rádiós, legtöbb esetben nem munkaként, hanem hobbiként, hivatásként, létformaként éli meg a szakmáját. Így pedig olyan, mintha sohasem dolgozna a szó legszorosabb értelmében. 

Összeállította: Farkas-Ráduly Melánia (korábban a Temesvári Rádiónál dolgozott, jelenleg pedig a Bukaresti Rádió külső munkatársa).

Ui.: Pontosan 92 évvel ezelőtt, 1925. december 1-jén délután 5 órakor avatták fel a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-t. Még aznap este 8 órakor avatóünnepséggel és hangversennyel megkezdődött a folyamatos rádiós műsorsugárzás. A rádióadás kezdetben heti 50 órás volt.