Csakis a másik… sohasem én. Miért vállalnám bármiért is a felelősséget? Ha úgy tennék, akkor értelmetlen lenne panaszkodni. Nem önthetném ki a szívem-lelkem ki tudja hányadik ismerősömnek, nem mélyíthetném el mindegyik beszélgetés alatt a sebeket. Hisz figyelnek rám, végre érzem, hogy fontos vagyok. Másoknak (legalábbis azt hiszem)… saját magamnak nem.

Ha az lennék, akkor venném a fáradságot és szembenéznék a problémáimmal anélkül, hogy bárkit terhelnék velük. Ez viszont önismeretet igényel, és mindent megteszek, hogy ne kelljen lelkem legmélyebb bugyraiban turkálni. Ki tudja, mi kerülne felszínre…

Ez is panaszkodás?! (www.pinterest.com)

Nemrég egy vállalkozásfejlesztési szemináriumon az előadó megkérte a színes társaságot, hogy mindenért – alacsony fizetésekért, nyugdíjakért, párkapcsolati és gazdasági válságért – őt tegye felelőssé, sőt ujjal mutogasson rá… az alábbi fotón látható módon. Ezzel a játékkal arra akarta ráébreszteni a jelenlévőket, hogy amíg egyik ujjuk rá, a másik pedig a fennvaló felé mutat, tudtukon kívül hárommal saját magukat célozzák meg.

Ki a hibás?

Őszintén bevallva, nem esett jól a felismerés… Mi lesz velem ezentúl? Nem kereshetek felelősöket a velem történő rossz dolgokért? Vége a panaszáradatnak? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, és olyan érzésem támadt, mintha tükröt tartottak volna elém, amibe nem állt szándékomban belenézni. Akkor ébredtem rá, hogy én döntök arról, haragszom-e reggeltől estig és estétől reggelig a világra, vagy kezembe veszem a sorsomat.

Az a bizonyos tükör (napibabona.blog.hu)

Ez többek között azzal jár, hogy felállítom a határaimat, megtanulok nemet mondani, és végre a saját életemet élem. Ellenkező esetben mások bábja leszek, úgy cselekszem, ahogy ők szeretnék, és közben nem ismerek magamra. Az új felfogás szerint nem kudarcként, hanem leckeként fogom fel a tévedéseimet, és igyekszem javítani a helyzeten anélkül, hogy felelősöket keresnék. Közben pedig folytatom az ismerkedést magammal…

Még van tennivaló (wwww.philparker.org)

Néha nem túl kellemes, sőt sokszor olyan, mintha ellenséget próbálnék megszelídíteni. Bármit teszek vagy mondok, semmi sem jó neki, és ezer kifogást talál mindenre… Talán egyszer barátok leszünk, addig azonban rengeteg munka vár rám.

Elsősorban az, hogy felismerjem: a gondolataimat én irányítom, én döntöm el, mit engedek be a fejembe. Ha ezt végre sikerül megtanulni és gyakorlatba ültetni, kevésbé fog érdekelni, mit mond más, sőt a kellemetlennek tűnő helyzeteket is könnyebben kezelem majd.

Gondolatok (sportmenu.net)

Például az álmatlanságot, ami napok óta kínoz… Reggel az volt az első gondolatom, hogy egész nap ágyban maradok, de miután minden egyes alvással kapcsolatos próbálkozásom kudarcba fulladt, kénytelen voltam összeszedni magam. Elintéztem egy-két régóta halogatott teendőt, most a blogbejegyzés utolsó sorait írom. Remélem, nem csak nekem lesz hasznom belőle… Köszönöm, hogy elolvasta!

Farkas-Ráduly Melánia

Ui. Négy videót ajánlok azoknak, akik eldöntötték, hogy a saját kezükbe veszik az életüket. Nekem ezek (is) segítettek. A lajstrom még bővíthető…