A rádiózás (is) a szívügye

Egyik rendezvényt szervezi a másik után, közszolgálati rádiónál dolgozik, tartja a kapcsolatot a határon túli újságíró szervezetekkel és néhanapján szabadideje is van. Mai vendégünk Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke, akivel először tavaly szeptemberben, Nagykárolyban találkoztam személyesen. Majd Csíkszereda, Radnaborberek, Nagykároly és Nagyvárad következett, legutóbb pedig Vajdahunyadon beszélgettünk. Jövő tavasszal valószínűleg újra összefutunk egy szakmai találkozón, a helyszínről azonban még nincsenek információk.

– Gondolj vissza 2013. szeptember 15-re, amikor megválasztottak a MÚRE vezetőjének… Már akkor tudtad, mibe vágsz bele?

– Részben igen, részben nem. Tudtam, hogy kollégákkal kell majd dolgoznom, voltak elképzeléseim, mit szeretnék – mint például az, hogy életet kell vinni a szervezetbe –, de nem láthattam előre mindent. Hadd mondjam azt: nem láthattam előre minden akadályt. Volt elképzelésem arról, hogy az intenzívebb működéshez pályázni kell, hogy ehhez csapat kell. Az lehetne nagyobb, folyamatosan próbálkozunk új forrásokat szerezni, hogy több embert tudjunk megfizetni. Ja, és tudtam, hogy sokat kell majd utazni, de nem gondoltam, hogy ennyire sokat…

eva.jpg

Csíkszeredában, 2015 májusában (fotós: F. R. M.)

– A kollégák hogyan fogadták a MÚRE első női elnökét?

Hm… Ez ma is téma még… Igen, ezt lehetett leginkább kiemelni, hogy az első nő vagyok. Akkoriban poénkodtam a „fiúkkal”, hogy szólíthatnak elnök úrnak, ha az könnyebb nekik. Egyébként, azt hiszem, amilyen elnőiesedett az újságírói szakmánk, már korábban is lehetett volna nyugodtan nő az elnök.

– Ugorjunk egy kicsit az időben… A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idén töltötte be a 25. életévét, az évfordulóra pedig számos terved volt. Mennyit sikerült ezekből megvalósítani?

– Közgyűlést tartottunk tavasszal Kolozsváron, és azon alapszabályt módosítottunk, szigorúan technikai okokból: hogy pályázni tudjunk bizonyos hazai kormánytámogatásokra – azóta a rendezvény is lejárt. Sikerült megrendeznük az évfordulós ünnepséget a megalakulás helyszínén, Csíkszeredában. Idén is szerveztünk riporttábort, most épp Beszterce-Naszód megyében, és a riportokból rekordidő alatt sikerült kötetet kiadnunk. Megtartottuk ősszel a szokásos szakmai találkozónkat Nagykárolyban, átadtuk az idei díjakat, lett további két rendezvény az év vége felé, az egyik Nagyváradon, a másik Vajdahunyadon.

szekedi_ferenc.jpg

Az évfordulós ünnepség (fotós: Székedi Ferenc) 

Ahhoz képest, hogy voltak évek, amikor egyetlen találkozóra redukálódott az egyesület mozgása, azt hiszem, sikeres év volt. Viszont én azt mondtam tavaly ősszel, hogy szeretném, ha minden megyében, ahol dolgoznak magyar újságírók, lenne rendezvényünk a jubileumi évben. Na, ez nem sikerült, annyira, hogy hiába jártunk össze ennyi megyét, volt olyan, hogy épp a „hazaiak”, az illető megyében dolgozók maradtak el a rendezvényről, pedig az általános meghirdetés mellett meghívót is kaptak a főszerkesztők.

De mi ezzel együtt megyünk tovább, s folytatjuk más megyékben is, más helyszínekkel. Hiszem, hogy a fiatalabb generációt is érdekli a szakmája, s hiszem, hogy mi segíteni tudunk nekik a könnyebb beilleszkedésben, a személyes kapcsolatok kialakításában.

radna.jpg

Riporttábor Radnaborbereken (fotós: ismeretlen)

– Melyek a MÚRE legfőbb tevékenységei?

– Alapszabályzata szerint, a Magyar Újságírók Romániai Szervezetének céljai közé tartozik az újságíróképzés támogatása, beleértve a felnőttképzést, az újságírók jogainak és szabadságjogainak, méltóságának, illetve a sajtószabadság védelme, a nemzetközi dokumentumoknak és a hatályos román törvényeknek megfelelően. Segíti a hazai sajtóműhelyeket a szakmai színvonal megtartásában, növelésében.

A gyakorlatban ez abban mutatkozik meg, hogy igyekszünk megteremteni az intézményes lehetőséget a kollégáknak a találkozásra, illetve a konferenciákon a szakmai fejlődésre, tájékozódásra. Állandó kapcsolatban állunk a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Újságírás szakával, közös pályázatokat is hirdettünk. Dolgozunk azon, hogy kialakítsunk egy továbbképzési rendszert azoknak, akik szeretnének folyamatosan tanulni – lifelong-learning, ugye.

nagyvarad.jpg

Tanácskozás Nagyváradon (fotós: ismeretlen)

A Becsületbírósághoz etikai panaszokkal fordulhatnak azok, akik újságírói vétséget vélnek felfedezni. Ugyanakkor, az egyesület kapcsolatot tart fenn és együttműködik más hasonló szakmai szervezetekkel itthon és a Kárpát-medencében.

– Ki csatlakozhat a szervezethez?

– Bárki tagja lehet a MÚRE-nak, aki újságíróként „határozza meg magát”, azaz ilyen a végzettsége vagy a végzettségétől függetlenül, ez a munkája. Feltétel még, hogy a jelentkező egyetért az Egyesület alapszabályzatával, elfogadja etikai kódexét és működési szabályzatát. Teljes jogú tag az lehet, aki publikál, a diákok pedig kétéves gyakornoki tagságot kapnak, amely után jóváhagyható a teljes jogú tagsága is a kollégáknak.

– Jelenleg hány tagja van a MÚRE-nek?

– A legutóbbi összesítéskor, szeptember elején, 214 tagunk volt. De azóta is hagytunk jóvá tagfelvételt.

livia.jpg

Tóth Líviával, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnökével (fotós: F. R. M.)

– Milyen a MÚRE kapcsolata a magyarországi, a vajdasági és a kárpátaljai újságíró szervezetekkel? Hát a hazaiakkal?

– Évente igyekszünk legalább egyszer, de van eset, hogy többször is találkozni a Kárpát-medence más országaiban dolgozó magyar újságíró-szervezetekkel is, és azokkal a kollégákkal is, akiknél nincs szakmai szervezet.

A magyarországi szervezetekkel évek óta együttműködünk például etikai ügyekben, sőt az első Etikai kódexet is a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől – betűszóval MÚOSZ-tól – vettük át. Erre csodálkoztak rá a román kollégák, mert akkoriban a MÚRE volt az első hazai szakmai szervezet, amelynek volt ilyen szabálygyűjteménye. Ezért azóta is felnéznek ránk.

A román szervezetekkel is élő a kapcsolatunk, főleg a Médiaszervezetek Konvenciójában (COM – Convenția Organizațiilor Media) szoktunk megvitatni dolgokat a szakmával kapcsolatban. El kell mondjam, a hazai román szervezetek sokkal szorosabb kapcsolatot tartanak fenn a politikai döntéshozókkal, és a COM-ban van kapacitás arra, hogy a készülő jogszabálytervezetekre is felhívják a figyelmet, és ez nagyon hasznos nekünk is.

hecser_raczkicsi_1.jpg

Hecser Zoltánnal, a MÚRE első elnökével

– Majdnem két hónapja, szeptember 25-én a budapesti Sajtóházban megválasztottak a Média Önszabályozó Testület (MÖT) elnökének. Előre borítékolható volt a kinevezés?

– Részben igen, mert szó volt róla, hogy Erdély lenne a „soros elnök”, de nem azért mentem oda, hogy elnök legyek, hiszen bőven elég a MÚRE ügyeit intézni. A soros MÖT-elnökséget viszont ott, a helyszínen megszüntettük, és így választott elnök lettem, a kollégák egybehangzó támogatásával. Nehezen is álltam rá, mert például a jogi bejegyzés is előttünk áll, s meggyőződésem, hogy ahhoz jobb lenne egy magyarországi elnök.

De be kellett látnom: tulajdonképpen a MÚRE-t is egy másik városból irányítom: a székhelyünk Marosvásárhely, az én állandó lakhelyen és munkahelyem pedig Kolozsvár. Emellett tapasztalt kollégák állnak mellettem, akik a titkári teendőket, a mindennapi ügyeket intézik, és ez nagy segítség.

– Tulajdonképpen mit szabályoz a MÖT?

– Az önszabályozás európai javaslat: nem szabályozzák uniós szinten a médiát, de a szabályozó jónak tartja, hogy az egyes országokban a szakmában dolgozók maguk alakítsák ki a saját szabályaikat. Ilyesmiről van szó, de ezen túl is mutat a Média Önszabályozó Testület, hiszen több magyar újságíró-szervezet képviselőit egyesítve, a teljes magyar nyelvű médiára tekint.

A MÖT alapja az évekkel ezelőtt létrejött etikai együttműködés az újságíró-egyesületek között: tagja a MÖT-nek a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), a Sajtószakszervezet, a Magyar Katolikus, illetve Protestáns Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ és PRÚSZ), valamint a Magyar Újságírók Közössége (MÚK).

A magyarországi szervezetek mellett szó esett már arról, hogy a vajdasági kollégák is bekapcsolódnának a munkába, belépnének a MÖT-be. A MÖT az etikai együttműködés mellett részt kíván vállalni az újságíróképzésben is, nem csak Magyarországon.

racz_eva.jpg

Idei nagykárolyi díjazottak (fotós: ismeretlen)

– Mit tervezel a következő egy évre?

– Ha támogatóink is egyetértenek, folytatnám a korábbi sorozatokat: egyfelől riporttábor és szakmai találkozók, másfelől riportkötet kiadása és szakmai kiadvány. Például az is tervben van, hogy folytassuk a gyűlöletbeszéddel, diszkriminációval foglalkozó képzést, meg az is, hogy sajtópszichológiával foglalkozzunk – mindkettőre megvan az együttműködésre nyitott szakemberünk.

Fontos volna, és régi tervünk ismét beszédtechnikai képzést szervezni az audiovizuális média munkatársainak, bevonva egyaránt a közszolgálati és a kereskedelmi média munkatársait. Legnagyobb akadályunk egyébként mindebben, hogy a tagság egész Erdélyben és egy része még messzebb, Bukarestben él, s nehéz egy helyszínre ősszehívni mindenkit. Ezért abban gondolkodunk, hogy a képzéseket több városban tartsuk meg, különböző időpontokban.

Aztán ott van még a MÚRE kiadójának hivatalos bejegyeztetése, új szakkönyvek kidolgozása, médianyelvi konferencia, és az olimpiai évre sportújságírással kapcsolatos terveink is vannak. Majd mindenről szóluk idejében…

– A közgyűlésen is szóba került az utánpótlás. Hogyan tudjátok vonzóvá tenni a szakmát a fiatalok számára?

– A szakma biztosan vonzó, hiszen még túl sok diák is végez évente. De mivel lehet a szervezethez csábítani? Szerintem azzal, hogy megmutatjuk: mi ezt szolgáltatjuk, s akinek igénye van rá, az részesülhet belőle. Eléggé kimaradt egy generáció a szervezetből, ezt sok mindennel lehetne magyarázni, egyebek között azzal is, hogy a valahová tartozás igénye nem olyan nagy bennük. De azt látom, hogy a mostani pályakezdő fiatalokban ismét van szervezkedési hajlam, sőt van bennük tudásszomj, és könnyen tanulnak. S meggyőződésem, hogy mi is tanulunk közben tőlük.

– Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Kolozsvári Rádió műsorvezető-szerkesztője is vagy. Mit szeretsz a rádiózásban? Hogy érzed magad akkor, amikor például van egy „(Sláger)órányi” dolgod?

– Na, erről kérdeznek legritkábban, pedig talán ezt szeretem legjobban. Adás előtt nekem mindig nagy a rohanás, így működöm, és nagyon jól érzem magam benne. Egyébként azért lettem újságíró, mert rádiózni kezdtem otthon, és nagyon megtetszett. Aztán elvégeztem az újságíró szakot, azzal a gondolattal mentem oda, hogy akkor már legyek profi.

hunyad.jpg

Találkozó Vajdahunyadon (fotós: Forró László)

Közben mindenfélét dolgoztam, diáklapot is szerkesztettem, napilapnak is írtam, filmeztem-tévéztem (akkoriban nem volt még internetes sajtó…). S amikor lediplomáztam, visszatértem a rádióhoz. Mázlistának éreztem magam, hogy a Kolozsvári Rádiónál felvettek előbb riporternek, majd helyettes, később főállású szerkesztőnek. Felkészült, szakmailag igényes közösségbe kerültem, és meggyőződésem, hogy azért lettem jobb rádiós, mert tőlük nagyon sokat tanultam.

S amikor úgy alakult, hogy mást is kipróbáltam volna, többen biztattak a váltásra. Bármennyire fontos volt a munka, amit a Kormány Főtitkárságán vagy az Egészségügyi Minisztériumban végztem, mindig ott volt, hogy ha ennek vége, visszamegyek hírszerkesztőnek a rádióba. S amikor valóban visszatértem, bár nem lettem hírszerkesztő, újra éreztem, hogy dobog a szívem, amikor kigyullad a piros lámpa és kezdődik az élő adás. Idősebb kollégám azt mondta, el fog múlni. De én úgy érzem, nem fog. Nem is szeretném, ha elmúlna.

Szeretem, amit csinálok, a mostani munkámban a változatosságot és a szabadságot szeretem. A délutáni zenés műsorban, a Slágerórában és a reggeli magazinban, a Hangolóban is szabadon válogathatom a zenéket. A zenés műsorban nagy kihívás a változatos és egyben fiatalos és szórakoztató összeállítás. A reggeli magazinba néha becsempészek egy-egy szimfonikus darabot vagy operarészletet, jólesett, amikor komolyzenében nálam jártasabbak ezért megdicsértek.

De itt a beszélt tartalom sokkal jelentősebb: felvett riportok, élő interjúk vagy telefonos beszélgetések, állandóan új és új témák, amelyeket ki kell találni, bele kell ásnod magad, fel kell készülni az alanyból és a témából, mert ezt az igényességet nem adhatom fel. Hát lehet ezt megunni?

pressing3jo_1.jpg

A MÚRE PRESSing focicsapatának néhány tagja (fotós: F. R. M.)

– Mindenek mellett óraadó tanár is vagy a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Mit tanítasz a hallgatóknak?

– Az újságíró szakon, bármilyen furcsa, írottsajtó-műhelyt vezetek, műfajismeretet, valamint sajtónyelvet is szeminarizálok. A kommunikáció szakosoknak pedig, a „másik oldalon”, sajtótanácsadóként szerzett tapasztalataimat felhasználva, médiakommunikációt tanítok.

– Úgy tudom, nagyon zavar, ha valaki magyartalanul fogalmaz, és nem úgy használja a magyar nyelvet, ahogy elő van írva. Sikerült tenni valamit az egyre inkább elharapódzó jelenség ellen?

– A diákoknak el szoktam mondani, hogy a magyartanáraik nem szeretnének engem, s én sem mindannyiukat, mert ki nem állhatom azokat a barokk körmondatokat, amelyeket sokaktól kérnek, megkövetelnek a fogalmazásokban. Lehet, hogy ez rádiós szakmai ártalom: elsőre szeretem megérteni, ha valaki mond valamit, s ezt írásban is jobbnak tartom, mint az indokolatlanul bonyolult, feleslegesen sok alárendeléses, közbeékeléses fogalmazást. Ezzel remélem, az utánpótlást sikerül érzékennyé tenni a jelenségre.

A MÚRE-ben jövőre médianyelvi konferenciát tervezünk, és nemrég hoztuk létre a NyelvVész rovatot a honlapunkon, amelyben egy bölcsészdiplomás egyetemi tanár, Magyari Sára ír a sajtónyelvi jelenségekről. Az egyezségünk az, hogy havonta egy írással jelentkezünk, s ezeket szabadon bárki átveheti, publikálhatja majd, természetesen, a forrás megjelölésével, sőt, arról is beszéltünk már a rovatvezetővel, hogy „rádiósítsuk” az anyagot, hogy a rádiók is használhassák.

S hadd mondjam el, nem véletlen, hogy a Szövegkovács alkotóit díjaztuk idén ősszel: a ti munkátok is figyelemfelkeltő, megfizethetetlen. Köszönöm, hogy vagytok!

12047692_10208092469856246_370482936_n.jpg

Mi is köszönjük! (fotós: Martinek Imre)

Beszéltünk az elnöki tisztségekről, utánpótlásról, rádiózásról, oktatásról, de arról nem, hogy mivel is foglalkozol a szabadidődben. Ennyi tevékenység mellett van egyáltalán?

– Jó kérdés… Szeretem a jó filmeket, vannak kedvenc sorozataim is, és szeretek meginni barátaimmal egy pohár bort, de az is értékes idő, amikor a barátnőm kislányának a táncórája alatt mi a kávézóban jót dumálunk. Egyébként sok barátom van a szakmában is, ez kissé segíti azt, hogy velük is találkozzam, bár meg is nehezíti az elszakadást a munkától.

– Lassan év végéhez közeledünk. Milyen gondolattal szeretnéd zárni a 2015-ös esztendőt? Miért veregetnéd meg leginkább a vállad?

– Idén is sokat tanultam. A diákjaim emlékeztetnek a türelemre, a kollégák a szakmai alázatra. De a vállonveregetést, azt hiszem, azért adnám magamnak, mert jó csapattal dolgozom.

FRM