A Bábel tornya építésének bibliai története is kiválóan példázza, mekkora zűrzavart okozhat egymás nyelvének meg nem értése. Erről a fordítók és tolmácsok mesélhetnének a legtöbbet, a mai nap pedig kiváló alkalom arra, hogy belessünk a színfalak mögé.

Minden év március 22-én arra emlékezünk, hogy 1974-ben ezen a napon alakult meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Fordító- és Tolmácsképző Központja. 1999-ben e jeles dátumot a magyar fordítók és tolmácsok napjának nyilvánították. Két hölgyet, illetve két urat szólítottunk meg: Laslavic Tímeáról, Sütő-Udvari Magdolnáról, Pál Dezsőről és Pál-Pál Elődről van szó.

„Alapos nyelvismeretre van szükség”

A temesvári születésű, jelenleg Bécsben élő Laslavic Tímea már korábban is volt vendégünk, és újra elfogadta a meghívást.

– Szerinted ki az igazán jó fordító?

– Elég összetett dolog, sok mindenre szükség van ahhoz, hogy valaki jó fordítóvá váljék. Alapos nyelvismeretre van szükség, ez lenne az első. Számos területen jártasnak kell lenni, ugyanis nap mint nap más és más szövegek érkeznek, és megbízhatóan kell használni a jogi, orvosi, műszaki, kereskedelmi stb. kifejezéseket. Jó kommunikációs készség is kell, különösen, ha az ember szabadúszó, továbbá üzleti érzékre is szükség van.

Fontos a jó időbeosztás, hogy tiszteletben tarthasd a határidőket, és ne is égj ki teljesen. Még két olyan szóra hivatkoznék, amelyet sűrűn olvastam az ügyfeleimtől kapott szövegekben, amikor arra kértem őket, írjanak véleményt rólam és a munkámról a honlapomra: ez a gyorsaság és az, hogy mindig volt egy kedves szavam is hozzájuk. Elég jó érzéssel töltött el, hogy ezt a két dolgot szinte mindegyik véleményben megtaláltam.

– Magyarról románra vagy románról magyarra szeretsz inkább fordítani?

– Magyarról románra, mert könnyebb. Vegyünk például egy hivatalos szöveget, amelyben olyan kifejezések vannak, amelyekkel román közegben élve nap mint nap találkozunk ügyintézéseink során. Ellenben a magyar kifejezést lehet, hogy sosem használtuk, mert nem volt dolgunk magyarországi intézményekkel.

Van egy dolog azonban, amely mindig nehéz, függetlenül attól, hogy magyarról románra vagy románról magyarra fordítunk: a mondatszerkezet. Például rettenetes darabjaira szedni egy hosszú, nyakatekert jogi mondatot, és megfelelő sorrendbe helyezni a szavakat a másik nyelvben. Ebből a szempontból a magyar-román fordítás nehéz feladat; nehezebb, mint például románról olaszra vagy magyarból németre fordítani, ahol a mondatszerkezet kb. ugyanaz.

Laslavic Tímea

– Milyen kihívásokkal szembesülsz egy-egy munkád során?

– Rengeteg kihívás van. Mindig elérhetőnek kell lenni és gyorsan kell dolgozni, mert zömében hivatalos papírokról van szó és az ügyfél mindig, de mindig siet. Különféle emberekkel és helyzetekkel találkozik egy fordító, és mindegyiket kezelnie kell. Az is előfordul, hogy az ügyfél előtted ott sír, tetőtől talpig feketében, mert a szívrendellenességgel született, most 24 éves fia műtét közben elhunyt Magyarországon, és épp a boncolási jegyzőkönyvet, valamint az elhalálozási bizonyítványt adja át fordításra.

Rengeteg furcsa helyzet van, és ahhoz, hogy emberi és professzionális legyél egy személyben, mindig be kell tartani a határokat. Vannak macerás kliensek is, meg az is előfordul, hogy elírsz valamit, és akkor nyilván ideges lesz az ügyfél…

– Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat fordítóként?

– Mivel főleg iratokat és egyéb hivatalos papírokat fordítok, nyelvi szempontból igazából nem lehet stílusról beszélni, hiszen elég kötött a tér, amelyben mozgok. Ha munkastílusról van szó, akkor az a készenlét, szervezettség, megbízhatóság hármasa.

– Mivel ünnepeled a fordítók és tolmácsok napját?

– Munkával, ugyanis most jöttem haza egy hosszabb szabadságról és már mindenki várt. Felgyűltek nagyon a teendők, így ezen a héten szinte egyáltalán nem mozdulok ki a lakásból. A jövő hétre viszont be van tervezve egy kis kirándulás a szabadba, mert itt a kedvenc évszakom, a tavasz! Ha jó idő van, egyébként sűrűn viszem ki a teraszra a laptopot és a szabad levegőn dolgozom.

„Lényeges az empátia és az egymásra való odafigyelés”

Laslavic Tímea után következzen a szászmedgyesi születésű Sütő-Udvari Magdolna, aki évtizedek óta Temesváron tevékenykedik a magyar közösségért. Többek között fordítóként és tolmácsként is.

– Több rendezvényen is láttalak szinkrontolmácsként. Mi egy-egy sikeres együttműködés titka a tolmács és az előadó, műsorvezető között?

– Mindenképpen lényeges az empátia és az egymásra való odafigyelés. Ha az előadó számára fontos, hogy a másik nyelven beszélő közönséghez eljusson az üzenete, kiemelten odafigyel a tolmácsra. Igen kellemes emlékélmény számomra, amikor Varnus Xavér Temesváron, a Millenniumi templomban hangversenyezett, és csak a helyszínen derült ki, hogy tolmácsolásra lesz szükség. Bár nézőként érkeztem, ismét engem varázsoltak elő a kalapból; rettenetesen zavart, hogy nem tudtam felkészülni, nem úgy voltam öltözve stb.

A művésznek is elmondtam ezt, ő meg annyira figyelt rám a szövegei alatt, és olyan szintű metakommunikáció jött létre közöttünk, hogy még levegőt is egy ritmus szerint vettünk. A tolmácsolás természetesen ragyogóan sikerült, mivel az előadó karizmája hihetetlenül inspirált. És nagyon büszke vagyok, hogy a kitűnő koncert sikeréhez én is hozzátettem egy kis szerény kreativitást.

Sütő-Udvari Magdolna

– Mire kell leginkább figyelned a tolmácsolás során?

– Általában arra, hogy a fordítandó alanytól semmi sem vonja el a figyelmemet, és a lehető legpontosabban adjam vissza az elmondottakat. Ez le is szokott fárasztani rendesen, néha úgy nézek ki (és érzem magam) egy-egy komolyabb konferencia után, mintha lefutottam volna minimum a félmaratont.

– Mikor és minek a hatására döntötted el, hogy tolmács (is) akarsz lenni?

– Nem igazán én döntöttem el, inkább csak egyszerűen rám talált ez a foglalatosság, valamikor a második évezred első éveiben. Eleinte hobbi volt, aztán szép lassan kiderült, hogy komoly munka áll a „szórakozás” mögött. 2002 óta a cégemen keresztül bonyolítom le az ezzel kapcsolatos tevékenységeimet. Voltak-vannak igen szép, engem is nagyon gazdagító feladatok, rengeteg új dolgot tanulok, értékes embereket ismerek meg, ettől változatos és élvezetes számomra ez a munka.

– Milyen fejlődési lehetőségek vannak ezen a szakterületen?

– Őszintén, a dolognak ez a része nem érdekelt annyira, amikor 36 évesen főorvos lettem, nem éreztem, hogy szakmailag bármit is bizonyítanom kellene még. Aztán egy időn túl észrevettem, hogy bizony sokat fejlődtem, rutinosabb lettem, könnyebben jönnek a választékos és pontos kifejezések a számra.

– Mivel ünnepeled a fordítók és tolmácsok napját?

– Mint mindig, munkával… És, hogy izgalmasabb legyen, többfélével.

„Mindkét nyelv jó ismerete feltétlenül szükséges”

 Kalandozásunkat Marosvásárhelyen folytatjuk. Ezúttal Pál Dezső vall a huszonöt éve űzött munkájáról.

– Pályája kezdetén mi jelentette a legnagyobb kihívást a szakmájában, és mi jelent kihívást jelenleg?

– Hogy elkészítsem helyesen határidőre a fordítást. Most is ugyanez a kihívás.

– Milyen szépségeket, pozitívumokat rejt a fordítói szakma?

– Fejlődök, tanulok a munkám során.

– Miről lehet felismerni egy jól lefordított szöveget?

– A gördülékenységéről, helyességéről, és ha a forrásszöveg is rendelkezésedre áll, akkor nem utolsósorban a tartalomhoz való hűségéről is.

– Segítenek vagy inkább összezavarnak az internetes fordítóprogramok?

– Kimondottan egyiket sem csinálják, de volt rá eset, hogy a Google-fordító eredményére azt mondtam, hogy persze, amikor az összes többi forrás haszontalan volt.

– Hivatalos fordító nélkül van esélyünk helyesen lefordítani egy szöveget például románról magyarra? Mire figyeljünk leginkább?

– Remélem, hogy nem, de ez attól függ, hogy mennyire vagyunk igényesek az anyanyelv vagy egy idegen nyelv használatát illetően. Mindkét nyelv jó ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a fordítás jó legyen.   

– Mit árul el egy közintézményről, ha a szövegeit szemmel láthatóan egy internetes fordítóprogrammal ültették át románról magyarra?

– Igénytelenséget és tiszteletlenséget.

– Mivel ünnepli a fordítók és tolmácsok napját?

– Közhely, de munkával.

„Minden területen más a visszajelzés”

 Voltunk már Bécsben, Temesváron és Marosvásárhelyen, most Budapestre látogatunk. A csíkszeredai születésű Pál-Pál Elődöt többnyire sportrendezvényeken láthatjuk, de nagyszabású szilveszteri összejöveteleken, vállalati találkozókon is konferált.

– A többnyelvű kommunikáció mesterének vallod magad. Pontosan mit takar ez?

– Több formában is alkalmazom az idegen nyelveket. Tolmácsolok, fordítok és műsorokat vezetek négy nyelven. Amióta az eszemet tudom, fejlesztem magam, és egy mesterképzést is elvégeztem, ami a kommunikáción alapszik. Innen ered az elnevezés, na meg egy adag marketing is van benne…

– Miből érzed, hogy egy-egy műsorvezetés, tolmácsolás és fordítás után jó munkát végeztél?

– Minden területen más a visszajelzés. Műsorvezetőként érezni, hogy a közönség azonnal reagál, így gyorsan kialakul egy bizonyos kép a teljesítményről. Mindig alkalmazkodni kell a publikumhoz, itt nagy előny, hogy látom őket. Tolmácsolás és fordítás esetén egy kicsit más a helyzet. Akkor jó egy fordítás, ha a közönség nem veszi észre. Egy szinkronizált filmet például nem tudunk élvezni, ha észrevesszük, hogy egy-két szó úgymond nem illik bele a környezetbe.

Fordítás után az olvasó nem fejthet ki kritikát, hisz nem is biztos, hogy ismeri a „tettest”. Ebben az esetben az a jó visszajelzés, ha az ember újabb megbízásokat kap ugyanattól a megrendelőtől. A tolmácsolást általában „csodálják” az emberek, pláne ha jól sikerül. Ha nem, akkor furcsa arckifejezéssel fordulnak hátra, és néznek be a tolmácsfülkébe. Ez nem túl kellemes, de van olyan is, hogy nincs reakció, csak figyelik az előadást. Ez normális visszajelzés, hisz ha nem kommentálják a munkát, akkor a tolmács jól dolgozott.

Pál-Pál Előd (fotó: Takács Ferenc)

– Mondhatni egyfolytában ingázol: hol Budapesten, hol Csíkszeredában, hol pedig Bécsben tűnsz fel… Hogyan bírod ezt a vándoréletmódot?

– Nem teherként fogom fel. Ezt az életmódot én alakítottam ki magamnak, én választottam, nekem is kell helytállni benne. Szeretem a munkám, a változatosság pedig csak színesebbé teszi. Kevesebb időm jut a magánéletre, de huszonévesen úgy vagyok vele, hogy nem érdemes túl sokat lazítani. Szabadidőmben sportolok, sétálok, pihenek. Eddig nem éreztem túlterhelve magam, mindenre jut időm, ami fontos számomra.

– Van még olyan álmod, amit ezen a három szakterületen el szeretnél érni?

– Minden helyzetben megtalálom az éppen aktuális célokat. Akkor vagyok elégedett, ha profin végzem a munkám, és a munkáltató, valamint a néző/hallgató/olvasó elégedett azzal, amit tőlem kap. A többnyelvűségemnek a Magyar Televíziónál is fontos szerepe van, ahol sportriporter és szerkesztő vagyok. Szeretném, ha egyszer olimpián is dolgozhatnék, felhasználva a nyelvismeretem. Ezt nevezhetjük akár álomnak is, sokat jelentene számomra.

– Mivel ünnepeled a fordítók és tolmácsok napját?

– Hamarosan egy nemzetközi rendezvényen vezetek műsort. Készülök az eseményre, de az is lehet, hogy felhívok egy bécsi, egy londoni és egy bukaresti havert is telefonon, hogy használjam a nyelveket… 

Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia