Ünnepelünk. Dicshimnuszokat zengünk. Fogadkozunk, hogy ezentúl másként lesz minden. Mert megérdemeljük, hogy jó irányba változzon az életünk. Még akkor is, ha a kisujjunkat sem mozdítjuk a fejlődésért. Mások úgyis megteszik helyettünk… Bőven elég egyetlenegy nap megélni a magyarságunkat, utána minden maradhat a régiben.

Szemrebbenés nélkül használhatunk buletint személyazonossági igazolvány helyett, kérhetünk kitáncát (nyugta), faktúrát (számla), leadhatjuk piksszel (golyóstoll) kitöltött adóbevallásunkat a Fináncnál (Közpénzügyi Hivatal), válthatunk egy hónapra szóló abonamentet (bérlet) az autóbuszra, vásárolhatunk gogost (paradicsompaprika), árdét (paprika) vagy vinetét (padlizsán) az aprozárból (zöldségbolt), ihatunk jaurtot (joghurt), netán jókedvünkben, bánatunkban rendelhetünk egy hálbá (korsó) sört.

Paradicsompaprika (a kép forrása: www.szentesimag.hu) 

Vagy büszkék lehetünk a kürtőskalácsra, veregethetjük a mellünket, hogy igenis a miénk és nem másé… arra viszont nem figyelünk, hogy legalább helyesen írjuk le a húsvéti vagy karácsonyi vásáron. Az ilyenfajta figyelmetlenségből születnek a kürtöskalács, kürtös-kalács, illetve a kürtős kalács írásmódok, a kedves vásárló pedig találja ki, hogy melyik a helyes, hisz arra már nincs idő, hogy a felgyorsult világunkban keressünk egy helyesírás-ellenőrző programot, amellyel kiszűrhetjük az esetleges hibákat. Úgyis az íze számít… (A kürtőskaláccsal kapcsolatos elírásokat a Facebook-oldalunkon gyűjtöttük egy csokorba.)

Melegedik, de még nem az igazi...

De az is elfogadott, ha manapság az üzleti vállalkozások tömkelege nem figyel arra, hogy a minőségi termékek és szolgáltatások mellé igényes szöveget társítson, a megrendelő úgysem azt nézi. Viszont vannak olyanok is, akik egy súlyos helyesírási hiba miatt döntik el, hogy nem igénylik az illető cég ajánlatát. Őket sem ártana figyelembe venni.

Hibás felirat az egyik romániai strandon

Mielőtt bírálat érné a Szövegkovács tagjait, beismerjük, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. Nálunk is becsúsznak hibák, sőt a román nyelv hatásának is elég nehezen tudunk ellenállni. Ha például egy iskola hivatalos magyar megnevezésében benne van a líceum szó, kénytelenek vagyunk ugyanúgy papírra vetni, sőt néha a persoană fizică tükörfordításaként fizikai személyt használunk magánszemély helyett.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy minden egyes jövevényszóval, helyesírási hibával ártunk a magyar nyelvnek, rugdossuk, becsméreljük, gyalázzuk, ami a miénk, ahelyett, hogy megélnénk és tisztán tartanánk azt. Nemcsak március 15-én (és nem március 15.-én!), hanem az év minden egyes napján.

Farkas-Ráduly Melánia