Volt már Krassó-Szörény megyében? Találkozott valaha ott élő magyarokkal? Ha még nem, elsősorban Önnek szól az alábbi interjú, remélhetőleg kedvet kap hozzá, hogy ellátogasson arra a vidékre, amely sokakat lenyűgözött. Amennyiben valamelyik vagy mindkét kérdésre igen a válasz, akkor is folytassa az olvasást… nem fogja megbánni. Mai vendégünk Kovács Ágnes, aki múlt év szeptemberében érkezett Resicabányára a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. 

Kovács Ágnes

– Milyen céllal és hol indították útjára a Petőfi Sándor Programot?

– A Petőfi Sándor Programot 2015. március 15-én hirdette meg a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága (Magyarország). Az egykori Monarchia területére terjed ki, érintve Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát és Dél-Lengyelországot.

Ötven magyar fiatalt küldtek ki az említett országokba, kimondottan szórványterületekre, hiszen itt a legnagyobb veszélye a magyar identitás elveszítésének. A program alapvető célja, hogy a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását megerősítse, segítse az anyaországon kívüli közösségeket. Én a resicabányai Templom és Iskola Szórvány Egyesület munkáját segítem 2015. szeptember 1-je óta.

A program logója (forrás: http://www.petofiprogram.hu/)

– Eddig milyen eredményekkel járt a program?

– Új kezdeményezésről van szó: mi ötvenen vagyunk az első fecskék, akik elrepültünk különböző országokba, különböző szórványvidékekre, ahol mindnyájan különböző élethelyzetbe kerültünk. Van, aki egy 350 fős kistelepülés árvaházában tevékenykedik, illetve van, aki hozzám hasonlóan egy megyeszékhelyre került és a nagyvárosi szórvánnyal szembesült. Tehát nincs előttünk recept, emiatt az elért eredményeink is nagy változatosak lesznek.

– Mit kell tudni rólad? Honnan származol?

– 1989-ben születtem Kecskeméten. Művészettörténetből diplomáztam 2013-ban. A Petőfi Programig szülővárosomban dolgoztam múzeumpedagógusként. A munkám során kerültem szorosabb kapcsolatba a magyar néprajzzal, népművészettel. Széles korosztálynak, óvodásoktól a nyugdíjasokig, szerveztem és vezettem hagyományőrző és közösségépítő programokat: kézműves-foglalkozásokat, családi napokat, illetve nyári táborokat.

A Hóvirág Daloskör a boksabányai református templomban (forrás: http://www.petofiprogram.hu)

– Miért jelentkeztél a programra?

– Elsősorban azért, mert bíztam/bízom benne, hogy olyan programszervezési tapasztalattal és a nemzeti hagyományok iránti elhivatottsággal rendelkezem, amely hozzájárulhat a szórványmagyarság lelki-szellemi gyarapodásához és identitásának megerősítéséhez.

A pályázatom mottóját Sebő Ferenctől kölcsönöztem, miszerint „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg, nem is őrizni, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” Ehhez a szellemiséghez igazodva igyekszem a Petőfi Programban a feladataimat teljesíteni.

– Mit tudtál Resicabányára érkezésed előtt a szórványról?

– Többször jártam már Erdélyben, és más környező országok magyarlakta területein, szórványvidéken is, de a Bánságban ez idáig nem. Illetve úgy hozta a sors, hogy közeli barátságba kerültem több határon túli magyarral is, eddig elsősorban az ő élményeikből, tapasztalataikból tájékozódtam.

Herkulesfürdő környéke (fotó: F. R. S.)

– Milyen elképzeléssel vágtál neki a munkának?

– Itt Krassó-Szörényben a célokat, illetve a megvalósítás módját egy elsődleges helyzetfelmérés után a mentorommal közösen jelöltük ki. Két fő csapásirányt, feladatot határoztunk meg: a megye magyarságának felkutatását, aktivizálását (kb. 3000-3500-ra tehető a magyarok száma Krassó-Szörényben), illetve kulturális és közösségépítő magyar programok szervezését, lebonyolítását: néptánctanfolyam, magyar nyelvkurzus, szüreti és farsangi bál, színházi előadás, bábszínház, nótaest, klubdélutánok stb.

Noha a program még csak a felénél tart, az „alvó” magyarok megszólítása, felébresztése jó ütemben halad, egyre többen kapcsolódnak be olyanok is programjainkba, akik eddig jellemzően nem vettek részt magyar eseményen. A magyar nyelvi környezet, a színes programokon szerzett jó élmények és a rendszeres kapcsolattartás reményeink szerint hosszú távon is elősegítik a magyar identitásuk megőrzését, megerősítését.

De egy konkrét példát is említsek: szombat délutánonként ifjúsági programot tartunk a magyar gyökerű gyerekeknek. Egy kislány, akinek az anyukája magyar, de ő nem beszél magyarul, a legutóbbi foglalkozás után úgy ment haza, hogy arra kérte az édesanyját, tanítsa meg magyarul.

Alagút a Stájerlakanina és Oravicabánya közötti történelmi vasútvonalon (fotó: F. R. S.)

– Kikkel dolgozol együtt a településen?

– Elsősorban a mentorommal, Megyasszai-Bíró Attila református lelkésszel és feleségével, Megyasszai-Bíró Júliával, az itteni magyar óvoda óvónőjével, de számos helyi önkéntes is segíti a munkákat.

– Szerveztek találkozókat a többi, Petőfi programban részt vevő fiatallal? Tartjátok a kapcsolatot egymással?

– Leginkább a Temes megyei ösztöndíjassal, Horváth Idával dolgozunk össze, cserélünk tapasztalatot. Azonban földrajzilag én vagyok legdélebben (legmesszebb) a többi erdélyi ösztöndíjastól, így a közlekedés bonyolultsága miatt sajnos eddig nem tudtam részt venni a találkozókon. Viszont az elektronikus kapcsolattartás nagyon jól működik, a Facebook-csoportunkban szinte mindennap „történik valami”.

– Hogy telik egy napod?

– Programszervezéssel, programvezetéssel, a kiadványunk, az Ébresztő szerkesztésével, illetve terjesztésével, adatbázis építésével, adminisztrációval, cikkírással, és nem utolsósorban tartom a kapcsolatot, beszélgetek a helyi magyarokkal.

Románia legrégebbi színházépületének mennyezete Oravicabányán (fotó: F. R. S.)

– Csak Resicabányát érinti a tevékenységed, vagy más településekre is kijársz a megyében?

– Fogadószervezetem az egész megye magyarságának felkarolását tűzte ki céljául, így Karánsebesen, Nándorhegyen, Boksánbányán, Oravicabányán, Stájerlakaninán és Újmoldován is keressük a magyarokat és szervezünk számukra programokat. Krassó-Szörénybe én érkeztem egyedül ösztöndíjasként, így mint a megye „magyar munkása”, nemcsak a megyeszékhelyen élő magyarokat igyekszem segíteni.

– Nemrég farsangi bálról számoltál be, amely több mint száz embert mozgósított. Mennyire volt sikeres?

– Nemcsak a résztvevők létszáma, illetve a jó hangulat lehet egy rendezvény sikerességének a fokmérője, noha a január 23-i Farsangi Magyar Bálunkon nagyon jó hangulatban csárdásoztunk körülbelül 150-en. Én inkább azt látom nagy eredménynek, hogy sikerült olyan magyarokat is „elcsábítanunk”, akik eddig egyáltalán nem vettek részt magyar rendezvényen, nem jártak magyar közösségbe. Reméljük, hogy kitartanak a programjaink és a magyar közösség mellett.

Pillanatkép az idei farsangi bálról (forrás: http://www.petofiprogram.hu/)

Egyébként volt több nagyon kedves momentum. Azt emelném ki, amikor az egyik résztvevő telefonon közvetítette a magyar élő zenét a vonal túlsó végén lévő barátainak úgy, hogy letette a telefont hívás közben az asztalra, így hallgatták közösen a temesvári Szinkron Együttest – amelynek ezúton is köszönjük a minőségi magyar zenét!

– Volt olyan esemény, amelyre sokáig emlékezni fogsz?

Azt hiszem, az egész ittlétem olyan esemény, amit az unokáimnak is mesélni fogok.

– Mi változott azóta, hogy megérkeztél Resicabányára? Milyen visszajelzések vannak a helybeli magyarok részéről?

– Krassó-Szörény megye a magyarság, a magyar nemzet határa a Bánságban. Az öt hónapos itt-tartózkodásom alatt kétszer hallottam az utcán véletlenszerűen magyar szót. Nagyváros lévén sokan élnek elszigetelten, egyedüli magyarként egy 20-30-40 vagy több lakásos tömbházban. Sok az idős, kevés a fiatal: egyrészt a vegyesházasságok miatt, másrészt pedig sokan költöznek külföldre a jobb megélhetésben bízva.

A Szinkron Együttes (forrás: http://www.petofiprogram.hu/)

Volt olyan idős ember, aki hónapok, de az is lehet, hogy évek óta nem beszélt senkivel magyarul, mielőtt bekopogtattam hozzá az Ébresztő kiadványunkkal. Volt olyan is, aki kezet csókolt, miután elmondtam, hogy ki vagyok. Sokak szemében (számomra is) már az érkezésem, az ittlétem szimbolikus jelentőséggel bír, mindez egyben nagy felelősséggel is jár, hogy rászolgáljak erre a bizalomra.

Közösségépítő és hagyományőrző programokkal igyekszünk a megszólított magyarok identitását megerősíteni, hogy kialakuljon egy belső igény is arra, hogy magyar közösségbe járjanak. Hogy közép- és hosszú távon egymást megismerve összefogjanak, az egyéni ellentéteket félretegyék a közösség érdekében, önszerveződjenek, megéljék és ne hagyják elveszni saját hagyományaikat, tudatosan odafigyeljenek a magyar identitásuk, a magyar nyelv megőrzésére és továbbadására, véleményem szerint mindez nélkülözhetetlen a „túléléshez”.

Oravicabányai magyarok a karácsonyi ajándékcsomagokkal (forrás: http://www.petofiprogram.hu/)

– Meddig szól ez a munka?

– 2016. május 14-ig.

– Milyen terveid, elképzeléseid vannak még?

– Nemrég elkezdtem interjúkat készíteni a helyiekkel a Krassó-Szörény megyei magyarság múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban. Legépelve, összeszerkesztve reményeim szerint ez a 2016-os helyzetkép másoknak is sok érdekességgel, tanulsággal fog szolgálni.

Kérdezett: FRM