Emberi… Ez az első szó, ami beugrik, ha meghallom a sepsiszentgyörgyi születésű Vízi Imre nevét… Három éve figyeltem fel rá, amikor egészen a második helyig menetelt a Vocea României (a Voice romániai megfelelője) című tehetségkutató műsorban. Nem néztem végig a teljes évadot, az elődöntőben és a döntőben viszont neki szurkoltam. Azóta kétszer találkoztam vele és teljesen meggyőzött. Olyannyira, hogy most a Szövegkovács vendégeként válaszolt a kérdésekre.  

– Erdélyi magyarként második helyig jutottál egy romániai tehetségkutatóban. Gondoltál arra, hogy ez sikerülhet?

– Persze, hogy nem. Én is ügyesen betanított erdélyi magyar ember vagyok, és azt gondoltam, ha elmegyek Bukarestbe, ott lebozgoroznak (bozgor: román kifejezés, jelentése hazátlan)… Amikor a Csillag születik műsorban szerepeltünk (2012 márciusában Molnár Józseffel együtt indult a magyarországi tehetségkutatóban), úgy vágtam neki, hogy ott lerománoznak.

Csalódást kell okoznom… senkit sem érdekel, magasról tesznek arra, hogy milyen nemzetiségű vagy. Egyetlen dolog érdekli őket: milyen sztorid van, és mit tudsz nyújtani ahhoz, hogy többen nézzék az adást…

Vízi Imre és Molnár József a Csillag születik műsorban (vasarhely.ro)

– És te mit tudtál nyújtani a tévénézőknek?

– Na, ez az… nem tudom. Valószínűleg élvezték, hogy nincs mit veszítenem. Nem úgy mentem oda, hogy most megnyerem, hanem új tapasztalatként fogtam fel, tanulni akartam belőle, ismerkedni… minden erről szól. Gondolj bele… Megnyersz valamit és akkor mi történik? Megérné, hogy eltaposs ötven embert azért a lélektelen, egy szem tárgyért?

Laza voltam, nem próbáltam megfelelni senkinek, a bőröndöm mindig készen állt. Négy hónap alatt egyszer sem pakoltam ki, külön zacskóba tettem a szennyest, megmostam, visszatettem, azzal a gondolattal, hogy a következő hétvégén biztosan hazamegyek, de nem történt meg. Eljutottam a döntőig. 

– Sok tehetségkutatóban feltűnt énekessel ellentétben te nem tűntél el a süllyesztőben. Ezt mégis hogy sikerült elérni?

– Kemény munkával. Akárhogy is vesszük, a tehetségkutató egy óriási ugródeszka, ami viszont nem tart fent. Ha nem csinálsz semmit, egy hónappal a befejezése után már kezd csökkeni a népszerűséged. Azzal volt szerencsém, hogy meghívtak szilveszterre zenélni, elfogadtam, majd volt egy szünet január hetedikéig, és január hetedikétől tizenkettedikéig megtelt a határidőnaplóm arra az évre. A Vocea României műsornak köszönhetően…

Akkor nem volt zenekarom, egyedül voltam, sorra jöttek a felkérések, semminek sem mondtam nemet… „Persze, hogyne, van zenekarom, semmi gond, csináljuk” – mondtam, és két hét alatt sikerült összehozni a zenekart. Ez a titka, addig kell ütni a vasat, amíg forró, és ha jó vagy, élőben is be tudod bizonyítani a közönségnek, hogy jól döntöttek, amikor rád szavaztak.

Egyik buli jön a másik után, hiába van tévé, rádió, a közönség kell érezzen téged, kell hallja, lássa azt, hogy nem playback, hogy komolyan gondolod és tiszta szívvel csinálod. Ezt csak egy módon lehet megmutatni az embereknek: ha ott állsz előttük egy szál deszkán. Jó, nekem két szál kell, de érted a lényeget.

Vízi Imre (glsa.ro)

– Említetted a zenekart. Mit kell tudni a tagokról?

– A dobos Ovidiu Chico Cristian, a billentyűs hangszereken pedig gróf Sárosi Péter játszik… Gróf, mert a kutyabőr ott van a falán, sohasem akarja mondani, de én mindig mondom. Szerintem Románia egyik legjobb dzsesszzongoristája… A gitáros Robert „The Ninja” Brai, nagy figura, iskolatársak voltunk, együtt nőttünk fel, együtt próbáltunk. Egyébként ő a Titán együttesnek a gitárosa is.

A Titán frontembere, Szabó Előd, Robi meg én osztálytársak voltunk, hárman alapítottuk az együttest, a tehetségkutató után azonban kiszálltam a Titánból, most háttéremberként foglalkozom vele. Három dalt hangszereltem az új lemezükről, és én vagyok néhány dal producere. Nem tudok eltávolodni az első zenekartól, amellyel együtt fáztunk állomásokban. Ez már dalszöveg, úgyhogy itt leállok…

– Legelső beszélgetésünkkor azt mondtad, hogy mivel a magyarok közül csak kevesen nézték a Pro TV-t, amikor a Vocea României 2012-es kiadása ment, sokan nem is tudták, milyen előkelő helyen végeztél a tehetségkutatóban. Sőt, arról is beszéltünk, hogy nyugodtan sétálhatsz a magyarlakta vidékeken, mert nem állítanak meg aláírásért. Hogyan próbáltál/próbálsz nyitni a magyar közönség felé?

– Tavaly írtam két magyar dalt, amelyek bekerültek néhány rádióba. Mivel a magyarlakta vidékeken nem figyelnek fel a román adókra, természetes úton kell haladjak. Idén újakat akartam írni, de nem sikerült befejeznem.

Vízi Imre karácsonyi dala 

– És milyenek a visszajelzések?

– Kaptam olyan üzeneteket is, hogy még írják ilyen dalokat, mert nagyon szépek, az egyik szerelmes dal, a másik karácsonyi. Ezt a felét is életben akarom tartani, mivel elsősorban magyar vagyok, ezért legalább ennyivel hozzá szeretnék járulni a magyar kultúrához. Kovács Norbert haverommal, producertársammal elindítottunk egy produkciós irodát, amelynek Republic Productions a neve, és kezdő, illetve befutott művészeknek nyújt teljes körű szolgáltatást.

Idén a produkciós iroda kapuit egy román dallal nyitottuk meg, amely nagyon jól szerepel az online szférában, 24 óra alatt tizenhatezren néztek meg, és ez a szám óráról órára jelentősen növekszik. Már tárgyalunk néhány marosvásárhelyi előadóval, mivel jövőtől magyar és román téren is kemény munkát akarunk elkezdeni.

‪– #‎unguruvostrupreferat (a kedvenc magyarotok)… Többek között ez is szerepel a Facebookos bejegyzéseid mellett. Mi a célod ezzel?

– Elsősorban az, hogy sztereotípiát bontsak. Sajnos a mi (magyar) közösségünk képviselete nem segít abban, hogy másképp lássanak minket azok az emberek, akikkel szomszédságban élünk. Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy el akarjuk venni Erdélyt a románoktól.

Én meg azt gondolom: a magyarságomat senki nem tudja elvenni tőlem, de ettől még tiszteletben tarthatom a szomszédom kultúráját is, mert nekem nem kerül semmibe, sőt lehet, hogy tanulok valamit a másiktól. Szerintem a politikum, mind a román, mind pedig a magyar azért ugraszt minket össze (mármint azokat, akik bedőlnek ennek), hogy ne vegyük észre, hogy Erdély tulajdonképpen azoké, akik benne élnek. Sajnos ezt a Kárpátokon túl nem tudják.

2014-ben az Eurovízió romániai válogatóján

– Tavaly második lettél az Eurovíziós Dalfesztivál romániai válogatóján, kevésen múlt, hogy nem jutottál ki Dániába…

– A versenyeken főleg az ottlétemet értékelem a legjobban, mert ha görcsölsz a nyeremény miatt, sok dolgot kizársz az életedből: új barátságokat, lehetőségeket… Az egésznek olyan hangulata van, mint egy Tudományos Diákköri Konferenciának. Az rendben van, hogy valaki nyer, de igazából az ott szerzett ismeretségek számítanak.

Nagyon jó kapcsolatba kerültem a Román Televízióval, és egyébként teljes gőzzel támogatom az állami médiacsatornákat, legyen az rádió, tévé, mert azok az egyedüliek, amelyeket mi finanszírozunk a mi pénzünkből, és értéket tudnak nyújtani. Olyan fontos információkhoz jutunk általuk, amelyeket nem találunk meg egy kereskedelmi adón.

– Idén nem indultál az Eurovízió válogatóján… Miért döntöttél úgy, hogy nem próbálsz szerencsét?

– Most nem akartam menni, mert nem volt kedvem hozzá. Jövőben, ha kedvem lesz, már tudom, milyen dalt küldök be, de egyelőre titokban tartom.  

– Változtatott rajtad a hírnév?

– Azt merem mondani, hogy különösképpen nem. Nem vagyok az a típusú ember, aki bármitől elszáll. Hírnév ide vagy oda, gyakorlatilag azért lettem híres, mert nem vagyok az a fennhordom az orrom, nem állok szóba senkivel típus. Erről nem akarok lemondani, nem is esik nehezemre lemondani… Mindannyian két lábon járunk, ezt is figyelembe kell venni.

Az Eurovízió romániai válogatóján (eurovision.tv)

– Hogy zajlott egy átlagos heted 2015-ben?

– Folyamatosan úton voltam, most is úton vagyok, de ezt az életet választottam és szeretem.

– Nemrég videoklip is készült. Mit lehet elárulni róla?

– Azt, hogy egy nagyon lelkes csapat áll a háta mögött és már fent van a youtube-on. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna az üzenete. Nem a hírnévért csináltam… azért alkotok, hogy a legjobb tudásom szerint hozzájáruljak a közösségem fejlődéséhez. 

A legújabb videoklip

– Korábban említetted, hogy állandóan turnézol, beszéltél a zenekarról, a magánéletedről viszont keveset lehet tudni… Valamit el lehet árulni erről?

– Báthori Zsuzsannának hívják az én „vadfeleségemet”, azért nevezem így, mert a szüleink elmondása szerint vadházasságban élünk. Ő az élettársam, feleségem, legjobb barátom, legrosszabb barátom időnként, de az kell… menedzserem, öltöztetőm, most már fényképészem is. Többnyire ő intézi a programomat, tárgyalásokat, mindenki hozzáfordul, mivel néha elfelejtek kommunikálni. Az én Facebook-oldalamon kevés dolgot osztok meg…

Persze, ha megnyerem az Eurovíziót, boldog leszek egy napig, kiteszem, hogy köszönöm, boldog vagyok… de másnap már folytatni kell a munkát. Akkor teszek közzé valamit a Facebookon, ha tényleg történik valami, a reggeli kávéról készült fotó nem egy esemény. PR-szakértők mondták, hogy mindennap legalább négyszer tegyek ki valamit a Facebookra, de ha nem történik semmi különös… Most lefogtam egy C-dúrt, vajon az különös? Nem különös. De azért törekszem, hogy néha írjak valamit, valami szépet, persze, nem kell megfeleljen mindenkinek. Végül is az a jó, ha nem tetszem mindenkinek.

A Vocea României műsorban

– Ha akad egy kis szabadidőd, mivel töltöd?

– Hobbiból is zenélek… Nem is tudom… sorozatokat is szoktunk nézni, van amikor elkap a hév és napi egy szezon sorozatot megnézünk. Vagy olvasok az erdélyi magyar némafilmtörténetről… Mit csinálunk még? Utazunk, jaj, imádunk utazni… azért élek, azért dolgozom, hogy utazhassak, kigyűl egy kevés pénzünk, és rögtön azon törjük a fejünket, hová menjünk. Gyakran járunk Brüsszelbe a barátainkhoz, nagyon szeretem Olaszországot is… A legnagyobb hobbim az utazás.

– Hol látod magad mondjuk tíz év múlva?

– Szerintem lesz egy házam valamilyen szigeten abból a legalább három Grammy-díjból, amit kaptam, talán egy Eurovíziót is megnyerek, mind csak ilyen apróságok. Persze, ezért dolgozom is, nem csak álmodozom, de nem görcsölök rá, szerintem ez lesz…

– Hamarosan itt a karácsony, majd készülődtök a szilveszterre. Hol és mivel töltöd az ünnepeket?

– Külföldön leszek. Nem jött el ide a tél, hát én megyek el hozzá.

– Milyen évet zársz? Elégedett vagy azzal, amit elértél?

– Igen. Nagyon jó évem volt és a jövő év még jobb lesz.

– Hogy néz ki a jövő évi határidőnaplód?

– Nagyon sok dal, nagyon sok munka, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz a végeredmény.

– Mit kívánsz az olvasóknak, rajongóidnak?

– Kellemes ünnepeket és ne feledjenek jobbnak lenni az év többi részében is.

Kérdezett: FRM