Nagyszakállú, advent, karácsony… Mindegyik szó mögött szinte röpködnek a gondolatok… Jó lenne egy kicsit lazítani… de addig nem, amíg ki nem írom magamból. Mit is? Például azt, hogy lenne helyes a Mikulás várás/járás/futás vagy a Mikulás napi ünnepség. Itt helytelenül írtam. Mint ahogy a Karácsony sem jó így… És a b. ú. é. k. is hibás… Ideje pontokba szedni…

1. Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás!

Nemrég ezzel a dallal csalogatták be a Nagyszakállút a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet rendezvényén, pontosabban Mikulás-napi ünnepségén. Mikulás-járás volt – kötőjellel a két szó között –, közel kétszáz gyerek kapott ajándékot.

Pillanatkép a TEMISZ-Mikulásról

Máshol Mikulás-futást szerveztek, sőt Mikulás-kocogás is lehetne belőle. Utóbbi inkább azoknak ajánlott, akik már nem félnek a Nagyszakállútól… :)

2. Advent és ádvent

Bár korábban már szó volt róla, nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy lassan véget ér az adventi időszak, amely idén november 29-én kezdődött. Ha jobban belegondolok, akár ádventi időszaknak is írhatnám.

Az adventi koszorú

A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása engedékenyebb, mindkét változatot, az adventet és az ádventet is elfogadja. Én az elsőre szavazok, de Ön is választhat… A jelentése ugyanaz marad: eljövetel...

És az írásmódtól függetlenül lehet várakozni, rendet tenni a lelkünkben… Főként ott, hisz viharos gondolatokkal, neheztelő szívvel kevésbé lehet örülni egy csillogó-villogó lakásnak.

3. Karácsony…

Több mint egy hét van addig, de már nagyon várom. Valószínűleg üdvözlőlapokat is küldök szeretteimnek, esetleg a Facebookra írom ki a jókívánságot. Áldott karácsonyt! – így helyes. Mert hiába foglal el fontos helyet a szívemben a szeretet ünnepe, kis kezdőbetűvel kell írni.

A szövegkovácsok közös karácsonya 2014-ben

A többi ünnep, nevezetes nap nevével is ezt teszem: húsvét, anyák napja, nemzetközi nőnap, pedagógusnap, a mohácsi vész, március tizenötödike stb. Sokan érzelmi okokból, figyelemkeltő szándékkal írják csupa nagy kezdőbetűvel, hogy: „Kellemes Karácsonyi Ünnepeket És Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánunk!” Ne tegyék! Inkább elmélkedjenek az alábbi idézeten, amelyet Ady Endre Karácsony című verséből kölcsönöztem.

 „De jó volna mindent, mindent elfeledni, 
De jó volna játszadozó gyermek lenni. 
Igaz hittel, gyermek szívvel 
A világgal kibékülni, 
Szeretetben üdvözülni.”

4. BÚÉK

Lehet boldog a 2016-os esztendő? Igen, ha azzá tesszük és hiszünk benne. Ha kibékülünk a világgal és önmagunkkal. Az alcím olvasása közben nem mondta magában, hogy „ejnye-bejnye”?

Ha szeptember előtt írtam volna így, joggal csóválhatná a fejét… Addig helytelen volt… Most büntetlenül használhatom ezt a változatot. Sőt csakis ezt. A korábbi b. ú. é. k. (boldog új évet kíván/kívánok/kívánunk) már nem érvényes, pedig hányszor meg hányszor szóltak rá a magyartanárok a gyerekekre, hogy kizárólag ezt a rövidítést használhatják (az új évet nem írjuk egybe, bármennyire is erőszakoskodik a helyesírás-ellenőrző… csak egyetlenegyszer, ha az új év első napjára gondolunk).

Hamarosan...

És most ennek is vége, mint ahogy lassan ettől az évtől is elbúcsúzunk. Érdekes volt, tanulságos… Bár úgy tűnik, hogy idénre – Arany Jánost idézve – „letészem a lantot”, korántsem így van. Még sok meglepetés van a tarsolyban… Legyen résen!

FRM

Fotók: Farkas-Ráduly Sándor