Magyar nyelv napja Romániában? Hivatalosan? Ma már lehet ünnepelni. Mi egy kicsit visszamegyünk a kezdetekig, amikor csak gondolatként, majd törvénytervezetként létezett. Vendégünk Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa. A Bánságban egyre apadó magyarságról, valamint a választható magyarnyelv-oktatásról is szó lesz…

– Az RMDSZ márciusban nyújtott be egy törvénytervezetet, amelyben kérte, hogy Romániában hivatalosan is megünnepelhessük a magyar nyelv napját. Hogyan fogadták először a kezdeményezést?

– A kezdeményezésünk nem volt egyedülálló, mert a román parlament idén tavasszal szavazta meg például a bolgár nyelv napját Romániában, tehát egy megbeszélt, soron következő tevékenységről van szó. A magyar nyelv napjának javaslata azért halasztódott egy kicsit, mert közben más, sürgősebb problémák is adódtak, amelyeket az RMDSZ meg kellett oldjon.

Marossy Zoltán alprefektus (forrás: temesvarihirek.ro)

De most már szerencsére rég túl vagyunk azon a kilencvenes évek derekára jellemző örökös ellenkezésen… Bármit mondtál akkor, amiben benne volt a magyar szó, először azt válaszolták, hogy „nu” és utána kezdtek azon gondolkodni, hogy talán nem is árt. Még nem tartunk ott, hogy a kisebbséget mint közösséget támogassák, de ha nem csupán magyar ügyről van szó, akkor igen, elengedik.

– Valószínű, ez volt a magyarázata annak, hogy mind a szenátuson, mind a képviselőházon szinte ellenszavazat nélkül ment át a törvénytervezet, pedig néha puskaporos volt a román-magyar viszony…

– Mindig voltak, vannak és attól félek, lesznek is olyan főleg dél-romániai, volt regáti román politikusok, akik azt hiszik, ha szidják a magyart, az oroszt és a zsidót – főleg ezt a hármat illik szidni –, akkor népszerűbbek lesznek. Többnyire azok mernek bátran szidalmazni bennünket, akik sohasem találkoztak magyarral, vagy ha találkoztak is, nem tudták, milyen nemzetiségű. Talán egyszer ők és a velünk együtt élő román politikusok is megértik, hogy nekik is előny, ha a magyar közösség fennmarad.

– A Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belül milyen visszhangja volt annak, hogy végül elfogadták a törvénytervezetet?

– Az RMDSZ-ben a választások közeledtével mindig fel kell mutatni valamit, ami specifikusan magyar. Úgyhogy ilyen szempontból mindenki nagyon örült annak, hogy lám, Romániában is lesz magyar nyelv napja. Tehát ez nagyon jókor jött.

– Milyen programokkal lehet megünnepelni?

– A magyar nyelv napja hivatalos Romániában, és így a román médiában lehet, sőt valószínű, hogy lesz – kíváncsian várom, mi történik – magyar nyelvű film, népzene, költészet… Nekünk pedig, közszereplő magyaroknak hatni kellene az érintettekre, hogy: – Nini, van egy ilyen nap, mit tettél be a műsorodba? Mert meg vagyok győződve arról, hogy minél jobban megismernek bennünket, annál inkább elfogadnak azok, akik nyitottan gondolkodnak.

Magyar motívum (forrás: www.pinterest.com)

– Temes megyében hogyan ünnepelnek?

– Az iskolákban tudják, hogy létezik a magyar nyelv napja, és remélem, a magyartanárnők alkalomhoz illően tartják meg a tanórákat. Szombaton találkoztunk a Geml József Társaskörben (temesvári székhelyű civilszervezet – szerk. megj.), ahol néhány lelkes hölgy megemlítette, és gondolom, a többi civilszervezetben is szóba kerül, de a sokaság, hogy így mondjam, talán még nem is tudja.

– A bánsági megyékben évek, sőt évtizedek óta csökken a magyarság száma. Mi vezetett ehhez?

– A Bánság, ha a török időktől nézzük – nem megyünk vissza az Árpád-korig –, sohasem volt igazán magyar régió. Mindig éltek itt magyarok, akik magas rangú tisztséget töltöttek be és kiemelkedő egyéniségek voltak, ennek ellenére nagyon nehéz volt fenntartani a magyar nyelvet és a kultúrát.

Ahol több magyar él együtt, talán könnyebb, ott szinte magától megy, arra kell ügyelni, hogy minőség legyen… nálunk mindig a mennyiséggel van baj. A németek elmentek, a zsidók elmentek, a többi kisebbség – itt beszélek a szerbekről, bolgárokról, csehekről, szlovákokról – pedig még jobban fogy, mint mi, és talán emiatt most először érzem azt, hogy egy kicsit gondban vagyunk…

– Hogyan lehet megállítani ezt a folyamatot, egyáltalán tehetünk ellene valamit?

– Minden folyamatot meg lehet állítani. Azt szoktam mondani, ha a Dunát el lehetett rekeszteni, hogy villanyáramot kapjunk, akkor ezt a folyamatot is biztosan meg lehet állítani. De először tanulmányozni kell. Olykor bosszankodva veszem észre, hogy többet tanulmányoznak minket, mint amennyit segítenek, márpedig nem szeretnék itt amerikai indián szerepében magyarkodni. Most viszont már tudjuk, milyen okai vannak a magyarság fogyásának.

Abba képtelenek vagyunk beleszólni, hogy ki hol akar élni, hisz egyre többen mennek olyan országokba, ahol ugyanazért a munkáért háromszor akkora fizetést kapnak. Sajnos abba sem tudunk beleszólni, hogy egy családban hány gyerek legyen… Híres a bánsági egykézés, tehát megkérdezhetjük, hogy miért nincs három-négy gyerek, de nem avatkozhatunk bele. Két másik okról beszélnék még, az egyik az asszimiláció, vagyis a beolvadás, a másik pedig az eredet megtagadása érdekből, vagy mondjuk ki, tunyaságból. Na, ebbe a kettőbe beleszólhatunk. Miért is?

Szavak sokasága (forrás: www.fusz.hu) 

Tegyük fel, hogy van egy férfi és egy nő, mindketten magyarok, de házasságkötés után egyikük valamilyen okból kifolyólag más nyelvet és kultúrát kezd használni. Az okokat kideríthetjük, és tehetünk is ellene. Ha a közösség életképes, akkor nem lesz érdemes egy magyar hölgynek és egy magyar úrnak, akik családot alapítottak, románul beszélni. Ismerek olyan családot is, ahol angolul beszélnek egymással és a gyerekkel is.

Furcsállom, de mivel létezik, meg kell nézni, miért van ez így, és hatni kell rá, hogy legalább a gyerkőc tudjon magyarul. Az apadást leginkább az asszimiláció váltja ki, ami egyrészt annak a számlájára írható, hogy a Bánságban elenyésző a magyarellenesség (a statisztikák szerint Románia-szinten a legalacsonyabb), aminek előnyei és hátrányai is vannak. Hátrány a beolvadás, nézzük meg, melyik az előnye és használjuk ki.

– Milyen előnye/előnyei lehetnek?

– Nem fujjognak, ha magyarul szólalsz meg egy társaságban, és az is használ magyar szavakat, aki nem magyar. Jópofa dolognak tartom, hogy bánságinak vallják magukat a második generációsok, akiknek a szüleik nem is tudom, hogy az ország melyik szegletéből érkeztek, de ők már itt születtek Temesváron.

Ahhoz, hogy megkülönböztessék magukat a most frissen érkezett oltyánoktól vagy moldvaiaktól, egyszerűbb magyar és német szavakat – biztos, igen, nem, hajjaj meg ilyenek – használnak, pont azért, hogy megmutassák, mennyire bánságiak. Na most, ha még negyven-ötven szót tudunk varázsolni a felsoroltak mellé, az már jó kezdet lehet.

– Azt hiszem, elérkeztünk a választható magyarnyelv-oktatáshoz, amely Temes megye több mint húsz településén van jelen… Mi ennek a lényege?

– Mindjárt a legelején leszögezném, hogy én a magyar fakultatív nyelvoktatás híve vagyok, és vannak a megyében szakemberek, akik ellenzik, tehát a szubjektivitásomat tessék most elnézni. Ugye az előbb szó volt arról, hogy kevés gyerek születik, na most, ha nincs gyerek, akkor nem lehet osztály. Ha megszűnik egy faluban a román osztály, akkor a környező három-négy faluban biztos van egy másik, tehát három-négy kilométert kell vinni a gyereket, és anyanyelvén tanulhat.

Ezért szép a magyar nyelv (forrás: www.tantaki.hu)

Ha egy bánsági faluban megszűnik a magyar oktatás, akkor legjobb esetben tíz-húsz-ötven kilométerre van a következő település, a szülő pedig nem vállalja be, hogy hatéves gyerekét odavigye. Arra próbáljuk ösztönözni a magyar szülőket, hogy ameddig van elég gyerek, írassák magyar iskolába a csemetéjüket, de bizonyos településeken még így is megszűnik a magyar osztály.

Nos, akkor véleményem szerint egy lehetőség adódik: a fakultatív magyarnyelv-oktatás. Itt kezdődik a vita: van, aki azt mondja, erre nem érdemes áldozni, én meg azt mondom, annak ellenére, hogy nem látványos, és nagy sikereket, főleg rövid távon nem lehet tőle elvárni, ez a sziszifuszi tevékenység biztosíthatja azt, hogy itt-ott ismerjék, netalántán beszéljék is anyanyelvünket.

– Említette, hogy nem igazán lehet sikereket elérni, viszont ott van Csákova (település Temes megyében, románul Ciacova – szerk. megj.), ahol szerintem nagyon jó úton haladnak…

– Csákova egészen friss élmény… Ott tavalyelőtt ősszel, vagyis a múlt iskolaévben indult be a csoport, és Pethő Judith nagyon jól dolgozik a gyerekekkel, látványos a fejlődés. De voltam annak idején Varjason (szintén Temes megyei település, románul Variaș – szerk. megj.) egy karácsony előtti előadáson, ahol gyönyörűen szavalt egy szőke lányka, és amikor odamentem gratulálni a szülőkhöz, nem értettem, mit beszélnek, mert apuka, anyuka és a kislány szerbül társalgott egymással. Tehát tehetséges a gyerek, tetszett neki a magyar nyelv csengése, és így megtanulta.

Aztán persze van olyan tehetségtelen gyerek is, aki a saját anyanyelvét sem tudja jól megtanulni, tőle ne várjuk el a szép kiejtést, az a fő, hogy legalább értse a nyelvünket, és ilyen szempontból nem is fontos, vannak-e vagy nincsenek magyar felmenői. Az pedig csak felkiáltójel kellene legyen, hogy legtöbben nem beszélnek otthon magyarul. Szerintem jó volna minél több településen befogadtatni a magyar nyelvet, és mivel a Bánságban – ahogy korábban is mondtam – elenyésző a magyarellenesség, megfelelő felkészültséggel, anyagi háttérrel, a 99 önkormányzat nyolcvan százalékában lehetne oktatni. Nagyon sokszor olyan gyerekeknek is, akiknek a családjában egyetlen magyar sincs…

Kérdezett: FRM

Ui.: Marossy Zoltán 2016 decemberétől már nem alprefektus, jelenleg a Temes Megyei Tanácsnál dolgozik.