Becsengettek…
Pár hónapja irigy voltam, amikor vakációzni mentek a diákok. Most, hogy vége van a nyárnak és elkezdődött az új tanév, nem is tudom, mit érzek. Az írás is nehezebben megy... Annyi minden kavarog bennem... Talán még hatása alatt vagyok a tegnap délelőttnek...
Évnyitón voltam a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban, láttam egészen kicsi gyerkőcöket, akik szüleik, nagyszüleik kezébe kapaszkodva először lépték át az iskola kapuját. Szerettem volna odamenni hozzájuk és a fülükbe súgni, hogy használják ki az előttük álló éveket, tanuljanak, játsszanak, ismerkedjenek...
Tanévnyitó a Gerhardinumban (fotó: Lehőcz László – Temesvári Rádió)
De az is létfontosságú, hogy bízzanak saját magukban, higgyenek az álmaikban, tiszteljék osztálytársaikat, tanáraikat, szüleiket... A rossz jegyekért ne másokat hibáztassanak, hanem gondolják végig, hol tévedtek, és mit tudnának tenni azért, hogy a jövőben sikeresebb legyen a felmérőjük, felelésük. Ha egy-két téma jobban felkelti az érdeklődésüket, akár otthon is olvassanak utána, a ráfordított idő később megtérül...
Már-már elfelejtettük, hányszor nem akaródzott megírni a házi feladatot vagy megtanulni a verset, de az is gyakran megesett, hogy félve lesütöttük a fejünket, amikor a tanár feleltetés előtt lapozni kezdte a naplót... „Csak ne engem hívjon ki” – ismételtük tízszer, hússzor magunkban, mert úgy éreztük, nem készültünk fel eléggé. Amennyiben aznap mi voltunk a kiválasztottak, összedőlt bennünk a világ. „Mit fognak szólni a többiek, leégetem magam mindenki előtt...” – kavarogtak fejünkben a gondolatok, mi pedig szemlesütve elindultunk a katedra felé...
Tanévnyitó a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban (fotó: Orosz Sándor)
Elkalandoztam egy kissé... lassan úgy érzem, hogy egyszerre túl sok tanáccsal bombáznám az iskolakezdő tanulókat, akik közül valószínűleg néhányan kikerekedett szemmel kérdeznék meg, mit is akar ez a néni...
Közben eszembe jutott, hogy az egyik szövegkovács – kedvenc korrektorom – kisfia is tegnap kezdte az első osztályt. Valami új kezdődik a családjukban, és csak találgatni lehet, hogy a kisdiák milyen lesz tíz vagy húsz év múlva...
Vége a szünidőnek (forrás: www.mesekkvmellett.hu)
Mi fogja érdekelni, milyen módszerekkel tanul majd, mennyire lesz önálló, hogyan kezeli majd a különféle helyzeteket, elbízza-e magát, ha jó jegyet kap, vagy összeomlik-e egy rossz minősítés után. Mindezek olyan kérdések, amelyekre most képtelenség választ adni. Annyit tudok csak, hogy életrevaló gyerek, aki nem ijed meg a saját árnyékától...
Mit kívánjak neki és a szüleinek? Bizalmat, kitartást, türelmet... Most inkább leállok és igyekszem megemészteni az elmúlt nap történéseit... Sőt, talán a saját tanácsaimat is megszívlelem. Csak úgy lehet előbbre lépni...
FRM
Fülöp Kettõ István 2015.09.17. 15:50:44
F. Meli 2015.09.20. 20:55:54