Könyvet olvasni a mai világban? Figyelni a helyesírásra a Facebook-oldalon? Egyesek szerint nem túl menő tevékenységek, mások viszont mindent megtesznek azért, hogy ezen a téren is fejlődjenek. Mai vendégünk Gáspár Melinda, a marosvásárhelyi Dacia Gimnázium tanára, aki 5–8. osztályos diákokat oktat magyar nyelv és irodalomból, emellett a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa is. Sajátos oktatási stílusának már látszik az eredménye.

– Mi az oka annak, hogy térségünkben sokan hibásan használják a magyar nyelvet? Mi a helyzet a tizenéves gyerekekkel?

– Főként az igénytelenség okoz gondot. A román nyelv hatása miatt nem hallják, nem érzik, és nem is használják a hosszú magánhangzókat, hosszú mássalhangzókat, így pedig elég nehéz elvárnom a tanítványaimtól, hogy helyesen írják le az adott szót. Persze, abban a pillanatban, amikor látom, hogy helytelenül írnak, rájuk szólok, és megmutatom, elmagyarázom a helyes változatot. Az viszont nagyon rosszulesik nekik, ha a felmérőjüket agyonpirosazva kapják vissza, ezért elég keveset íratok velük, és akkor is inkább a jó dolgokat emelem ki. Időnként azt is megteszem, ha egy diákom házi feladatának vagy felmérőjének első három sora hibáktól hemzseg, hogy visszaadom neki, és megkérem, legközelebb olyan munkát adjon ki a kezéből, ami nem hoz rá szégyent.

Gáspár Melinda

– Van más módszer is a helyesírás fejlesztésére: az olvasás és az olvastatás…

– Úgy van, ez tűnik a legesleghatékonyabbnak számomra. Sokat olvasunk az osztályban hangosan, és szándékosan „elnyúúújtjuk” a hosszú magán- vagy mássalhangzókat, hogy még jobban rögzüljön a gyerekben. Egyúttal a saját hangját is megszokja, ami segíti abban, hogy később magában is olvasson. Hála istennek, elég sok tanuló érdeklődését sikerült felkeltenem az olvasás iránt az iskolánkban, és úgy látom, a helyesírásuk is fantasztikusan javult ennek köszönhetően. Legfontosabb, hogy a tanár szerettesse meg az olvasást a diákokkal.

– Milyen típusú regényeket lehet olvastatni velük? Köztudott, hogy manapság nagyon kevés könyvet vesznek maguktól a kezükbe…

– Először is azon kezdtem gondolkodni, hogy a kötelező házi olvasmányok az „ezer sebből vérző” magyarságról szólnak, általában a hangulatuk sem felel meg ennek a 10–14 éves korosztálynak… persze, hogy nem olvas a gyerek. Ezért olyan könyvet kell keresnünk neki, amit szívesen vesz a kezébe, ami közel áll hozzá, emellett vidám és humoros. Szerencsére találunk ilyen olvasmányokat. Kezdtem például a Rejtő-könyvekkel, a Jules Verne-könyveket kissé félve ajánlottam eleinte, aztán rájöttem, hogy nagyon szeretik. Vannak Vernének olyan regényei, mint például a Kétévi vakáció, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Nemo kapitány, amelyeket nagyon kedvelnek. Ugyanakkor a kortárs írók művei között is nagyon sok jó könyv van az interneten, vagy érdemes megnézni a Bookline ajánlatait, majd bátran lehet rendelni és olvasni.

Olvasó diákok  

– Melyik könyvnek volt a legnagyobb sikere?

– Az Időfutárnak… Azzal akkora „bombát robbantottam”, hogy a leggyengébb tanulóim is egymás után falták fel az öt kötetet, és már várják a következő hasonló olvasmányt. A meseregényszerű olvasmányokat is nagyon szeretik, elég sok van belőlük, és szerencsére mindegyiknek van üzenete, „éppen aktuális” mondanivalója… Magyartanárként sokszor nem érzem elég szépirodalminak a nyelvezetüket, de azt hiszem, túl kell lépnem ezen, mivel a legfontosabb, hogy a gyerek élvezze a történetet. Szintén lényeges, hogy sűrűn kapja az információkat, ezért igyekszem minél több új szöveget bevinni az órákra. Az nem vezet eredményre, ha túl sokáig maradok egy leckénél, és várom, hogy mindenki megtanulja. Van, amikor kiragadok egy Radnóti- vagy Nyirő-részletet, megbeszéljük, mondatokat, szavakat elemzünk belőle, attól függően, hogy mit tanítok éppen nyelvtanból, vagy mire akarom felhívni a figyelmet. Minél több, szépirodalmi szempontból is jó szöveget kapnak a gyerekek, annál inkább ráéreznek az ízére, és egyre jobban igénylik, hogy ők is többet olvassanak.

A nagy kedvenc (forrás: www.alexandra.hu)

– Nem lehet eltekinteni attól, hogy egyre nagyobb teret hódítanak a közösségi oldalak, többek között a Facebook, ahol sajátos nyelvezet alakult ki, ami nem épp a helyesírásról híres. Mennyire tudsz figyelni, mondjuk iskolán kívül a tanítványaidra?

– Osztályfőnökként én is ott vagyok a Facebookon a gyerekekkel egy csoportban, és bizony néha közbeszólok, amikor látom, hogy helytelenül írnak, máskor pedig beírom a helyes változatot a hibás szó alá. Ez korábban bosszantotta őket, de ma már egyre jobban figyelnek. Persze azt is rengetegszer elmondom, hogy az oldalukon megjelenő bejegyzésekkel egyfajta bizonyítványt állítanak ki magukról, és hiába próbálnak szép kislányok vagy vagány srácok lenni, ha a helyesírásuk csapnivaló. Szerencsére előbb-utóbb megértik, és örömmel látom, hogy odafigyelnek, mit írnak az üzenőfalukra… gondolom, a helyesírás-ellenőrző programok segítségével. De azt is külön kihangsúlyoztam, hogy használják az ékezetes betűket.

– Amellett, hogy új módszereket vezetsz be a tanórákon, és éberen őrködsz a világhálón, olyan szabadidős tevékenységet is kitaláltál, amellyel még jobban megszerettetted/megszeretteted az olvasást…

Az erdőben is lehet olvasni

– Régi vágyam volt, hogy olvasótábort szervezzek a legjobb magyarosaimnak, amit tavaly nyáron, a vakációban, sikerült megvalósítani. Végül bárki jöhetett, mivel volt hely. Mindannyian egy marosvásárhelyi kortárs író meseregényét olvastuk, meghívtam a szerzőt, és író-olvasó találkozót szerveztünk. A gyerekeket megkértem, hogy készítsenek interjút az íróval, néhányan nagyon jó kérdéseket tettek fel, a regényről és a keletkezéséről szóló információkat pedig megírták a tábori újságban. Néhány írás annyira jó lett, hogy még engem is meglepett. Idén újra sikerült megszervezni a tábort. Mikó Csaba Veszélyben a tölgy című regényét olvastuk Görgényszentimrén, a többszáz éves mocsári tölgyek szomszédságában.

Tölgyfák árnyékában

Természetesen gyalogtúráztunk is a mocsárerdőben. Kirándultunk a Jódmezőre, tájfutást szerveztünk a kastélyparkban, fürödtünk a patakban, tájat festettünk, hullócsillagokat néztünk, tábortüzet raktunk, kolbászt sütöttünk, társasjátékokat játszottunk… szóval sok mindennel kell foglalkozni, és akkor biztos, hogy örömmel használják ki az olvasásra szánt időt is. Volt, aki két-három nap alatt végzett a regénnyel, és egy másikat is elolvasott. Legfontosabb, hogy a gyerek szeressen élni, s megélni újabb és újabb élethelyzeteket, melyekre a regények adnak lehetőséget.

Festegettek is

FRM

Ui. A diákokról készült fotók a Tizennégyes Iskola NyolcCé Facebook-oldalról származnak.