Kinek? Kettőnkön kívül nem látok mást a szobában… Jaj, neked? Mindjárt, csak várj, amíg elmagyarázom, miért néztem olyan bambán… A megszólítással van bajom, mivel ha kérni akarok valamit valakitől, azt mondom: – Add ide (nekem)!

Vagyis az ide határozószóval egy felém irányuló cselekvésre, mozgásra utasítom a beszélgetőpartnerem. Csak akkor jön képbe a párja, ha megkérlek, hogy vidd (neki) oda a labdát. Ezúttal egy harmadik személyre mutattam, semmiképp sem magamra. Jó, tudom, illetlenség másra mutogatni, de most megbocsátható.

Illusztráció 

Más esetekben igekötőként használjuk ezt a rokonszenves, néhanapján fejtörést okozó kettőst, természetesen egybeírva a kísérő szóval. Például: Ideadta az óráját. Odapillantott a mellette álló férfira. Az első mondatban magamra irányítottam a figyelmet, a másodikban pedig tőlünk független személyekről pletykálok.

Visszatérve az ide és az oda határozószói minőségére, muszáj elmeséljem, amit minap olvastam az egyik internetes fórumon. Hogy ne torzuljon a mondanivaló, szó szerint idézem:

„El kell keserítenem mindenkit, mert ez nem számít helytelen használatnak. Az »add oda« kifejezés egy tulajdonképpeni udvariassági formula. Ezzel a fordulattal átadod a cselekvés középpontját a másik félnek, és az ő szemszögéből beszélsz. Az »add ide« lehetőséggel sincs semmi probléma, ésszerűbbnek is tűnik, viszont abszolút énközpontú és önző.”

Most is pislogok a döbbenettől, és van egy olyan érzésem, hogy hiába próbálnám az illetőnek bizonygatni az igazamat, nem vezetne eredményre. Még azt vágná a fejemhez, hogy csak magamra gondolok…

Kedvenc dal az ide és az oda kapcsán

Pedig nem is így van, sőt inkább azon jár az eszem, hogy mi van akkor, ha kötőjelet teszünk az ide és az oda közé? Ide-oda lesz belőle, aminek több jelentése is van. Az egyszerűség kedvéért inkább példákkal szemléltetem…

1. A turista ide-oda utazik a nagyvilágban (egyszer ide, majd oda, különböző helyekre).
2. Ide-oda lengeti a szellő a zászlót (két ellentétes irányba).
3. Ide-oda egy hétig feküdtem az ágyban, himlősen (megközelítő pontossággal, hozzávetőleg).
4. Egy nap ide-oda, kibírom a várakozást (nem igazán lényeges).

Összezavarodtál? Egy kicsit én is… Ismételd utánam: „Add ide nekem!” Kitűnő… Most már odaadom…

Farkas-Ráduly Melánia