Multikulturalitásból jeles

Magyarként szerb előadáson román fordítást hallgattam, néha-néha pedig rápillantottam az angol feliratra… e néhány összetevő elég volt ahhoz, hogy egy életre megjegyezzem a csütörtöki napot, amikor beültem a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, azaz a TESZT egyik előadására. A varázsló című darabot adták elő a Zombori Nemzeti Színház társulatának tagjai.

A multikulturális kaland száz perc elteltével az előcsarnokban folytatódott, ahol kérdéseket lehetett feltenni a színészeknek, akik értelemszerűen szerbül válaszoltak, de mivel a szervező Csiky Gergely Állami Magyar Színház román és magyar fordítást is biztosított, a jelenlévők egyáltalán nem érezték elveszettnek, kirekesztettnek magukat. Valódi párbeszéd alakult ki, és újfent bebizonyosodott, hogyha akarjuk, igenis lehet nyitni más kultúrák felé.

A TESZT részben erről szól: egy fedél alá hozni többek között a magyar, német, román és szerb előadásokat, társulatokat, színészeket határon innen és túlról, lehetőséget biztosítva a találkozásra és a tapasztalatcserére. Természetesen a közönség sem marad ki a szinte családias hangulatból… 

1.jpg

Esti pillanatkép a Dóm térről (még a korszerűsítés előtt) 

Az elgondolás nagyon jól idomul ahhoz, amit Temesváron tapasztalok nap mint nap. Itt lehetetlen elzárkózni más nemzetiségűektől, de nincs is szükség rá, valahogy nem néznek ferde szemmel a kulturális sokszínűségre (persze itt is vannak kivételek). Hívtam románokat magyar bálba, hogy ők is megismerjék a mi kultúránkat, táncoltam szerb táncot, voltam román esküvőn és keresztelőn, beszéltem libanoni menekülttel, és semmivel sem lettem kevesebb, mint azelőtt.

2.jpg

A Barokk Palota (egykori vármegyeháza)

Néhány éve, amikor az egyik volt kollégámnak meséltem a temesvári tapasztalataimról, szinte félvállról azt mondta, olyan sok nemzetiség él együtt a városban, hogyha mindegyik elkezdené felemlegetni a sérelmeit, akkor minden napra jutna legalább egy összetűzés. Már akkor éreztem, hogy igaza van, mivel sokszor mi állítunk korlátokat magunk köré, nehezen fogadjuk el az új dolgokat, a szokatlant, és ítéletet mondunk anélkül, hogy valóban igyekeznénk megismerni a másik személyt. 

Sokak számára úgy tűnhet, hogy homokba dugom a fejem, de nem érdekem összerúgni a port valakivel csak azért, mert nem magyarul beszél vagy gondolkodik. Mindannyian emberek vagyunk, jó és rossz tulajdonságokkal, álmokkal és javarészt rajtunk múlik, hogy állandó hadakozásban, netán egyetértésben töltjük-e mindennapjainkat…

FRM