Adott egy téma, amiről nem lehet eleget beszélni. Persze több is van, de ez valahogy mindig visszatér. Ha akarom, ha nem. Például akkor, amikor felszólítanak, hogy mondjam el a történetem… Én elmondanám, de vajon sikerülni fog egy d-vel a szó végén? Csütörtökön látogasson el a Facebook-oldalunkra, és valószínűleg megérti, hogy nem velem van gond.

Talán másokkal sincs, csak néha leharapnak egy-egy betűt a szó végéről. Többek között a mondd szóról… Ami a mondjad rövidített változata felszólító módban. Vagyis olyankor, amikor megkérek valakit, netán ráparancsolok, hogy tegye meg ezt vagy azt. Például így: „Mondd el nekem, mi bánt!” Ilyenkor a mondat végére felkiáltójel kerül. Kijelentő módban csak egy d betűre van szükség – mond –, és semmit sem akarok a másiktól, csupán közlök valamit. „Minden este mesét mond nekem.”

Berecz András mesét mond (zeneakademia.hu)

A küld szóval is hasonló történik. Felszólító módban küld(je)d lesz belőle. „Megígérte, hogy levelet küld nekem…” – meséli édesanyjának a kislány a nyári táborozás után. Az agresszív főnök pedig dühösen felszólítja a titkárnőjét: „Küldd el végre azt az e-mailt!” A hölgy elvörösödik, és pár percen belül igyekszik eleget tenni a cseppet sem udvarias felkérésnek.

Elküldésre vár (www.burgoyne.beds.sch.uk)

Ha már a bántó magatartásnál tartunk, akkor a járókelő így is szólhat a koldushoz: „Hordd el magad!”, vagyis minél hamarabb meg akar szabadulni a kéregetőtől. Viszont, ha kijelentő módban használjuk a hord szót, teljesen más értelmet kap. „A postás mindennap levelet, csomagokat hord.”

Ugye ismerős? (www.keyword-suggenstions.com)

„Kezdd újra a játékot!” – ez már egy másik párbeszéd első mondata, amikor a kezd szó kerül felszólító módba. Ha csak megállapítok valamit, akkor így használom: „Bizonyos kor fölött az arc ráncosodni kezd”. Az áld – áldd, az old – oldd, az ad – add stb. szavak esetében is ugyanez a helyzet.

Ráncokkal, ráncok nélkül... (stylemagazin.hu)

Hogy mi a közös az eddig felsorolt szavakban? Kijelentő módban mindegyik d betűvel végződik, felszólító módban viszont még egy d betűre, pontosabban a -d személyragra van szükség.

Valószínűleg Önben is felvetődik, vagy valaha felvetődött a kérdés, hogy mégis mi van azokkal az igékkel, amelyek nem d-re végződnek… Hogyan fognak kinézni felszólító módban? Vegyük példaként az ír szót… Amikor felhívom valakinek a figyelmét valamire, akkor csak egy d betűt rakok a szó után. „Írd meg a házi feladatodat, utána elmegyünk sétálni!” – mondja az anyuka a kislányának, majd mosolyogva a szomszédasszonyhoz fordul ezekkel a szavakkal: „Etelka nagyon szépen ír”.

Ír, de nem Etelka... (160gramm.cafeblog.hu)

Azt hiszem, most felszólítom magam, hogy tegyek pontot az írásom végére. Valahogy így: „Fejezd be, Meli, a szövegelést!”. Ezúttal nem haragszom meg a belső hangra, hagyom magam vezetni… „Mondd, hogy jó éjszakát!” – szólal meg újra. „Jó éjszakát!” – mosolygok magamban, és „letészem a lantot”. „Nyugodjék…”

Farkas-Ráduly Melánia