Négy hónapos kényszerszünet után folytatjuk a Vállalkozói históriák című rovatunkat. Mai vendégünk, a székelyudvarhelyi születésű Lőrincz Hunor egyenesen Zeteváraljára kalauzolja az olvasót, aki többek között a családi vállalkozásként működtetett Hétvezér Panzió mindennapjaiba is bepillanthat. Hunor pályakezdőként gazdasági informatikus volt a közszolgáltatásban, ám többre vágyott a mindennapos taposómalomnál. Legutóbb Vezetés és Szervezés-mesterszakon diplomázott, de úgy érzi, hogy újabb kihívásokra van szüksége.

Lőrincz Hunor

– Mindig is vállalkozó szerettél volna lenni?

– Űrhajós. :) Középiskolában, majd az egyetemen is gazdasági szakon végeztem, ellenben sohasem terveztem, mi leszek, arra gondoltam, hogy majd csak szembejön velem valami. És végül megfogott a vállalkozói élet…

– Egyetemi tanulmányaiddal tudatosan készültél arra, hogy majd egyszer önmagad ura leszel?

– Dehogy. Nem állítanám, hogy tudatosan. Én csak jó szakember akartam lenni, és arra gondoltam, ha ez sikerül, akkor így vagy úgy, a magam ura leszek.

– Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a saját vállalkozásba? Minden feltétel adott volt a zavartalan induláshoz?

– Annyival sajátosabb a helyzet, hogy nem egyéni vállalkozó vagyok, aki a nulláról indult. Családi vállalkozásunk van, mondhatni belenőttem. Egyetem mellett néha besegítettem, és most már bőven van időm csak erre koncentrálni.

A Hétvezér Panzió

– Milyen nehezítette a munkádat az elején?

– Mivel egy már régóta működő vállalkozásról, pontosabban panzióról beszélünk, nem voltak különösebb nehézségeim az elején. Inkább a folytonos fejlesztés és fejlődés jelentett kihívást, figyelembe véve, hogy valamiből meg is kell éljen az ember. Hiába kellene még egy fürdőszoba vagy meleg vizes medence, ha nem engedi meg az anyagi keret; sokszor egy teljes évig kell megélni a többnyire három hónap alatt összegyűlt bevételből. Nagyon nehéz eldöntetni, hogy a sok terv közül mi valósuljon meg idén, mi jövőre vagy az azt követő években.

– Mire van szükség leginkább egy panzió működtetéséhez?

– Elengedhetetlen egy szálláshely, amelyet működtetni, fejleszteni kell, de előbb nem árt tudni, mivel lehet meggyőzni a turistát, hogy a Hétvezér Panziót válassza. Sok munkával jár, amíg a kényelmes fotelből Erdélybe csalogatjuk.

Halastó a panzió szomszédságában...

– Hol található a Hétvezér Panzió?

– A Hargita lábánál fekvő Zeteváralja nevű kis falucskában. A fekvése nagyon kedvez a csillagtúra kedvelőinek, akik Hargita megye közepéről indulva könnyedén felfedezhetik, bebarangolhatják Székelyföldet.

– Tegyük fel, hogy valaki most olvas először a panzióról… Mivel tudnád őt meggyőzni, hogy legközelebb ellátogasson hozzátok?

– A honlapunkon, a Facebook-oldalunkon igyekszünk valósághűen bemutatni a panziót, jó minőségű képeken visszaadni a tájat, így a látogató is tisztában lehet azzal, hogy mi vár rá. Székelyföld sokkal szebb, mint ahogy a fotókon és az útikönyvekben szerepel. Azt szeretnénk elérni, hogy minél többen látogassanak el ide – nem az a legfontosabb, hogy minket választanak-e vagy sem –, és szép élményekkel gazdagodva távozzanak. Tapasztalataink alapján jó páran már aszerint tervezik a következő nyaralást, hogy mikor van szabad hely nálunk.

Focizni is lehet...

– A Facebook-oldalon azt olvastam, hogy mindegyik évszakban érdemes Székelyföld szívében kirándulni… Mi vár a turistára tavasszal, nyáron, ősszel és télen?

– A vendégek főként a nyári szabadságolások idején jönnek Erdélybe, pedig az ősz sokkal szebb, mint a nyár. A látnivalókat, nevezetességeteket szerintem érdemesebb felkeresni olyankor. A leghidegebb évszakban pedig – igaz, hogy nincsenek száz kilométeres sípályáink – bátran lehet ismerkedni a téli sportokkal. És megszoktuk a havazást, szóval, ha leesik 20-30 centi hó, nem áll le az élet, ugyanúgy járhatók az utak, és ha lassabban is, de jókat lehet túrázni a hófödte hegyek között. A Hétvezér Panzió Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/HetvezerPanzioErdelyben/) próbáljuk kihangsúlyozni, hogy minden évszakban érdemes ellátogatni hozzánk.

Irány a medence!

– Múlt év novemberében a Kárpát-medencei Fiatal Közgazdászok Találkozóján beszélgettünk először. Általában van időd ilyen jellegű eseményekre járni, vagy ez csak egyszeri alkalom volt?

– Igyekszem időt szakítani a továbbképzésekre, ahol mindig új ötleteim támadnak az előadók hallgatása közben; elgondolkodtatnak, hogy az általuk elmondottakat hogyan lehet a saját vállalkozásban hasznosítani. És így találkoztam a Szövegkováccsal is, amelynek köszönhetően könnyedebb szövegek kerültek a weblapunkra (hetvezer.ro).

– Hogyan képzed magad, minek köszönhetően válsz egyre jobb vállalkozóvá?

– Sokat számít a tapasztalat, végső soron újra és újra hasonló problémák jönnek elő, és ha egyszer sikerül megoldani, következő alkalommal már rutinosabban és jobban lehet kezelni a felmerülő problémákat. Arra mindig odafigyelek – például a közgazdász konferenciákon is –, hogy szervezték meg a rendezvényt, milyen a szállás, és én mit tudok ellesni, illetve megvalósítani. Szeretek új dolgokat tanulni, egymástól teljesen különböző képzéseken részt venni, és bár ezek egy részére később nem is emlékszem, abban reménykedem, hogy ott vannak a tudatalattimban, és előbb-utóbb támpontot adnak, ha egy megoldandó feladattal kerülök szembe.

Kinti sütő

– Hogyan kezeled a kudarcot? Létezik egyáltalán kudarc számodra?

– A RIF (A Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciója) pár éve szervezett egy kudarckonferenciát, ahol sikerült meggyőzni a közönséget, hogy valójában nincs is kudarc. Már nem is emlékszem, azelőtt mit gondoltam erről, most viszont úgy látom, hogy ha még nem sikerül elérni azt, amit akarok, átgondolom, mi lehet az oka, majd az esetleges hibákat kijavítva továbblépek.

– Ha elölről kezdhetnéd, mit változtatnál?

– Ha sok mindent változtatnék, már nem az lennék, aki vagyok, mivelhogy a tapasztalataink alakítanak és határoznak meg minket. Teljesen más ember volnék, de talán nem hallgatnék néhány emberre… így utólag.

Az ebédlő

– Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdenek vállalkozásba? Mire érdemes mindenképp figyelni?

– Legyünk naprakészek és felkészültek a világ történéseiből, tudjunk lépést tartani a változó világgal. Értsünk egy picit mindenhez, de ne akarjunk mindent mi magunk megcsinálni, vannak, akik bizonyos dolgokat jobban tudnak nálunk, bízzuk meg őket. Fontos, hogy ha nem megy, nem kell erőltetni, nem szabad csak azért folytatni, mert rengeteg energiát belefektettünk; el kell kezdeni valami újat, persze túl hamar se szabad feladni. És azért nem árt, ha boldogok vagyunk, és szeretjük, amit csinálunk, nincs sok értelme 35-40 éves korban, infarktusban meghalni.

Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia