A vállalkozóknak szóló képzései olyan dolgot indítottak el bennem, amire az elmúlt években nem is akartam gondolni… Még egyetem után is tanulni? Na ne! A Szászrégen mellett született, magyar származású Soares Szász Loránd marosvásárhelyi szemináriuma miatt maradtam két nappal többet a városban tavaly nyáron, épp a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének radnaborbereki riporttábora után.

Nem bántam meg. Azóta rájöttem, ha várom a sült galambot, csak topogok egy helyben, és legtöbb esetben másokat hibáztatok az esetleges sikertelenségekért. Megtanultam felelősséget vállalni, a cselekvés résszel viszont még van egy kis gond, de azt is csiszolom. Gondolom, már sejti, hogy ki lesz a mai beszélgetőpartnerem…

Soares Szász Loránd

Bár a vélemények megoszlanak vele kapcsolatban, szerintem nem véletlen, hogy egyre többen jelentkeznek az ingyenes és a fizetett képzéseire. Januárban például több mint ezer fő volt jelen a temesvári szemináriumán. A Szövegkovács vendége ezúttal Soares Szász Loránd, aki néhány éve úgy döntött, hogy visszatér Romániába, és itthon próbál boldogulni… Sikerült…

– Egy ingyenes szemináriumon hallottalak először beszélni. Itt, Romániában, és általában ebben a térségben az emberek gyanakodva fogadják azt, ha valamiért nem kell fizetni. Miért döntöttél úgy, hogy mégis bevállalod? Üzletemberként mi a jó ebben?

– Ami ingyenes, az nem feltétlenül alamizsna. Sokan úgy gondolják, ha valami ingyen van, akkor nem érdemes elmenni. Az én filozófiám az életben és az üzletben is az, hogy értéket nyújtsak az embereknek. Mindig arra ösztönzöm a résztvevőket, hogy legyenek szkeptikusak, és ne higgyék el becsületszóra, amit mondok, hanem próbálják ki. És csak azután döntsenek, hogy érdemes volt-e eljönni, hasznos volt-e az információ, amit a szemináriumon kaptak vagy sem.

Egyre többen kíváncsiak...

Mióta szemináriumokat tartok, három típusú emberrel találkoztam: aki meghallgatja az információt, alkalmazza a saját üzletében, megvárja, hogy van-e eredménye és azután jelenti ki, hogy megérte-e vagy sem, hogy eljöjjön. Ő az intelligens szkeptikus. Más azt állítja, hogy semmi újat nem hallott, de ha megkérdezed tőle, hogy mit is alkalmazott a saját cégében, nem tudja elmondani. Ő az elméletben mindentudó, akit a gyakorlat hoz zavarba. A harmadik kategória meg azokból áll, akik sosem jöttek el, a gyanakvók, akik úgy gondolják, hogy illúziókat árulok. Ők a tudatlanok.

Szerintem ez az üzletforma, amikor ingyenmintát adsz a termékedről vagy a szolgáltatásodról, a legtisztább és legetikusabb mód. Ízelítőt kap, és azután az esetleges vásárló dönti el, hogy szeretne-e többet vagy sem.

– Az ingyenes szemináriumok elején mindig megmutatod a gyerekkori fotódat és a jelenlegit – egymás mellé helyezve –, mit akarsz üzenni ezzel a hallgatóságnak?

– A szemináriumok elején mindig bemutatkozom. Nem azért, mert dicsekedni szeretnék, hanem hangsúlyozni akarom, hogy semmi sem lehetetlen. Egy vidéki, szegény családból származó gyerekből is lehet sikeres üzletember. Az akaraterején, a sok tanulással/olvasással eltöltött órákon múlik, azon, hogy 100 százalékos odaadással végzi a munkáját, bármi legyen az.

Pillanatkép az egyik szemináriumról...

– Egy kicsit visszamennék az időben… Ha jól tudom, Kolozsváron végezted a középiskolát, majd beiratkoztál az egyetemre, de végül nem végezted el. Miért döntöttél úgy, hogy továbbtanulás nélkül akarsz boldogulni?

– Két egyetemre is beiratkoztam, hogy a szüleim kedvében járjak, de úgy éreztem, egyik sem az, amit szeretnék. Úgy gondolom, az számít igazán, milyen irányba tart az ember, és nem az, hogy honnan jött. Ezenkívül szerintem a tanulás az egy életen át tartó folyamat, nem hagyjuk abba, vagy nem kellene abbahagyni egyetem után.

– Később Portugáliában próbáltál szerencsét, de még itthon megfogadtad, hogy nem akarod fizikai munkával keresni a kenyered. A sors iróniája, hogy kertészként kezdted az ottani pályafutásod. Megbántad?

– Arról álmodtam, hogy elegánsan járok majd irodába dolgozni.  De nem bántam meg semmit, mert mindenhonnan hasznos tapasztalatot merítettem. Az első főnököm velem együtt kertészkedett, sokat tanultam tőle arról, hogy mit jelent az, amikor az ember szereti és szenvedélyes odaadással végzi a munkáját.

Loránd és portugál felesége, Vania Szász

– Végül Portugáliában egy világszinten is elismert coaching* céghez kerültél, ahol tulajdonképpen megalapoztad a jelenlegi pályafutásod. A főnököd sajnálta, amikor bejelentetted a felmondásodat?

– Évek múltán megkérdeztem tőle, bánja-e azt, hogy olyan sokat fektetett be a fejlődésembe, utána pedig szétváltak útjaink? Azt mondta, mindig azon volt, hogy inkább legyenek olyan hozzáértő alkalmazottjai, akik elmennek, mintsem a hozzá nem értők maradjanak. Az emberek szellemi gyarapodásába fektetett pénz sosem veszteség.  

– Egyik blogbejegyzésében azt írtad, hogy mindegyik munkahelyeden tanultál valamit, függetlenül attól, milyen munkát végeztél. Mi az, ami egy életre bevésődött az emlékezetedbe?

– Sokszor mondom szemináriumokon is: alapelvem, hogy 100 százalékos odaadással végezzem a munkám, 100 százalékosan ott legyek a családom mellett, bármit teszek, 100 százalékos lelkiismeretességgel, buzgalommal teszem. 

Egy másik előadáson...

– Egyre nagyobb népszerűségnek örvendesz a románok körében, mégsem rejted véka alá, hogy magyar származású vagy és hol születtél. Ez előnyös neked?

– Nem tudom, hogy előnyös-e vagy hátrányos, én csak őszinte vagyok. Ez alapszabály. Csak igazságra és becsületességre lehet építeni maradandó kapcsolatokat és üzletet.

– Gondoltál arra, hogy valaha magyar nyelvterületen is tarts előadásokat vagy valamelyik kiadványodat megjelentesd magyarul? Biztosan sokan tudnák kamatoztatni az információkat…

– Tervünk az, hogy tevékenységünket nemzetközileg is hozzáférhetővé tegyük. Ez külföldi előadásokat jelent nemcsak ott élő román közösségeknek, hanem a helyieknek is, ami más nyelven tartott előadásokat is feltételez.

– Kétszer is téged választottak Románia legjobb „speakerének”. Mit takar ez a siker?

– Sok munkát és annak a hivatalos elismerését.

– Nemrég valaki megkérdezte tőled, hogy hányan voltak a legelső előadásodon (szemináriumon), amire azt felelted, hogy 18-an. Minek köszönhető, hogy ma már több száz- vagy akár ezerfős tömegnek adsz elő?

– Igen, 18-an. Javarészt családtagok és barátok, ismerősök voltak. Mi a különbség az akkor és a most között? Jó pár év munka, olvasás, tanulmányozás, fejlődés. A kudarc nem a véget jelenti, hanem esélyt arra, hogy újracsináljuk, sokkal jobban.

Soares Szász Loránd és Brian Tracy 

– Többször is említetted, hogy az egyik cégednél mindennap egy órát olvasnak az alkalmazottak, és még a telefonokat is kikapcsolják. Milyen jellegű olvasmányokat ajánlasz nekik, vagy most már ők is tudják, hogy mi segít a fejlődésben?

– Két típusú olvasmányt ajánlok nekik: személyiségfejlesztő könyveket és szakkönyveket, mindenkinek a saját területéről. Van egypár „kötelező olvasmány”, aminek az a szerepe, hogy megismertesse az újonnan jött alkalmazottakkal vállalatunk küldetését és jövőképét. A régebbi alkalmazottak segítenek az újaknak az első könyvek kiválasztásában, utána pedig mindenki azt olvas, amit szeretne, ami segíti a fejlődésben.

– A szemináriumon szó volt arról, hogy a megrovás, letolás sokkal gyakoribb a cégeknél, mint a dicséret. Mi lenne, ha a cégvezetők elkezdenének dicsérni vagy egy-egy munkatárs sikerét megünnepelni?

– A boldog, elégedett alkalmazottak sokkal több és jobb eredményt érnek el, mint azok, akik frusztráltak a munkahelyen és úgy érzik, nincsenek megbecsülve. A boldog alkalmazottak boldog ügyfeleket vonzanak, ez pedig nagyobb sikert, több pénzt jelent a cég számára.

Könyvet is írtak a sikerhez vezető útról

– Több helyen is lehetett olvasni, hallani, hogy az ügyfél nem arra kíváncsi, mikor alapítottuk a céget, milyen képesítésünk van stb. Mégis mire van szüksége, amikor valamilyen terméket vagy szolgáltatást keres?

– Az ügyfél biztonságot, megbízható értékesítőt és minőséget keres jó áron. A hangsúlyt az ügyfél segítésére kell fektetni, hogyan lesz neki jobb, ha tőlünk vásárol.

– Év elején valószínűleg sokan megfogadták, hogy jobban fognak takarékoskodni a pénzzel. Van egy-két ötleted ezzel kapcsolatban, amit akár holnaptól alkalmazni lehet? Hogyan lehet gyarapítani a pénzt?

– A pénzt felelősséggel kell beosztani, és fontos, hogy legyen mindig egy adott félretett összegünk, mert igazából csak az a miénk. Ajánlom T. Harv Eker módszerét.

– Ki a felelős a velünk történő dolgokért? A kormány, a házastársunk, a válság?

– Egyedül mi vagyunk felelősek az életünkért.

– Ha beismerjük a felelősségünket, mi legyen a következő lépés a változáshoz?

– A cselekvés. Cselekvés nélkül nem következhet be semmiféle változás.

Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia

Ui. A fotók Soares Szász Loránd Facebook-oldaláról származnak.

*A coaching fogalmáról itt olvashat bővebben: 

http://coachiskola.hu/coaching/a-coaching-jelentese