Egy kérdés, amire néha mi nők sem tudjuk a választ, viszont szemlesütve (el)várjuk, hogy a férfiak megfejtsék, mit is szeretnénk… Nincs könnyű dolguk, hisz valljuk be őszintén, nehéz kiismerni minket… Olykor alig van kedvünk felkelni az ágyból, máskor pedig semmi sem tudná lehervasztani a mosolyt az arcunkról. Sőt az is előfordul, hogy egyik pillanatban rajtunk van a világ terhe, pár másodperc múlva pedig dalolva rohannánk tovább. Egy-egy ilyen átalakuláshoz csak néhány hozzávalóra, babusgatásra, odafigyelésre és szeretetre van szükség… és nemcsak nőnapon, hanem minden egyes áldott nap.

De nem várhatjuk el, hogy az ellenkező nem képviselője kitalálja, hogy éppen most mire van szükségünk, mivel ő sem gondolatolvasó. Időnként az is elég, ha finoman emlékeztetjük rá, milyen jó is volt a vacsora két hónappal ezelőtt a kedvenc éttermünkben, és mennyire szeretnénk visszamenni oda. Amennyiben sikerül mellőzni a kritikus hangnemet, jó esély van arra, hogy néhány napon belül újra ott vacsorázunk.

Egyik arcom...

Tudom, hogy egyre többen írnak útmutatót a nőkhöz, könyvek is jelentek meg ebben a témában, de talán jobb lenne, ha mi magunk mutatnánk irányt a tanácstalan férfiaknak. Azt is jó volna megértetni velük, hogy amikor egy fárasztó munkanap után kiöntjük a lelkünket, legtöbb esetben nincs szükségünk tanácsra, csak arra, hogy meghallgassanak, bólogassanak, alkalomadtán hümmögjenek. Közben pedig nézzenek a szemünkbe, és vegyék le a kezüket a távirányítóról… Sokszor öt-tíz perc is elég ahhoz, hogy megszabaduljunk a napközben felhalmozódott zavaros gondolatoktól...

Szinyei Merse Pál: A lilaruhás nő (forrás: mek.oszk.hu)

Nekünk nincs egy képzeletbeli barlangunk vagy semmi-dobozunk, ahová magányosan elvonulhatunk, hogy megvitassuk magunkkal a történteket. A gondolataink mintha Forma–1-es futamon száguldoznának, és ha nem adhatunk hangot az érzéseinknek, közel kerülhetünk az összeomláshoz.

Bár tudomásom szerint még nem dobták piacra, néha férfi–nő és nő–férfi szótárra lenne szükség ahhoz, hogy a két nem képviselői megértsék egymást. Mindenekelőtt azonban nem ártana egy képzeletbeli utazásra indulni önmagunkban azért, hogy legalább mi legyünk tisztában azzal, mire is van szükségünk.

A Szövegkovács nőnapi videója

Olyan dolgok kerülhetnek felszínre, amelyeket sokáig elnyomtunk, vagy nem is sejtettük, hogy léteznek. Ha képesek vagyunk abbahagyni az önsajnálatot vagy az önostorozást, majd mosolyogva a saját tükörképünkre nézni, netán megveregetni a vállunkat, máris fontos lépést teszünk a felszabadultabb mindennapok felé. Nem egyszerű belevágni, de saját tapasztalatból tudom, hogy megéri… Boldog nőnapot! :)

Farkas-Ráduly Melánia