Ma tengeri haramiákkal foglalkozunk, sőt azt is mondhatnám, hogy barátkozunk, de egy kicsit félve használom ezt a szót, ha ők kerülnek középpontba. Aki útbaigazít, nem más, mint Nemere István író, akinek augusztusban jelent meg legújabb könyve Kalózok címmel. Nevét Magyarországon nagyon sokan, Romániában viszont elég kevesen ismerik. Mi abban bízunk, hogy még több olvasóhoz jutnak el a művei.

– Kalózok szerepelnek a legújabb könyvében. Milyen forrásokat használt a megírásához?

– Nem először foglalkozom a kalózokkal, sok éve megjelent már egy könyvem róluk. Ez a mostani inkább a fiataloknak szól, és a kalózélet számtalan oldalát világítja, illetve magyarázza meg. Olyanokat is, amelyekről eddig magyar nyelvű művekben nem esett szó. A forrásaim nagyobbrészt újkoriak, de akad ott 16. századi latin nyelvű könyv is, amelyben a különféle foglalkozási ágakban dolgozók ruházatát, viseletét tárgyalták, és persze egészen mai művek is, amelyek viszont a modern, huszonegyedik századi kalózokról szólnak. A legtöbb esetet maga Charles Dickens dolgozta fel, „Johnson kapitány” álnéven. De akadnak még francia, spanyol, olasz, lengyel, német és orosz nyelvű művek is. Ezek listája megtalálható a könyv végén.

Nemere István író (forrás: www.origo.hu)

– Mi vitt rá valakit arra, hogy kalóz legyen?

– Sok oka lehetett... Családi bosszú, anyagi veszteség, szegénység, sőt éhezés is szerepet játszhatott. Voltak olyan vidékek, ahol a férfilakosság csak bizonyos évszakokban kalózkodott, de ha megért a termés a földeken, hazatértek és learatták… Akadtak persze kalandkereső férfiak, sőt nők is, akik ezt az izgalmas és egyben életveszélyes mesterséget választották. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a legtöbb kalóz nem élt sokáig, vagy az ellenség, vagy különféle betegségek, harci sérülések végeztek velük.

A legújabb könyv (forrás: www.szalaykonyvek.hu)

– Ki volt a leghíresebb tengeri haramia? Minek köszönhette „ismertségét”?

– Ezért a címért többen is küzdöttek. Akkoriban az „ismertség” egyben azt is jelentette, hogy míg élt, tőle féltek a legtöbben. Ilyen lehetett a legendás „Feketeszakáll”, azaz Teach kapitány. Akit végül a brit haditengerészet bevetésével sikerült csak elfogni és kivégezni. De ne feledjük, minden kornak és nemzedéknek megvolt a maga félelmetesen híres kalózkapitánya. Kevesebb szó esik azokról, akik szintén ismertek voltak a maguk idejében, és állami karriert is befutottak később, vagy eleve úgy kezdték kalóz-pályafutásukat. Sir Francis Drake a legismertebb közöttük, de akadt olyan kalóz, akiből magas rangú hivatalnok, gyarmati kormányzó vagy éppenséggel… pápa lett!

Edward Teach, azaz „Feketeszakáll” (forrás: www.kulter.hu)

A kalózvezérek ismertsége egyfajta tőke volt, amit sok évig gyűjtöttek, hogy aztán felhasználják. Ha egy híres kalózvezér megjelent a tengeren, és kiderült, hogy ő vezeti a kalózokat, a megtámadott hajók legénysége inkább azonnal megadta magát, nem mert szembeszállni a híres és közismerten kegyetlen kapitánnyal. A már ismert kalóznak tehát könnyebb dolga volt, sokkal több zsákmányhoz juthatott, hála sajátos, bár negatív hírnevének.

– A könyvében bemutatott kalózok mennyire hasonlítanak a Karib-tenger kalózai című sorozat szereplőihez, pl. Jack Sparrow-hoz, akit Johnny Depp alakít?

– A Jack Sparrow-féle filmeknek nem sok közük van az igazi kalózélethez, de gyanítom, hogy a filmsorozat készítőinek eleve nem is az volt a céljuk, hogy bemutassák a kalózok hétköznapjait, gondjait-bajait. A kalózok élete igen színes és bonyolult volt. Gondoljunk csak arra, hogy századokon át léteztek kalóz-köztársaságok is, ezek politikai és gazdasági tényezővé váltak; de ugyanilyen kalóz-államok voltak már az ókorban a Földközi-tengeren, és az újkorban a mai Algírban és Tuniszban. A kalózok élete sokszor nyomorúságos volt, szenvedésekkel teli, csöppet sem vidám.

Johnny Depp Jack Sparrow szerepében (forrás: www.forwallpaper.hu)

– Gyerekkorában is vonzotta a kalózok világa?

– Természetesen vonzott. De akkor engem is csak a kalandok érdekeltek, meg az, hogy milyen érzés lehetett állni egy kalózhajó fedélzetén, amelyik most futott ki a tengerre, új kalandok felé… No, meg persze Stevenson kalózregényei is táplálták ezt a mítoszt. Most azonban lehetőségem nyílott arra, hogy a valódi kalózéletet kutassam fel. Ebben a könyvben szó esik arról, mit ettek, hogyan öltöztek, viselkedtek, szórakoztak a kalózok szárazon és vízen, hová menekültek az óceánon, ha bajba kerültek, voltak-e orvosaik, és egyáltalán, hogyan zajlott a mindennapi élet egy kalózhajón...

Kiderül az is, hogy számos felfedező, aki beírta nevét a Föld megismerésének aranykönyvébe, valójában kalóz (is) volt. No és persze sok szó esik a kalózok elrejtett kincseiről – olyanokról, amelyeket már megtaláltak és olyanokról is, amelyek még mindig rejtőznek valahol. Ezek is valós történetek, nincs semmi kitalálás. A kalózok világa önmagában is olyan színes és sokrétű volt, sőt ma is az, hogy nem kellett hozzá fantázia: elég volt leírni mindazt, ami a valóságban is létezett.

Kérdezett: FRM

Ui. Még többet megtudhatnak a szerzőről egy 2012-ben készült interjúból.

http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1551/nem-tudok-nem-irni-interju-nemere-istvannal