Ó, ió, ció, áció…

S a többi, s a többi… Irigy vagyok. Mostanában mindenki ballag, volt évfolyamtársakkal találkozik, ráadásul elmegy vakációzni. Három hónapra... Én is csatlakozni akarok! Jaj, nem lehet, mivel már rég befejeztem az iskolát? Néhány éve duzzogtam, amikor valaki a fejemhez vágta, hogy most örülj, amíg diák vagy, mert, ha kikerülsz a nagybetűs életbe, egyáltalán nem lesz ilyen könnyű dolgod… Hülyeségeket beszél – gondoltam akkor…

Kinek kellenek a leckék, felmérők, felelések, majd úgyis a magam ura leszek, nem kérnek számon, a rossz jegyekért sem szidnak meg otthon… Felnőtt akarok lenni, azonnal! Szívrepesve vártam a nyári szünetet, amikor majd kedvemre olvashatom szeretett szerzőim regényeit és játszhatok a barátaimmal az udvaron, még akkor is, ha kitapossuk a füvet…

79234.jpg

Forrás: www.bestfm.hu

A vakáció előtti utolsó napok voltak a legnehezebbek, számoltam a perceket, hogy mennyi van még addig a bizonyos napig, a tanulás is sokkal nehezebben ment. Ma már mosolygok az egészen, hisz akkor volt a legjobb dolgom, csak én nem tudtam róla, a nagyokat pedig gonosznak és mindentudónak képzeltem…

vakaccio4.jpgForrás: www.mesekkvmellett.hu

Körülbelül két hete én is a régi, sablonosnak tűnő szöveggel próbáltam győzködni egy kisiskolást, aki mindent elkövetett, hogy vasárnap délután ne kelljen átismételnie a leckét hétfőre. Persze, nem vett komolyan, valószínűleg engem is egy okoskodó felnőttnek nézett, akinek fogalma sincs arról, mit beszél. Tévedett…

Valószínűleg sokan egyetértenek abban, hogy bár nincsenek leckék, napról napra kénytelenek vagyunk új dolgokat megtanulni a munkahelyünkön, állandón fejlődnünk kell, és ha bakot lövünk, akkor ferde szemmel néz ránk a főnök, esetleg csökkenti a fizetésünket. Vagy ami a legrosszabb, szedhetjük a sátorfánkat, úgyis hatalmas sorok kígyóznak a kapu előtt, száz meg száz ember vár arra, hogy megüresedjen a helyünk

25d65a4f-3c29-465e-9548-40b80b378bbe.jpg

Forrás: www.mixonline.hu

Nesze neked, mégsem volt olyan nagy katasztrófa, ha becsúszott egy-egy rossz jegy az ellenőrzőbe… És mindig tudtam, hogy négy évig tart az elemi iskola, aztán újabb négy évre általánosba megyek, majd jön a líceum, utána az egyetem… Tizenhat esztendőre be voltam biztosítva, előre láttam, mi következik egy-egy végtelennek tűnő időszak lezárása után… Ma jóval bizonytalanabb minden…

Ha valaki megkérdezné, mi vár rám például egy év múlva, félvállról azt felelném, hogy nem vagyok jós, még azt sem tudom, mi lesz holnap. Azok a régi szép idők… Olyan furcsa felnőttnek lenni… Igaz, látszólag szabadabb életem van, de a felelősségem is sokkal nagyobb… Bizonyos szinten jó volt elkészíteni a matekházit, elolvasni a verset, tanulni másnapra. Lehet, hogy még írnék felmérőt, felelnék, vizsgáznék… Az érettségit talán mellőzném… de ez már egy másik történet… Jó vakációt!

FRM

summer_vacation.jpg

 Forrás: www.anyakanyar.hu

Címkék: vakáció leckék