Nemrég négy könyvet olvastam ki egy nap, jobban mondva két óra leforgása alatt. Teljesíthető feladat, de nem mindegy, milyen olvasmányokról van szó. Ezek a kötetek bemutatkoztak, válaszoltak a kérdéseimre, kellemesen elbeszélgettünk, sőt az egyik még interjút is adott, miután befejeztem.

Addig is gyorsan olvastam, de aznap meglepett, hogy néhány perc elteltével teljes élettörténetek bontakoztak ki előttem. Kíváncsian vetettem bele magam a szokatlan kalandba, még az sem zavart, hogy mindössze húsz percet kaptam egy könyv böngészésére, majd tíz perc felszusszanás után folytathattam a következővel. Olvastam fotózásról, legózásról, kiderült, hogy mit takar a barista szakma, sőt az egyik elbeszélés meg is siratott. 

Már nem tudom, melyik tetszett a legjobban, az Importance of play – A játék fontossága –, a What is your story? – Mi a te történeted? –, az Art in coffe – Művészet a kávéban –, vagy a Beyond the dark room – A sötét szobán túl –, de az biztos, hogy felkerültek arra a polcra, ahol a legemlékezetesebb olvasmányaimat őrzöm.

Illusztráció az Importance of play című könyvhöz

Forrás: https://www.facebook.com/recreativityforyou?fref=ts

Immár megsúghatom, hogy a kötetek tulajdonképpen különböző területeken ténykedő hölgyeket és urakat takartak, akik egy Élő könyvtár program keretében érkeztek a Nógrád megyei Terényben szervezett nemzetközi képzésre. Aznap a ReCreativity társadalmi vállalkozás játszotta el a könyvtáros szerepét, mosolygott, útbaigazított, lehetőséget adott a választásra, sőt a nagy találkozás előtti estén a fülszövegeket is rendelkezésemre bocsátotta. Így legalább sejtésem lehetett róla, hogy milyen sztorikat lapozok majd fel.

Közel egy hónappal a terényi élmények után, ma egy hagyományos könyvtárba látogattam, és kiszemeltem a Temesvári Hírlap legelső számát. 1903. november 15-i dátummal keltezték... Alighogy kézbe vettem, egy időgép elrepített a múltba, ahol szembesültem az akkori nyelvjárással, divattal, politikai helyzettel, de még a hirdetések között is érdemes volt elidőzni. Barangolásomat fotókkal örökítettem meg, majd kénytelen voltam visszacsöppenni a jelenbe, ahol egy utolsó pillantást vetve értékes olvasmányomra, átadtam a kedves könyvtárosnőnek.

Emlékeztetett valakire vagy valakikre az elmúlt évtizedekből… Csíkszentdomokosi, csíkszeredai és marosvásárhelyi könyvtárosokra, akik bármikor készségesen eligazítottak a polcok útvesztőiben, és a mindennapi, már-már rutinos munkavégzés mellett az olvasói igényeket is szem előtt tartották… Így utólag is köszönettel tartozom nekik, megérdemlik, hogy legalább ma – a könyvtárosok világnapján – rájuk (is) figyeljünk…

FRM