Ma a Szövegkovács is ünnepel. Ezúttal egy Temesváron élő lelkészházaspárt látunk vendégül… A temesvári Pap Kovács Ibolya és a brassói Kovács Zsombor a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben ismerkedtek meg egymással, majd mindketten a Béga-parti városba kerültek. Ibolya református lelkészként, Zsombor pedig evangélikus lelkészként dolgozik. Három gyerekük van, akikkel példás családi életet élnek. A velük készült interjú számunkra is tanulságos volt.

Pap Kovács Ibolya és Kovács Zsombor

– Milyen emlékeitek vannak a gyerekkori karácsonyaitokról? Mit nem felejtetek el soha?

Ibolya: – Az volt a kedvenc ünnepünk. Nagy izgalommal, türelmetlenül vártuk, néha keresgéltünk a szekrények mélyén, hátha hamarabb meglátjuk az ajándékot. Szentestén szavaltam a templomban, az jelezte az ünnepkezdést. Otthon fadíszítéssel és vacsorával folytattuk. Kötelezően töltött káposzta volt a vacsora. Furcsa is lett volna, ha édesanyám változtat, annyira hagyományos volt.

Zsombor: – Ha gyerekkorom karácsonyaira gondolok, három kép elevenedik fel lelki szemeim előtt: a rácsodálkozás a feldíszített karácsonyfára, az értetlenség, hogy vajon hogyan tudta az angyal behozni a házba, úgy, hogy nem estek le róla a gömbök… A második kép: félméteres hóban botorkálunk öcsémmel, cipeljük a Cenk nyergéről vágott fenyőt, közben folyton jobbra-balra nézünk, vajon látnak-e a rend éber őrei. A városba érve, megvárjuk az estét, majd a sötétség oltalma alatt hazagyalogolunk, édesapám körbefaragja, beállítja a talpába és együtt díszítjük fel, közben énekelünk. A harmadik kép tulajdonképpen illatok és ízek kavalkádja: cukrozott dió, mézeskalács, diós-mákos bejgli és narancs illata (sok olyan évre emlékszem, amikor csak karácsonykor láttunk narancsot, édesapám kapta a szakszervezettől – ezt a mai gyerekek el sem tudják képzelni).  

Kovács Zsombor

– Hogy éltétek meg az első közös karácsonyotokat?

Ibolya: – Nálunk gyűlt össze a nagyobb család, hogy együtt ünnepelhessünk. Testvérek családostól és szülők. Kisgyermek és gyermekvárási izgalmak tették emlékezetessé. A sógoromék kislánya 3 és fél hónapos volt, a húgom pedig utolsó órás várandós (szilveszter éjszakáján született a lánya), mi pedig februárra vártuk első gyerekünket.

– Mi volt a legszebb ajándék, amit kaptatok egymástól?

Ibolya: – A családunk.

– Hogyan zajlik a felkészülés az ünnepekre, figyelembe véve, hogy mindketten lelkészként dolgoztok, tehát nem vagytok egy átlagosnak mondható házaspár?

Ibolya: – Ez a legnehezebb része az évnek, mert a készülődés megduplázódik mindkettőnk számára. Az otthoni néha háttérbe szorul egy kicsit, vagy csak azután kerülhet rá sor, amikor a gyülekezetit befejeztük. Idejében el kell kezdeni az ünnepi műsor megszervezését, sokat próbálunk a gyerekekkel. Közvetlenül az ünnep előtt, naponta. Nekem nagyheti istentiszteleti alkalmaim is vannak. Mindenképpen jó szervezőnek kell olyankor lenni, hogy minden rendben legyen az ünnepen.

Pap Kovács Ibolya

Zsombor: – Nehéz a műsort összeállítani, mert a gyülekezetben három különböző nemzetiség képviselteti magát, 10 évvel ezelőtt még volt német és magyar nyelvű betlehemes játék, ma már örülünk, ha egy román nyelvűt össze tudunk állítani. Minden gyerek anyanyelvén mond verset, többnyire németül énekelünk, de a német és a román gyerekeknek is megtanítottam a Mennyből az angyalt, az Adeste Fidelest pedig négy nyelven énekeljük: egy-egy szakaszt latinul, németül, magyarul és románul. Minden évben vannak „meghívott vendégek”, ők Ibolya gyülekezetének gyerekei, akik vállalják azt, hogy az evangélikus műsorban is szerepeljenek.

– Általában milyen programotok van december 24-ére? Szűk családi körben ünnepeltek?

Ibolya: – Édesanyám és a húgom családjával együtt. Volt rá példa, többször is, hogy anyósom és a sógoromék családostól eljöttek Brassóból. A két templomi műsoron közösen veszünk részt. Egymás után ütemezzük be, épp azért, hogy együtt lehessünk. Aztán 1-2 kántálás és a vacsora.

2014-es díszek

– Ibolya, milyen vacsorát tervezel szentestére?

Ibolya: – Lesz hagyományosan töltött káposzta, sült kolbász. De a változtatás jegyében leveles tésztában sült camembertsajt, erdeigyümölcs-mártással. Gyerekek megrendelésére házi, krémes sütemény. Ez édesanyám feladata.

– Van olyan karácsonyi szokás a családban, ami mondhatni csak rátok jellemző?

Ibolya: – Nem tudom… ahhoz ragaszkodunk, hogy a karácsonyfát csak 23-án este díszítjük fel, akármennyi is a munka az utolsó napokban. Amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor 24-én reggel ébredhettek arra az örömre, hogy ott a feldíszített fa. Vacsora előtt felolvassuk a karácsonyi történetet, aztán közösen énekelünk még karácsonyi dalokat. De remélem, hogy ez nem csak nálunk van így.

– Milyen üzeneteket próbáltok megfogalmazni idén a híveknek?

Ibolya: – Arra gondoltam, hogy újból rá kellene mutatni az igazi értékekre. Arra, hogy lehetetlen állandó békétlenségben és szeretetlenségben élni. Ez betegíti meg az ember lelkét és keseríti meg, lehetetleníti el az életét. Nem érdemes megrekedni a külsőségben. Tovább kellene lépni és megtalálni azt a csodás helyet a szívünkben, ahol rálelhetünk a szépre, a jóra való készségre, az egymás iránti megbecsülésre. Ebben a segítség nem más, mint a karácsonyi Ajándék.

Adventi koszorú 2015-ben

Zsombor: – Az idei egyházi esztendőben, ami advent első vasárnapjával kezdődött, az evangélikus egyházban a második perikóparend alapján prédikálunk, ez azt jelenti, hogy az igehirdetés alapigéje mindig az illető vasárnapra vagy ünnepre előírt levélbeli ige (Epistola). Karácsony első napjának levélbeli igéje Pál apostol Tituszhoz intézett levelének 3. részéből van, és ennek kapcsán arról fogok beszélni, hogy mi az, ami a mai ember számára döntő jelentőséggel bír, mi az, ami számunkra fontos, pontosabban mi jelenik meg, vagy minek kellene megjelennie az életünkben olyan céllal, hogy pozitív változást hozzon hétköznapjainkba. Isten emberszeretete nyilvánvalóvá lesz abban, hogy emberi formát vett fel, leszállt a földre, hogy megismertesse magát a világgal, és hogy megbékéltesse magával a világot. A kérdés nyilván az, hogy a mai modern embernek szüksége van-e erre? Erre a kérdésre keresem a választ, és ez lesz a központi üzenet.

– Nagyon sokan terheket cipelünk, amelyeket jó volna végre magunk mögött hagyni… Mit kell tennünk ahhoz, hogy sikerüljön?

Ibolya: – Meg kell tanulni befelé figyelni. Egyértelműen üzenni szokott a lelkünk, hogy mi az, ami befejeződött, mi az, amivel nem érdemes foglalkozni, mi az, ami lehúz és kárt okoz nekünk. De ezeket csak az hallja meg, aki saját magát ismeri. Itt bukunk el, amikor csak a külsőség számít és magunkat sem ismerjük igazán.

– Az elmúlt hetekben szinte csak azt lehetett látni, hogy drágábbnál drágább ajándékokat vásárolnak az emberek, mintha csak ez számítana… Hogy jutottunk ide? Valóban elveszítette az értelmét a karácsony?

Ibolya: – Sajnos sokaknak csak az ajándékokra elköltött pénz mennyisége számít. Szeretetüket nem tudják másban kimutatni. Aki csak emberi vonatkozását fogadja el az ünnepnek, az itt is marad ezen a szinten. Aki az ünnep lényegét, a Megváltót hagyja ki az ünnepből, az nem is számíthat másra, mint családi vacsorára, ajándékokra. Talán az ajándék nagyságával épp azt próbálja pótolni, amit kihagyott belőle.

Ünnepi díszek

– Miben rejlik egy meghitt karácsony titka? Beszélhetünk még szeretetről, csodáról?

Ibolya: – Ne emberi ünnepet lássunk benne, mert nem az. Nem kell mindent megmagyarázni, alátámasztani… el lehet fogadni és hinni a Csodát. Csodára mindenkinek szüksége van… ha nincs isteni, akkor próbálják kitölteni valami más ajándékkal. Ha a szeretet azt jelenti, hogy 2-3 napig megpróbálunk jól viselkedni és türelmesebbek leszünk egymáshoz, akkor elbeszélünk a karácsonyi Szeretet mellett. Isten részéről megvan ez a szeretet, de az embernek el kell fogadni.

Zsombor: – Szeretetről, csodáról nemcsak beszélhetünk, hanem meg is kell élnünk. Az Istenben hívő ember képes arra, hogy a mindennapokban is meglássa, életének minden apró rezdülésében a csodát. Szeretni pedig csak olyan ember képes, aki önmaga már befogadta szívébe az isteni szeretetet, és azt sugározza tovább embertársai felé. Az ünnep, ha csak takarításról, eszem-iszomról, rokoni látogatásról szól, lehet, hogy pillanatnyi örömöt képes kiváltani, de semmiképpen nem lesz bensőséges vagy meghitt. Azt szoktam mondani, hogy az ünnepi asztalnál az ünnepeltnek is helyet kell biztosítani. Ha maga az ünnepelt hiányzik, hogyan tudunk igazán ünnepelni? Régen szokás volt falun, hogy mindig tettek az asztalra még egy üres tányért is, az volt a Jézuska helye. Ha nem feledkezünk el arról, hogy a karácsony nem a mi ünnepünk, hanem az Ő születésnapja, akkor meghitt ünnepre számíthatunk.

– Nagyon sokan egyedül töltik a karácsonyt… Milyen tanácsokat lehetne adni nekik, hogy könnyebben átvészeljék a magányt?

Ibolya: – Jó lenne, ha mindenkinek lenne legalább egy jó szomszédja vagy barátja, akivel együtt ünnepelhet. Azt gondolom, hogy hívő embernek könnyebb megérteni, elfogadni a magányt is. Szomorú lehet attól, hogy a családja messze van, és egyedül ünnepel, de nem omlik ettől össze.

2014-ben volt 175 éves a temesvári evangélikus templom

Zsombor: – Mint lelkipásztorok gyakran találkozunk idős, egyedül élő emberekkel, akiknek éppen az ünnepek a legfájóbbak, hiszen akkor sokkal nagyobb súllyal nehezedik rájuk a magány érzése. Mindenképpen könnyebb a helyzete annak, aki igazán hisz, hiszen ő sosincs egyedül. Aki maga mellett tudja, érzi Istent, annak a magány csak látszólagos, egy olyan kényszerhelyzet, amivel együtt lehet élni.

– Példás családi életet éltek. Minek köszönhető, hogy ilyen sok éve kitartotok egymás mellett? Mit tudnátok tanácsolni a mai fiataloknak, akik sokszor megtorpannak az első akadálynál és szétválnak útjaik?

Ibolya: – Nagyon nehéz ez ügyben a tanácsadás. Nem működünk emberként egyformán. Ami beválik egyik esetben, kudarcra van ítélve egy másikban. Ezért nem szívesen adnék tanácsot. Ahogy sok más mindennel kapcsolatban, úgy a házassággal kapcsolatban is megváltozott a megítélés. Ma nem próbálunk megjavítani, kijavítani dolgokat, hanem eldobjuk és veszünk egy másikat. Lehet, hogy technikai dolgoknál ez helyén van, de az emberi kapcsolatokban nem. Minden házasságban romlanak el dolgok, vannak nehéz időszakok és viták. A lényeges kérdés az, hogy akarunk-e javítani, teszünk-e azért, hogy helyrejöjjön az, ami nincs rendjén, vagy könnyebb, „kevesebbe kerül”, ha külön folytatjuk az életet.

– Mesélnétek egy kicsit a gyerekeitekről? Mivel foglalkoznak? Ők hogyan élik meg a karácsonyt?

Ibolya: – Zsombor harmadéves egyetemista, földrajz–területfejlesztés szakon. Boglárka első éves bölcsész, magyar–világirodalmat hallgat. Mindketten Kolozsváron. Árpád most kezdte meg líceumi éveit. Kilencedikes a Bartók Béla Elméleti Líceumban. Nagyon szeretik a zenét, hangszeren is játszanak, a színi csoport tagjai, néptáncosok. Azt hiszem, a karácsonyt kicsit másképp élik meg, mint a többi gyerek, hiszen többet kell segíteniük itthon és a gyülekezeti műsorokban. Kevesebbet vagyunk együtt, épp az ünnepnapokon. Természetesen saját baráti körükben is ünnepelnek.

Családi fotó

– Milyen gondolatokkal várjátok az új évet?

Ibolya: – Azzal az örök reménnyel, hogy a következő év jobb és könnyebb lesz. Ezen az általánosságon túl, azzal a hittel, hogy életünk Isten kezében van a legjobb helyen, és jövőre is Tőle várunk eligazítást, tanácsot és szeretetet.

Kérdezett: FRM

A fotók Pap Kovács Ibolya és Kovács Zsombor Facebook-oldaláról származnak.

Ui. Szívből köszönjük Pap Kovács Ibolyának és Kovács Zsombornak, hogy ebben a zsúfolt időszakban időt szántak az interjúra, Önnek pedig azt, hogy elolvasta a fenti sorokat. Áldott karácsonyt kívánunk!