Mihez kezdjünk az ékezetekkel?

Szeretjük vagy sem… léteznek. Már első osztályban beléjük botlottunk, tanítóink pedig lelkiismeretesen próbálták elmagyarázni, melyik magánhangzóra tegyünk pontot vagy vonást… Sőt, a fejünkben egyre inkább elhatalmasodó káoszt tetézve, azt is elárulták, hogy bizonyos betűkre két pöttyöt, illetve két vonalkát kell biggyeszteni. Egyebek mellett így született meg a füzetben az i és annak hosszabb változata, az í, de az ö, ő is bemutatkozott.

maganhangzok2.jpg

 Magánhangzók a magyar nyelvben

Gyanakvóan nyújtottuk feléjük a kezünket, majd lassan-lassan kezdtünk megbarátkozni a gondolattal, hogy nélkülük szegényebbek lennénk… Később csaknem pofoncsapásként ért, amikor megláttuk ékezetek nélkül leírva Gyergyószárhegy nevét, és végre beismertük, hogy bármennyire szeretnénk mellőzni őket, nem ajánlatos.

temesvari_hirlap.jpg

 Ma hírlapként írnánk

A számítógépekkel való ismerkedés mindent felforgatott. Sok esetben elő kellett bányászni a magyar karaktereket, máskor viszont teljesen hiányoztak. Ha sikerült rájuk lelni, golyóstollal vagy ceruzával apró papírdarabokra írtuk az ékezetes magánhangzókat és ráragasztottuk a billentyűzetre…

Így legalább tudtuk, hogyha a nyelvi eszköztárban magyarra váltunk, hol találjuk meg az á betűt és a társait. Máskor pedig megpróbáltuk emlékezetünkbe vésni, melyik gomb mit takar, ami már jóval nehezebb feladatnak tűnt. 

mokustextil.jpg

Sajátos megoldás (reszegtypo.blogspot.ro)

Néhanapján az általunk választott betűtípusnak nem voltak ékezetes karakterei, ezért más megoldást kerestünk. Váltottunk, esetleg szemrebbenés nélkül néztük, hogy a szövegszerkesztő vagy a tördelőprogram különféle szimbólumokat illeszt be a hiányzó betűk helyére… 

A végeredmény több volt, mint lehangoló, és még nem is beszéltem a hullámos vagy a háztető formájú ékezetekről – õ, ũ, û –, melyek használata helyesírási és tipográfiai szempontból is elfogadhatatlan. Ráadásul többször előfordult, hogy levelezőpartnerünknek nem sikerült ékezetes e-mailt küldenünk, az üzenetben furcsán jelentek meg vagy kimaradtak egyes részek, és a teljes szöveg zagyvaságnak tűnt.

cipobolt.jpg

Gond volt az ő betűvel

A felsorakoztatott nehézségek ellenére ritka az olyan magyar kiadvány, szórólap vagy hirdetőtábla, amely híján lenne az ékezetes betűknek. Talán azért, mert nem mindegy, hogy haza/háza, keres/kérés, kor/kór/kör, kar/kár, korom/köröm, laza/láza, illetve örült/őrült kerül a nagy nyilvánosság elé.

felertekeles.jpg

 Az ékezeteket, valamint az l betűket sem ártana a helyükre tenni

Lassan már a huszadik bejegyzés végéhez közeledem. Most nem kezdem boncolgatni, miért nem hosszú ú-val írtam ezt a tetszetős, kerek számot, de arról sincs szándékomban beszélni, hogy milyen okból kifolyólag helyes a tizedike vagy a kiegészít. Valószínűleg egy későbbi Facebookos bejegyzésben erre is sor kerül.

Egyelőre megköszönöm a figyelmet, és azt, hogy a blogon ma már 4500 felett jár a lapletöltések száma, bár csak március 12-én indult útjára. Egyedül nem sikerült volna…

FRM