Tavaly márciusban, a legelső bejegyzés megírásakor, nem is gondoltam arra, hogy milyen lesz, ha megjelenik az ötvenedik vagy a kilencvenkilencedik, esetleg az ezredik… Most megérkeztünk a századikhoz, ezúttal viszont olyanok osztották meg velünk a gondolataikat, akik rendszeresen követik a blogon és a Facebook-oldalon megjelenő rövidebb-hosszabb írásokat. Jóleső érzéssel olvastuk a visszajelzéseket, amelyek többek között arról is meggyőztek, hogy érdemes bővíteni a hétfőnként megjelenő buborékgyűjteményt. (Pár hónapja le akartunk mondani róla.) Köszönjük, hogy írtak nekünk! A szó ezúttal az olvasóké…

1. „Sohasem jutott volna eszembe a nyelvészt, a nyelvészkedőt, a tiszta beszédre intőt szövegkovácsnak nevezni. Nagyon találó. Az elnevezés is, meg a szándék is, ami a blogolókat vezérelte. Minden fontosabbá vált, mint a nyelv, kifejezésünk eszköze. És a nyelvet őrzők, védők száma is fogyatkozik. Már csak ezért is jó volt a szövegkovácsot felfedeznem. Jó, hogy vannak ilyen »szigetek«.

Saját soraimat böngészve, kíváncsi vagyok, mit talál benne a kovács. Ha üllőjére teszi ezt a néhány sort, vajon meddig kell kalapálnia, hogy tiszta, szabályos, magyaros szöveget kovácsoljon belőle?”

Nagy Magdolna – újságíró, Magyar Szó (Újvidék, Szerbia) 

Léphaft Pál vajdasági karikaturista szemszögéből – Köszönjük, Pali!

2. „Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Szövegkovács blogját. Hasznos is és színes is. Sok-sok információt nyújtott már (például a helyesírás témájában) és érdekességeket is bemutatott. A temesvári magyar személyiségekkel készült interjúsorozat az egyik kedvencem. De nagyon díjazom például a Facebook-oldalon közzétett bejegyzéseket is, amelyek a leggyakrabban előforduló helyesírási hibákat hivatottak kiküszöbölni.”

Laslavic Tímea – hivatásos fordító, www.timealaslavic.ro (Bécs, Ausztria)

3. „Jó bornak nem kell cégér – tartja a közmondás, de ma már azt sem tudják sokan, hogy mi a cégér. Inkább azon gondolkodnak, hogy ki… De vajon nem vagyunk-e saját magunk reklámjai, plakátjai, ha úgy tetszik? Amit kiadunk a kezünkből, mai napig is, nem bennünket jellemez-e leginkább? És mit adunk ki leggyakrabban? Az írásunkat. Gondolkodásunknak, képzettségünknek, másokhoz való viszonyulásunknak a tükrét. Sokszor vissza kellene dobniuk nekünk, mert az már sértő, amennyi helytelenül írt szöveget el akarunk olvastatni embertársainkkal. Ez fáj a Szövegkovács szerkesztőinek is, ezt próbálják orvosolni változatos, eredeti és egyedi módon – remélem, egyre nagyobb sikerrel. Még sok száz bejegyzést kívánok!”

Gáspár Melinda – Marosvásárhelyi Rádió (Marosvásárhely, Románia)

Vajon milyen vállalkozás cégére? (www.panoramio.com)

5. „Gratulálok a 100. bejegyzéshez! Nagy érdeklődéssel követem a blogon és a Facebookon a Szövegkovács tevékenységet. Nekem nagyon tetszenek a buborékok, mert mindig magukra vonják az olvasó figyelmét a színes formájukkal, és mindig jól jön néhány jó tanács.

A blogbejegyzéseket is szeretem olvasgatni, mert mindig profi módon vannak megírva. Érdekes a tartalmuk, nagyon jó a blogtördelés, és profi fotókat is tartalmaznak. Olyan, mintha az ember online újságot olvasna.”

Moldovan Ildikó – programozó, mérnök, Continental Automotive Kft. (Újszentes, Románia) 

6. „Miért hasznos a Szövegkovács? Mert minél pontosabban fogalmazunk, annál inkább tisztában vagyunk azzal, mi folyik, mi történik bennünk. Más szóval, annál inkább tudatosak vagyunk. Én ezért dolgozom, ez a hobbim, ez életem fő mozgatórugója. A tudatosság.

Ez az év a tisztítás, tisztulás, kitakarítás, vagyis az elengedés éve. A Szövegkovács kitakarítja a nyelvi tisztátalanságokat, csiszolja a szavakba öntött gondolatokat, odafigyelésre késztet.”

Sok mosollyal: Riszt Orsolya – www.trans4mind.hu, shineconsciously.com (Franciaország)

Elengedés... (filantropikum.com)

7. „100. bejegyzés a blogon… Akár ez is Szövegkovács-téma lehetne. Máris bekerülhetne egy színes buborékba. Egyikbe, amelyik nekem a legszimpatikusabb. Minden napom kedvesebb, színesebb, amikor megjelennek a színes buborékok. Mindig tanulok belőlük valamit. Színezzétek ezután is napjaimat! Olvassák kedves, igényes embertársak! Nem kell sok időt szánni rájuk! Csak egy buboréknyit! Sok ezer színes buborékot, kedves Szövegkovács!”

Maksay Magdolna – Kolozsvári Rádió (Kolozsvár, Románia)

8. „Szeretem a Szövegkovács blogot: bensőséges hangvételéért, kedves, közvetlen stílusáért, azért a felelősségteljes igyekezetért, mellyel közös kincsünket, anyanyelvünket próbálja megtisztítani a torzulásoktól. Játékosan segíti az eligazodást a magyar helyesírási szabályok dzsungelében, és ezek ürügyén ismeretterjesztő feladatot is teljesít. Nagyon hasznosnak és ötletesnek vélem a »buborékos« bejegyzéseket, a feladványokat és versenyeket, amelyek arra késztetik az olvasót, hogy maga is kutasson egy kicsit, alaposabban nézzen utána a megfejtendő feladatnak. Egy olyan korszakban, amikor lépten-nyomon a nyelv leépülésével szembesülünk, amikor a szleng, az idegen szavak tömkelege, a nyelvi lustaságból adódó szórövidítések hétköznapi beszédünk részét képezik, dicséretes és fenntartások nélkül üdvözlendő egy ilyen hiánypótló blognak a létezése. Kívánom, hogy a többezredik bejegyzésnél is üdvözölhessük egymást! Sok sikert továbbra is!”

Szász Enikő – színművésznő (Temesvár, Románia)

Legutóbbi buborékok (A Szövegkovács Facebook-oldala)

9. „Magyar nyelvünk ápolása minden író embernek első számú kötelessége, de nem mindegy, hogy a maga épülése vagy az olvasók képességeinek fejlesztése a célja. Amint mondani szokás, nem elég tudni, hogy mit mondunk-írunk, azt is tudnunk kell, hogy kinek. A Szövegkovács internetes napló szerkesztői tudják ezt. Azon túl, hogy felhívják a figyelmet magyar nyelvünk hétköznapi használatának típushibáira és »mankóként« szolgálnak a bizonytalanoknak, oly módon teszik ezt, hogy mindenki számára egyértelmű, érthető és hasznos a jó szándékú, önkéntes segítség. Hiánypótló ez a munka és nemes a cél. Őszintén bízom benne, hogy még sokáig követhetjük a »szövegkovácsok« példás munkáját, mindannyiunk szellemi-lelki-nyelvi épülésére!”

Borsi Balázs – szerkesztő, Reggeli Újság (Nagyvárad, Románia)

10. „Érdeklődéssel szoktam olvasni a Szövegkovács bejegyzését, mert úgy érzem, hogy a helyesség igényét erősíti bennem. Ezenkívül a nevelési jellege igen jelentős. Megerősíti azt, hogy habár nem is tudunk mindent, fontos, hogy folyamatosan tájékozódjunk, olvassunk, töprengjünk, gondolkozzunk. Emberek és szövegek, szövegek és emberek találkozására hív meg. Az ember és a szöveg közötti egységre és kölcsönhatásra hívja fel kedvesen figyelmünket.”

Jakab Ilona – igazgató, Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum (Temesvár, Románia)

11. „Munka közben többször előfordul, hogy rövid szünetünket azzal töltjük el, hogy nagyon hiteles és színvonalasnak szánt mondatokat olvasunk, melyek helyesírási hibák miatt viccesre sikerülnek, sőt mi több, nevetséges dolgok jönnek ki belőle. Ami ennél még viccesebb, az az, amikor mi, akár félrenyomott billentyű miatt vagy éppen tudatlanságból (mert éppen a helyesírási szabály változott ’89 óta, amikor mi azt éppen tanultuk) írunk Facebook-bejegyzést, akár reklámot készítünk és a Szövegkovács feldolgozza negatív példaként, hogy »hogyan ne írd«. Sokat tanulunk tőletek, és egyértelműen hasznos munkát végeztek! További jó munkát és kitartást kívánok!”

Benkő Zsolt – ügyvezető igazgató, Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete (Temesvár, Románia)

 Profilképünk a Facebookon

12. „2015 őszén Nagykárolyban, a MÚRE rendezvényén szereztem tudomást a Szövegkovács létezéséről. Jobban megismerve a kezdeményezők célját, küldetését, elsőként az jutott eszembe, hogy nálunk, Kárpátalján is szükség lenne hasonló szövegkovácsokra. Sajnálattal látjuk, érzékeljük, amint egyre inkább szennyeződik, csúnyul a szép magyar anyanyelvünk. Éppen ezért nagy szükség van olyanokra, akik tisztítani, szépíteni, nemesíteni tudják és akarják nyelvünket. Nem csak Erdélyben, Kárpátalján is!”

Dunda György – újságíró – Kárpáti Igaz Szó (Ungvár, Kárpátalja)

13. „A Szövegkovácsnak már a neve is jó! Munkát sugall. Nem simogatják, fésülgetik, púderozgatják a szövegeket, hanem kovácsolják. Az eredmény tartós, míves, időtálló. Szeretem a blogot, és a Facebook-oldalt is, bár ez két különböző műfaj.

A blogon olyan emberek bukkannak fel, akik érdekesek, és máshol nem olvashatunk róluk, itt ráadásul a szokásos újságírói megszorítások nélkül, szabadon nyilatkozhatnak meg. A magyar nyelv és helyesírás fejlődéséről szóló cikkek pedig érthetőek, olvashatóak, emészthetőek.

A Facebook-oldal kis leckéi azért jók, mert nem poros iskolai leckék, hanem élő, élvezetes, szemléletes kis példák, amelyeken keresztül azonnal bárki megérti a lényeget, amit a nyelvtani szabály bemagolásával valószínűleg soha nem értett volna meg…  

Még nagyon sokévi jó kovácsolást kívánok a szövegmestereknek, és – mert megérdemelnék! – több olvasót, lájkolót.”

Bárányi Ildikó – (Budapest, Magyarország)

Ezt a szöveget majd jövő héten kovácsoljuk...

14. „Merész, de nem hivalkodó; divatos, de nem közönséges; szakszerű, de nem szakbarbár; szókimondó, de nem trágár; igényes, de nem sznob; olvasóbarát, de nem könnyelmű; egységes, de nem egyoldalú; változatos, de nem csapongó; meghökkentő, de nem polgárpukkasztó; személyes, de közérdekű; aktuális, de örökérvényű!”

Ambrus Melinda – újságíró, Brassói Lapok (Brassó, Románia)

15. „Bár nem olyan rég ismerkedtem meg a Szövegkováccsal, azóta előszeretettel és nagy érdeklődéssel olvasom a bejegyzéseket. A reggeli kávé mellett, például, lazán elolvashatom, így napirenden lehetek a magyar nyelv helyesírási szabályainak változásaival. Számomra ez nagyon fontos. Azt hiszem, a szóbuborékok a kedvenceim. Azáltal, hogy a Facebookon is jelen vagytok, a fiatalabb generációt is sikerül megszólítanotok, amiért külön dicséret jár. Csak így tovább!”

Kemenes Henriette – költő (Nagyvárad, Románia)

16. „Csak gratulálni tudok a Szövegkovács blog létezéséért és a 100. bejegyzéshez. Figyelemmel kísérem a bejegyzéseket és általában a helyesírási szabályokat, mert fontosnak tartom, hogy aki magyarul beszél és ír, helyesen tegye. Mindig lehet tanulni, ebben nagy segítségünkre van a Szövegkovács blog és a Facebook-oldal is. Nagyon kedvelem a buborékgyűjteményt, ezzel tudom magam jobban ellenőrizni és felmérni, hogy már mennyi mindent tudok, de főleg azt, hogy még mennyi mindent nem. Gratulálok, és sikeres munkát kívánok a továbbiakban, mert érdemes és szükséges a munkájuk. Megéri folytatni.”

Momir Dorottya – (Temesvár, Románia)

17. „Hogy miért hasznos a Szövegkovács? Nem kell sokat gondolkodni a válaszon: mert olyan tartalmakkal jelentkezik, amelyek pallérozzák a helyesírás (én azt is mondanám, hogy a helyes kiejtés és a szép beszéd) terén szerzett tudásunkat! Néha oly’ egyszerűnek tűnő szavak, kifejezések írása közben is tévedünk! Kiváltképpen akkor, ha azokat nem használjuk gyakran. Példaként talán az egyik legfrissebb, Facebook-oldalon olvasott higgy, gyógyír, gyűjtemény szavunkat említsem. Vagy a szelfit. Napjaink divatos és népszerű fényképezési módszere immáron »meghonosodott« a magyar helyesírásban, és nem selfie, szelfie, hanem egyszerűen: szelfi… Ma, amikor az emberek többet olvassák az okostelefonjukat, mint egy-egy értékes irodalmi alkotást, igazán hasznosnak bizonyul a Szövegkovács. Jó munkát, sok sikert a továbbiakban is!”

Kisimre Ferenc – publicista (Szeged, Magyarország)

Veszélyes szelfi (www.offline.hu)

18. „Egyre fonnyad a nyelvünk. A közösségi portálokon megjelenő bejegyzések többségében már szinte nyoma sincs ennek a gyönyörű nyelvnek a helyesírásából. Éppen ezért is vezettük be a Marosvásárhelyi Rádió reggeli műsorában a helyesírási játékot, melynek óriási sikere volt. Sokszor inspirálódtunk a Szövegkovácsról, ahol gyakran rendkívül szellemesen szembesültünk a »tévedésekről«. Addig jó, amíg még tudunk nevetni a saját hibáinkon, de legközelebb már pontosan használjuk a helyesírást. Változik a nyelvünk, változnak a szabályok, éppen ezért is van szükségünk az ilyen »kovácsokra«. Szorozzuk be tízzel, és akkor már elmondhatja magáról, hogy az »ezredes« kordában tartotta a magyar nyelvet. Mert nem mindegy hogy j-vel, vagy ly-nal írjuk a diót. ;)”

Kádár Zoltán – Marosvásárhelyi Rádió (Marosvásárhely, Románia)

19. „Mitől jó a százas, ha nem pénz,

avagy köszöntősorok a helytállásról

Egy olyan korban, amikor facebookos forradalmak söpörnek végig a világnak már olyan részein is, ahol akár még tegnap legfeljebb csak fáklyalángok fel-fellobbantásával továbbították az égi meg földi hírértékű jeleket, szóval, egy olyan korban, amikor a multikommunikációs eszközök a mindennapjaink meghatározó részévé váltak, és az új Aton, az internet, feltartóztathatatlan diadalát országos viszonylatban percenként 350 új bejegyzett webcím hirdeti (a már meglévő mintegy 700 ezer mellett), száz poszt/bejegyzés egy önmagát blognak meghatározó médiavállalkozás életében nem biztos, hogy a legtöbbet mondó adat.

Ám a mindenféle számmisztikára fogékony világunkban egy kerek számhoz köthető bejegyzés alkalmat kínál nemcsak a teljesítmény megsüvegelésére, hanem annak elmondására is, hogy mit is jelent a blogot rendszeresen követő olvasó (civil vagy szakmai) számára egy olyan online műfaj, amely a sajtó nyelvi parcelláit próbálja tisztítani a mindent belepő gyomoktól.

A pharoszi világítótorony (anatur.hu)

Nos, mint ilyen, számomra a Szövegkovács lépésről lépésre olyasvalami lett, mint ami az ókori hajósoknak a pharoszi torony volt: segít eligazodni. Nem mondom azt, hogy az eddigi száz bejegyzést betűről betűre mind elolvastam, de azt bizton állítom, hogy sokat közülük visszamenőleg is végigböngésztem, és ez egyik alkalommal sem volt hiábavaló időtöltés. Mert azok a szellemi helyszínelések, amelyeket a bejegyzések nyújtottak, nemcsak pontosan feltérképezték a leletanyagot, hanem irányt is kínáltak a továbblépéshez.

Ennek ellenére, vagy éppenséggel ezzel súlyosbítva, a Szövegkovács egy pillanatig sem didaktikusan szájbarágó, stílusa egyszerű, közérthető, mondanivalója mindég világos.

Ezért szeretem.

Persze, mióta Einstein relativitáselméletét az emberiség nyakába akasztotta, mint szerető szülők gyerekeiknek a házkulcsot, már önmagában az is viszonylagos, hogy ki mit ért kerek évfordulón. Mert egy napilap életében például a századik lapszám messze nem azt jelenti, mint mondjuk egy havonta megjelenő kiadványéban, hiszen előbbinél még fél esztendő sem kell, s máris kijön a nyomdából a bűvösnek mondott századik lapszám, amelyről önbizalom-erősítőként a szerkesztők elmondják, hogy ez az »első száz«, sugallva, hogy remény szerint még több száz következik.

Egészen más a helyzet azonban egy olyan médiaterméknél, amely nem a napi taposómalom „lóhalálával” fixírozza az eseményeket, hanem a mélyebb összefüggések taglalását is lehetővé tevő saját ritmussal mér, minősít időt, pillanatot.

Kedves Szövegkovács! Mondják: megérted a századik bejegyzést. Már csecsemőkorodban rangos kitüntetést kaptál, időközben megtanultál járni, ma pedig már egyre népesebb rajongói/követői köröd is van. Szellemi szüleidnek (Melánia és Erika) azt kívánom, ezután is leljék örömük benned, magunknak, olvasóidnak pedig azt, hogy folytatólag is azt kapjuk tőled, amit eddig is: a lépéstartás esélyét. Hiszen aki lemarad, az kimarad.

Ezért Szövegkovács, világíts, hogy sötétben is lássunk!”

Bögözi Attila

újságíró – Erdélyi Riport (Marosvásárhely, Románia)

Csecsemőkorunkban, 2015-ben, Rácz Éva és Szűcs László társaságában

Ui.: Tallózás a mérföldkövek bejegyzéseiből:

1. A legelső bejegyzés:

http://szovegkovacs.blog.hu/2015/03/12/mibol_lesz_a_szovegkovacs

2. Az 50. bejegyzés:

http://szovegkovacs.blog.hu/2015/12/04/ezt_meg_kell_unnepelni

3. Az egyéves születésnapra írtuk:

http://szovegkovacs.blog.hu/2016/03/12/egyeves_a_szovegkovacs_blogja