Egyelőre nem pótolhatók...

Róluk valahogy keveset hallunk, végzik a munkájukat, de nem a nagy nyilvánosság előtt, legalábbis többségük... Ha hivatalos iratokat kell egyik nyelvből a másikba ültetni, rögtön hozzájuk fordulunk, és azt hisszük, hogy csak ebből áll a munkájuk. Pedig sokkal színesebb, mint gondolnánk. Ma, a fordítás nemzetközi napján egy hivatalos fordítót kerestünk fel, aki a kulisszák mögé is bevisz. A Temesváron született, jelenleg Bécsben élő Laslavic Tímea már korábban is dolgozott a Szövegkováccsal.

– Több területen megfordultál eddig, most fordítóként keresed a kenyered. Miért választottad ezt a pályát?

– Véletlenül, egy kedves barátnőm édesanyjának a tanácsára váltottam ki a fordítói engedélyt. De már akkor is fordítottam olyasmit, amihez nem volt szükség engedélyre, pl. könyvet, televíziós műsorokat stb., tehát logikus volt a következő lépés, hogy akkor ezt szervezett keretek között tegyem és iratokat is tudjak vállalni.

Egy másik nagyon jó tanács, amit ugyanabban az időszakban kaptam egy kollégától és baráttól az volt, hogy a biztonság kedvéért mindig több lábon álljak: tehát legyen mindig két helyről bevételem, főállás és másodállás például.

Több évig űztem a fordításokat másodállásban, tehát mindig volt mellette egy állandó munkahelyem is, és ez „csak” amolyan plusz volt. Most úgy alakult, hogy két és fél éve kizárólag ezzel foglalkozom, és ezzel ellent is mondanék azoknak, akik azt mondják, ma nem lehet Romániában ebből megélni. De igen, lehet – viszont rengeteg munkával.

dsc_3931.JPG

Laslavic Tímea (fotó: Liza Vicol Günter)

– Melyek a fordítói szakma nehézségei és szépségei? Gondolom, mindkettőből van elég...

– Van több nehézsége is, a legnagyobb szépsége pedig számomra az, hogy a fordító általában szabadúszó. Nekem nagyon megfelel, mert én szervezem a programomat, ugyanakkor egyeseknek nehézség is, mivel ez nem mindenkinek megy. Be kell tudni osztani a programot, hiszen szigorúan tiszteletben kell tartani a határidőket, az ügyfelekkel való kapcsolattartás sem könnyű dolog, továbbá az iratok fordításakor nagy a felelősség.

Én magam végzem a könyvelést is, erre is fokozottan oda kell figyelni. Itt nincs főnök, aki megmondja, mit csinálj, de ugyanakkor olyan értelemben sincs „fent” valaki, hogy megvegye neked a számítógépet, a papírt, kocsit adjon a feneked alá. A magad főnöke vagy, azonban minden a te vállad terheli. A kötelező egészségügyi biztosítások, nyugdíjalapba való hozzájárulások stb. saját zsebből való kifizetése is. Valamit valamiért...

– Hogyan telik egy hivatalos fordító napja?

– Ez a kérdés nagyon jól jön, ugyanis számtalanszor tapasztaltam, hogy Romániában (még sajnos) sokak előtt ismeretlen vagy kevésbé ismert a korábban is említett szabadúszás fogalma. Ezért vannak olyanok, akik úgy érzik, egy ilyen stílusban dolgozó ember semmit sem csinál. Ez nyilván nem így van, hiszen magam is ledolgozom a napi nyolc órát, sőt néha többet is, különösen, ha egy nagyobb projekten dolgozom.

Több szerződésem is van, persze ezeket az ember nem mutogatja, meg nincs is ott senki mellettem, amikor például vasárnap este is fordítok – és akkor könnyen az az érzése támadhat valakinek, hogy akkor én nem is dolgozom, csak azért, mert nem megyek be reggel nyolc órára egy irodába. 

Nyáron például simán előfordul uborkaszezon, persze akkor pénz sem áll a házhoz. Itt még visszatérnék picit a nehézségekre, amelyek között az is ott van, hogy éppen annyi a bizonytalanság, mint amennyi a szabadság. Sose tudni, holnap lesz-e munkád. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy többé-kevésbé állandóan van fordítanivaló, ha van is egy-egy „üres” nap vagy gyengébb hónap.

Egy napom tehát: leülök a számítógép elé és fordítok. De ezt akár éjjel is megtehetem. Egy a lényeg: a munka legyen kész időben. Nagyon sok időt töltök a képernyő előtt, ezért sajnos az elmúlt években nagyon megromlott a látásom és a hátam sem a régi. De hát minden foglalkozásnak megvannak a maga hátrányai, ez természetes. 

Reményik Sándor: A fordító (részlet)

„A fordítás, a fordítás – alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.”

– Egyáltalán hogy lesz valakiből szakképzett fordító?

– Kétféle fordítói engedély létezik, az egyiket a polgármesteri hivataltól kell kérvényezni, a másikat az Igazságügyi Minisztériumtól, Bukarestből. Az elsővel nem fordíthatsz olyan iratokat, amelyeket állami szervek használnak fel, de simán fordíthatsz (és számlázhatsz ezért) szinte bármi egyebet – szórólapokat, könyvet, internetes oldalakat stb. Iratokat azonban nem. Azzal az engedéllyel, amilyen például nekem van, bármilyen iratot lefordíthatok.

– Felsorolnál egy-két példát?

– Születési bizonyítványokat, házassági leveleket (például a honosítási eljárásokhoz), okleveleket, különféle szerződéseket, közjegyzői iratokat, bírósági határozatokat fordítok... Emellett rengeteg orvosi papírral dolgozom, ugyanis Temes megyéből nagyon sokan járnak Szegedre kezelésre.

Színdarabokat és könyveket is fordítottam, korrektúrát is végeztem, az a típus vagyok, aki szinte bármilyen jellegű szöveggel megbirkózik. Amit nem szeretek és lehetőség szerint nem is vállalok, az a műszaki szöveg. Nekem az nagyon nehezen megy még szakszótárral is, nem úgy, mint az orvosi szövegek, amelyekbe az évek során nagyon belejöttem.

– Mit gondolsz a helytelenül fordított szövegekről?

– Sajnos volt alkalmam ilyet látni épp eleget, hivatalos fordítóktól is – és erről inkább nem is nyilatkozom. Azt azonban fontosnak tartom elmondani, hogy a Google Translate például nem helyettesíthet egy embert. Ne gondoljuk azt, hogy egy robot valaha is képes lesz helyesen fordítani. Különösen, ha a rendkívül összetett magyar nyelvről beszélünk.

Tegyünk egy próbát és fordítsunk le valamit a Google Translate-el angolra vagy angolból, bármilyen nyelvből egy másik nyelvre. Még hagyján... De ha magyarból vagy magyarra akarunk fordítani, az eredmény az esetek túlnyomó részében messze a helyességtől. Tettem is egy próbát, íme az egyik fenti sor románul: Să faceți o încercare și să plătească în jos unele dintre out-Google Translate nostru în limba engleză sau din limba engleză, limba-orice limbă. Siralmas.

– A családodnak is köszönheted, hogy ilyen jól boldogulsz a fordítói szakmában... Mesélnél egy kicsit magadról?

– Tipikus bánsági keverék vagyok, magyar, német és szlovák (ha úgy tetszik, tót) felmenőkkel. A családban magyarul beszéltünk, édesapám és édesanyám is magyarok. Két testvérem van, és mindannyian magyar iskolába jártunk, elég nagy nehézségek árán, mert ehhez ingázni kellett – román nyelvű iskola pedig lett volna helyben, vagy mindenesetre közelebb. Én nagyon örülök annak, hogy magyar iskolába jártam, és ezt a tízéves osztálytalálkozón is elmondtam: amióta az iskolapadból kikerültem, mindig a magyar nyelv tudásával kerestem a kenyeremet.

Magyar újságnál dolgoztam, magyar műsort szerkeztettem a Román Televízióban, a Magyar Televíziónak tudósítottam Temesvárról, most magyar–román hivatalos fordító vagyok. Mindig csak az előnyömre vált a magyar nyelv ismerete, és egyáltalán: soha semmilyen hátrányom nem volt abból, hogy magyar vagyok. Sőt éppen ellenkezőleg.

Nagyon sajnálom, hogy a dédszülők nem adták át a következő generációknak a német és a szlovák nyelv ismeretét, az lett volna a szuper. Németül most tanulok, de a szlovák nyelvet sajnos nem hiszem, hogy el fogom tudni sajátítani valaha. Ugyanakkor a magyar mellett a román nyelvet is anyanyelvemnek tekintem és olyan szinten beszélem. Ez a fordítói munkához elengedhetetlen.

Kérdezett: FRM

Ui. A fordítás nemzetközi napját minden év szeptember 30-án, a bibliafordító Szent Jeromos – a fordítók védőszentje – halálának évfordulóján tarják. A Fordítók Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Translators) 1991-ben javasolta, hogy hivatalosan, világszerte is megünnepeljék ezt a napot. Így próbálja felhívni a figyelmet egy olyan szakmára, amely egyre fontosabb szerepet játszik a felgyorsult mindennapokban. Az idei év központi témája: „A fordítás és értelmezés változó arca”. 

statements_306016.jpg

Leonello Spada: Szent Jeromos (forrás: www.moly.hu)