Az egykori „mostohagyermek” (a Szövegkovács-szülinap margójára)

Jó pár éve beszéltünk róla először, de akkor nem vettük komolyan… Négy esztendővel ezelőtt viszont nem volt más választás, ki kellett találni valamit. Hozzáfogtunk „hűbelebalázs” módjára, szedett-vedett információkkal, de nem akart megszületni.

Végül többhetes kínlódás után elértük a célunkat, kezünkbe kaptuk a jeles eseményről szóló papírt, a keresztelés viszont még hátravolt. Találtunk egy nevet, jónak tűnt, néhányan azonban csóválták a fejüket, hogy ezt azért mégsem kellene… Végül – körülbelül két hónap elteltével – rábólintottunk egy névre, amelyet azóta is visel, és nem panaszkodik miatta. Szerencsére mások sem.kerdojel.jpg

Minek nevezzelek? (tehetseggondozas.hu)

Szerettük volna minél több embernek bemutatni, még Buenos Airesbe is elküldtük a hírét, de nem volt túl jó fogadtatása. Lassan-lassan alábbhagyott a kezdeti lelkesedés… Egyre kevesebbet foglalkoztunk vele, néha mással foglalkoztunk helyette, mivel hasznavehetetlennek tűnt. Olyan is volt, hogy fél évig teljesen megfeledkeztünk róla, és úgy kezeltük, mintha nem is lenne a világon.

Tavaly márciusban valami lelkiismeret-furdalás-féle kezdett motoszkálni bennünk, legbelül éreztük, hogy sokkal több figyelmet érdemelne. Szinte napi szinten kezdtünk gondoskodni róla... 

babitskk_1.jpgA Facebookon is megtalál

Egyikünk még az állandó munkáját is feláldozta miatta, mivel úgy tűnt, hogy sokkal többre képes, mint gondoltuk. Meghálálta a törődést, múlt év szeptemberében értékes díjat kapott a Magyar Újságírók Romániai Egyesületétől. Szerencsére nem szállt el magától, igaz, mi sem engedtük neki.

racz_eva.jpg

A többi díjazottal és a MÚRE elnökével, Rácz Évával (fotó: Martinek Imre)

Idén lett négyéves, pontosabban múlt héten, július 20-án. Sajnos félig-meddig magára hagytuk, sőt a születésnapjára szánt gondolatokat sem sikerült papírra vetni. Most pótolom be, talán nem csóválja a fejét.

Gondolom, a kedves olvasó már rájött, hogy mit is takar a 95. bejegyzés címe… A Szövegkovácsot, amelynek Pontra Tesszük volt az első neve, de hamar lemondtunk róla. A 4. születésnapján szerencsére sikerült meglepni egy nyereményjátékkal, ma a három nyertes neve is kiderült…

jatek6.pngA partnereknek is köszönjük!

Az elmúlt négy év mindegyik csapattagnak érdekes tapasztalatokat hozott. Kikről is van szó?

Erikáról, aki árgus szemekkel korrektúrázza a Facebook-oldalra és a blogra felkerülő szövegeket.

Zsoltról (ő került be legkésőbb a csapatba), aki önkéntesen olyan időszakokban tölti fel és időzíti a bejegyzéseket a Facebookon, amikor kis híján összecsapnak a hullámok a fejem felett.

uzlet3.jpg

Erika és Zsolt a közönség soraiban

Ott van még a kedvenc fotósom, Sanyi, aki nélkül már rég be kellett volna zárni a boltot. Remélem, nem haragszik meg, amiért megemlítettem…

sanyi.jpg

Amikor a fotós is lencsevégre kerül... (fotó: Ördög Dorottya)

Egyúttal megköszönöm magamnak is, hogy hittem a Szövegkovácsban, képes voltam talpra állni, tanulni, és minél több helyre elvinni a hírét. Még akkor is, ha ma már könyvet tudnék írni arról, hogyan nem kell vállalkozni…

És végül köszönettel tartozom, jobban mondva tartozunk Önnek/Neked, hogy kitartott/kitartottál mellettünk, hálásak vagyunk a megbízásokért, az észrevételekért, a bizalomért.

Ui.: Azóta még két korrektor, Horváth Éva és Benedek-Székedy Sándor is csatlakozott a csapathoz. 

Farkas-Ráduly Melánia