Egy táncesten figyeltem fel rá, talán őt láttam először argentin tangót táncolni, pár hónappal később már rádiós interjút készítettem vele. A csíkszeredai születésű, jelenleg Temesváron élő Péter Ildikó divattervezőként dolgozik, de táncosként is sikeres. Az elmúlt években folyamatosan fejlesztette magát, fesztiválokra jár, az általa tervezett ruhákat egyre több hölgy viseli. Ma őt látjuk vendégül…

 – Mikor kacsingattál először a művészetek felé?

 – Kiskoromban édesapám fafaragással is foglalkozott, emellett nagyon szépen rajzolt. Én is szerettem rajzolni, sokan megdicsértek, így kerültem kilencedik osztálytól egy nagyon jó barátnőm ajánlására a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumba. Örvendek, hogy ezt választottam, mert szeretek ezzel foglalkozni, és úgy érzem, hogy kiteljesedem ebben a világban, tevékenységben.

Péter Ildikó

– Voltak olyan feladataid a középiskolában, amelyek hatására eldöntötted, hogy később is ezen a pályán akarsz maradni?

– Az osztálytársaim közül néhányan már ötödiktől művészeti iskolába jártak, így be kellett hoznom a lemaradást. Középiskolában évente kétszer volt szakvizsgánk, amelyen hatos jeggyel lehetett átmenni (Romániában 1-től 10-ig osztályoznak – szerk. megj.), és még most is emlékszem az első számonkérésre kilencedikben, amely nagyon nehéz volt és rendkívül megviselt. Épphogy sikerült átcsúszni. Sőt az egyik tanárom is kritizált, ami annyira felkavart, hogy mindenképp bizonyítani szerettem volna. Második félévben már nekem volt a legjobb rajzom az osztályban, országos tantárgyversenyekre küldtek, majd a középiskola befejezése után, második próbálkozásra bejutottam a temesvári Művészeti Egyetemre, ahol ösztöndíjas lettem. Másodévben a csoporttársaimmal első díjat nyertünk egy közös kollekcióval, amelyet Jászvásáron egy nemzetközi fesztiválon mutattunk be. Ott is nagyon sokat tanultam a divatszakmáról, és arról, hogy mit jelent divattervezőnek lenni.

Egyik kedvenc rajza

– Az elhangzottakból úgy tűnik, nem tartozol azok közé, akik megijednek az első akadálytól…

– Nem ijedek meg, de természetesen vannak csalódások is, viszont nem kell elcsüggedni, mivel képtelenség mindenkinek az ízlését, elvárását kielégíteni. Szerencsére kevés ilyen helyzettel szembesülök…

– Már az egyetemi évek alatt is dolgoztál, vagy csak a kötelező feladatoknak próbáltál eleget tenni?

– Mivel mindig éltanuló akartam lenni és az ösztöndíjat is meg szerettem volna tartani, sokáig főként a kötelező feladatokra koncentráltam, negyedéven azonban nagyon érdekes helyzetbe kerültem. Volt egy barátnőm, akinek tetszettek a rajzaim, dicsekedett velük, körbejárta a barátnőit, szomszédjait, és így ismertem meg a jövendőbeli főnökömet, aki miután látta a rajzaimat, munkát ajánlott, amit el is fogadtam. Ötödéven egy készruhagyárban kezdtem dolgozni, ahol rendeléseket vettünk fel, a modelleket pedig én terveztem.

Ugyancsak kedvenc...

– Ha jól tudom, már ez idő alatt kapcsolatba kerültél a tánccal…

– A későbbi táncoktatóim is megrendelők voltak a gyárban, táncruhákat készítettem nekik. Mivel mindig érdekelt a tánc és régóta kerestem egy olyan helyet, ahol komolyabban megtanulhatom, kihasználtam a lehetőséget. Elmondtam nekik, hogy nem szabadulnak meg tőlem… A mai napig ott vagyok náluk.

Egyszerűbb latin ruha

– Említetted a táncruhákat… Valójában kétféle stílussal kellett megbarátkozzál…

– Szerettem a táncruhákkal foglalkozni, mert több kreativitást igényelt, mint amihez hozzászoktam a klasszikus ruháknál. Megdolgoztatta és a mai napig megdolgoztatja a fantáziámat. A latin ruha szexis, kiemeli a mozgást, talán dinamikusabb, a standard ruha elegáns, takarja a lábat és jóval nagyobb a térfogata (a versenytáncban öt latin és öt standard táncot különböztetünk meg – szerk. megj.). Utóbbi tervezéséhez, megvarrásához általában több időre van szükség, mivel néha 20-30 méternyi anyagot is feldolgozok, de már olyan is történt, hogy nyolcezer Swarovski-követ ragasztottam egy latin ruhára. Azt hiszem, ez a rész tetszik a legjobban, mivel játszadozhatok a kiegészítőkkel, ragaszthatok, festhetek…

A ruha 8000 Swarovski-kővel...

– Időközben eljöttél a gyárból, a tánc pedig még jobban meghódított…

– Eleinte versenytáncra iratkoztam be, három évig jártam, versenyre is eljutottam. Miután partner nélkül maradtam, megismerkedtem néhány argentintangó-táncossal a klubtól, és arra gondoltam, hogy kipróbálom, mivel ott mindenki mindenkivel táncol. Már első alkalommal nagyon jó volt a hangulat, és úgy döntöttem, hogy ott maradok.

Standard ruha

– És sokkal több lett belőle, mint amire eleinte gondoltál…

– Igen, mert ahogy szokták mondani, ötvözöm a kellemest a hasznossal. Ha már tangózom és táncolok, én is készítek magamnak ruhákat, amelyekre más lányok is felfigyelnek. Az argentin tangó igényli a nőiességet, a ruha és a szoknya viseletét… engem a tánc tanított meg arra, hogy nőiesebb legyek. Korábban nagyon szerettem nadrágot viselni, most viszont édesanyám is örül annak, hogy táncolok és ruhákat hordok. Mivel az úgynevezett tangópartikon a hölgyek szépek és vonzók akarnak lenni, egyre többen kérik, hogy varrjak nekik tangóruhát.

Ez már más stílus

– Mi különbözteti meg a tangóruhát például a latin ruhától? A standard ruhával nem is akarom összehasonlítani…

– A latin és a standard ruhák versenyruhák, kötöttebb a stílus. Ezzel szemben az argentin tangóhoz elég egy elegánsabb ruhába öltözni, amely kiemeli a mozgást, fontos, hogy kényelmes legyen. Nyúlékony anyagból vagy selyemből készítem, utóbbi könnyű és lenge, szépen hullámzik tánc közben. Emellett az argentintangó-ruhák elöl rövidebbek, hátul hosszabbak, a hátuk kivágott, ami érzékivé teszi a viselőjét. Főként a piros és a fekete szín jellemzi, viszont mintás anyagból is készítettem ruhákat. Gyakori még a csipke, kiegészítőként pedig néha rojtokat, gyöngyöket is használok.

Egy másik ruhaköltemény

– Egy-egy munkádnál mennyire veszed figyelembe a megrendelő egyéniségét?

– Mindenképp figyelembe veszem, mert nem készíthetek olyan ruhát, ami nekem tetszik, de neki nem. Különböző emberek vagyunk, más-más stílussal, igényekkel, testalkattal, és másként viselkedünk. Nekem addig nehéz, amíg megismerem a stílusát, utána nincsenek gondjaim, bátran ajánlhatom neki a ruhakölteményeket, és úgy érzem, hogy az esetek többségében nem fogok mellé.

– Egy kicsit visszakanyarodnék az argentin tangóhoz, amely kezdetben nem örvendett ekkora népszerűségnek. Miért?

– Nagyon intim tánc, legfőbb eleme az ölelés, improvizált, tánc közben a testek nagyon közel kerülnek egymáshoz, a lábak pedig érintik egymást, talán egy picit erotikusnak is mondható… Kezdetben a férfiak férfiakkal táncolták, a nőknek tilos volt.

Argentin tangó

– Emellett nem lehet összehasonlítani a versenytáncból jól ismert tangóval…

– Különbözik a zene, és míg az argentin változat rögtönzött, addig a versenyeken látott tangónak koreográfiája van és jóval szaggatottabb. Más az öltözködés, a testtartás és a magatartás…

Versenytangó

– Gondolom, elárulhatjuk, hogy januártól oktatod is a tangót…

– Mivel nagyon szeretek táncolni, kitartó vagyok, és mindig elmegyek az eseményekre, valamint az órákra, folyamatosan fejlődök… A klubnál egyre több a tanítvány, ezért felkértek, hogy segítsek a táncoktatásban, és már van egy kezdő csoportunk. Örülök a lehetőségnek, jó a hangulat, sikeresek az órák, és szeretném egyre több emberrel megismertetni az argentin tangó világát.

Oktatás közben...

– Ha jól tudom, egy-egy tangóesten, vagy más néven, milongán a férfi nem szokványos módon kéri fel a nőt…

– Igen, így van. Maga a felkérés szemkontaktussal történik, ami abból a szempontból előnyös, hogy visszautasítás esetén nem kerül kellemetlen helyzetbe a férfi. A nő a szemkontaktus által elfogadhatja vagy visszautasíthatja, így az esetleges partner nem kell visszaforduljon.

– Azt is hallottam, hogy van egy konkrét forgatókönyv, amíg egy táncos partnert cserél…

– Az argentin tangóban négy különböző stílusú zene és tánc van, a klasszikus tangó, a tango de vals (vagy valsz), a milonga (nem csak a korábban említett táncest neve) és a nuevo tangó. A párok négy zeneszámot táncolnak együtt, viszont, ha az egyik félnek nem tetszik a másik stílusa, tapintatosan megköszönheti neki és továbbállhat, viszont, ha nagyon jól érzi magát, akár folytatni is lehet a táncot.

Teljes átéléssel

– Mi a titka az argentin tangónak? Miért ennyire népszerű?

– Szerintem olyan kultúra, amelyet érdemes megismerni, nagyon szép világ, és mindamellett, hogy jól érzed magad, mozogsz, táncolsz, minőségi zenét hallgatsz, ismerkedsz, kapcsolatokat alakítasz ki, kilépsz a mindennapi rutinból és utazhatsz is… Európa több országában, de más kontinenseken is tartanak fesztiválokat. Úgy érzem, hogy világkultúra lett, érdemes fejleszteni, mindenkinek ajánlom…

– Hétvégén például Belgrádban voltál egy tangófesztiválon, ahol nemcsak táncoltál, hanem ki is állítottál…

– Hallottak rólam és meghívtak, hogy állítsam ki a ruháimat, sikerrel járt, nagyon jól éreztem magam, és úgy néz ki, még szükségük lesz rám.

Más partner, más ruha, más cipő...

– Hogyan látod a jövődet: táncosként és divattervezőként?

– A táncot képtelen vagyok abbahagyni, mivel imádom, úgynevezett betegség, amiből nem hiszem, hogy ki fogok gyógyulni. Divattervezőként is folytatom, úgy érzem, hogy sokan érdeklődnek a munkám iránt. A kettő ötvözete nagyon előnyös számomra.

Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia

Ui. Ráadásként hallgassa meg Cseh Tamás „Tangó” című dalát (a bejegyzés címét innen vettük).