Játszani akarok!

Sokáig a „nem játszom” volt a jelszavam, míg egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is szervezem a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet és a Játszma.ro közös játékestjét, amiből végül délutántól éjfélig tartó játékmaraton lett. Még most sem török-zúzok a társasjátékokért, de már a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy mennyire magával tud ragadni egy-egy jó hangulatú összejövetel. Felejthetetlen élmény volt, és szerintem nemcsak nekem, hanem másoknak is. Az újságírói énem azonban nem hagyott nyugodni, és néhány percre elraboltam a Játszma.ro egyik alapítóját, Csucsák Istvánt, aki a Magyar Társasjátékosok Romániai Szövetségének elnöke is.

– Mikor kezdődött ez a szenvedély a társasjátékok iránt?

– Egy hétvégi kiránduláson leültünk társasjátékozni, és megtetszett az egyik játék, a Rizikó. Utána egyfolytában kerestem az új játékokat, a társaság folyamatosan bővült, egyre többen összeültünk, mindenki hozta az újonnan szerzett játékát.

jatek14.jpg

Csucsák István magyaráz

Mivel Romániában nem volt könnyű beszerezni a magyar nyelvű társasjátékokat, az ismerősök közül többen is megkértek, hogy hozzak Magyarországról, amikor magamnak is vásárolok. Akkoriban számítógépekkel foglalkoztunk, volt egy kis üzletünk is, és arra gondoltunk, hogy jó volna társasjátékokkal bővíteni a készletet. Így indult az egész.

– Mit ad neked a társasjátékozás? Mit érzel akkor, amikor leülsz a haverjaiddal például „rizikózni”?

– Mindig is szerettem számítógépen játszani. Szerintem a mai generációból ritka az a személy, aki nem próbálta ki, de a többség bizonyos szinten függő is. Előbb-utóbb az ember kinövi és rájön, hogy nem akar a gép előtt ülni, mivel társaságban jobban érzi magát… szerintem a társasjátékozás a legjobb alkalom arra, hogy úgymond szocializálódjunk, jobban megismerjük a másikat, barátkozzunk, szórakozzunk.

jatek13.jpg

Játékoskedvűek a TeMISz Arénában

Az általunk szervezett rendezvényeken rájöttem, hogy a társasjáték egy eszköz, az embereknek szükségük van rá, hogy elmenjenek valahová, kellemesen érezzék magukat és gátlások nélkül beszélgessenek egymással. A kocsmázás nem elég ehhez, mert akkor csak a saját társaságukkal vannak, félnek egyiket-másikat megszólítani, és bármilyen társas tevékenységről legyen szó, egyfajta gátlás van az emberekben, például nem mernek odamenni valakihez.

jatek4.jpg

A népszerű játékok egyike

Ezzel szemben, ha elmennek társasjátékozni, megszólíthatják az ismeretleneket, hogy „gyere, mert még van egy hely, szervezünk egy kis bajnokságot, embereket gyűjtünk” stb. Játék közben pedig új barátságok, ismeretségek alakulnak ki.

– Amíg nem kezdtetek társasjátékokat forgalmazni, mennyire volt népszerű ez a szabadidős tevékenység az országban? 

– Romániában minimálisnak mondanám a társasjátékos közösséget, Nyugaton viszont nagyon fejlett. Németországban szinte minden lokálban, kocsmában társasjátékokba ütközünk, mivel van igény rá. Ott már annyira divatos a társasjátékozás, hogy az ottani emberek, főleg a fiatalabb generáció mindennapjainak részévé vált.

jatek3.jpg

Aki bújt, aki nem...

Itthon, az elmúlt öt évben, amióta ezzel foglalkozunk, óriásit nőtt, azt is mondhatnám, hogy töbszöröződött az érdeklődés és az igény iránta. Biztos vagyok benne, hogy a nyugat hulláma még jobban elér ide, hamar felvesszük mi is ezt az iramot, és egyre több helyen fognak játszani.

jatek1.jpg

Ez is tetszett...

Egyetemista koromban nem volt jellemző, most azonban elmegyek bizonyos helyekre, Marosvásárhelyre vagy Kolozsvárra, és kis társasjáték-gyűjteményeket látok ide-oda feltéve, hogy a kocsmázók is tudjanak vele játszani. Néhány tulajdonos már észrevette, hogy össze tudja kovácsolni a kis közösségeket… tehát minálunk is nagy iramban fejlődik.

– Többször is említetted az igény szót. Hogy lehet felébreszteni az emberekben, hisz sokan csak ülnek a tévé előtt és a távirányítót nyomkodják?

– Nagyon egyszerű, egyszer el kell jönni egy rendezvényre, ki kell próbálni és utána keresni fogja az újabb lehetőséget az a személy, aki egyszer volt és jól érezte magát. Pont azért, mert többet kap, mint egy átlagos, bármilyen más szórakozási lehetőségtől…

jatek6.jpg

Csucsák István üzlettársa, Nagy Gábor magyaráz

– De addig, amíg ráveszi magát…

– Ez a része nehezebb, mert az emberek azt mondják, hogy a társasjáték gyerekeknek való, ebben a tudatban nőttek fel. Sokaknak a Gazdálkodj okosan!, a Ki nevet a végén? a Monopoly jut eszébe, és kijelentik, hogy ők ilyesmit nem játszanak… Szerintem azzal lehet a legjobban megszólítani az embereket, ha tudósítunk a játékestekről, így valószínűleg mások is kedvet kapnak hozzá.

– Korábban említetted, hogy megalapítottátok a Játszma.ro-t és a Magyar Társasjátékosok Romániai Szövetségét, a Matriszt… több városba is eljutottatok ezáltal. Ilyenkor mi történik: meghívnak titeket vagy ti mondjátok az ottani ismerősöknek, hogy menni akartok?

– Amikor arra gondoltunk, hogy most már egyesületet kellene alapítani, körülnéztünk, hogy Erdélyben körülbelül hol szoktak társasjátékozni, hol alapítottak klubot, hol van összeszokott, rendszeresen összejáró társaság, majd felkerestük őket… ilyen volt például a kolozsvári és a szatmári. Mindegyik társaságnak megvannak a maga problémái, nehéz toborozni stb.

jatek7.jpg

Tabu...

Mi segítünk a szervezésben, sokkal nagyobb lendületet adva az egésznek… Ide-oda viszünk játékosokat, így a helybeliek is látják, hogy máshol is népszerű. Egyelőre évente egyszer szervezünk nagyobb találkozókat, amelyre mindegyik városból meghívjuk azokat az aktív embereket, akik szeretnek ezzel foglalkozni. A kezdetekre visszatérve, elmondtuk az ötletet, hogy kellene egy egyesületet alapítanunk, kijuthatunk külföldi táborokba, határon túli, hasonló szervezetekkel is tarthatjuk a kapcsolatot és pályázhatunk is.

jatek8.jpg

Ráhangolódva a játékra...

Mindenkinek tetszett az ötlet, úgyhogy megalakult a Matrisz, közben Nagyváradról is csatlakoztak, mi pedig folyamatosan keressük azokat a klubokat, amelyeket be tudunk vonni ebbe a szervezetbe. Igazából semmivel sem kell hozzájárulni, a lényeg, hogy tapasztalatunknak köszönhetően megpróbálunk tanácsokat adni a klubok működtetésével kapcsolatban, elősegítve a folyamatos érdeklődést és a játékoskedvűek toborzását.

– Most tudsz mondani egy-két jó tanácsot?

– Amiről már szó volt: a legnagyobb probléma, miként tudjuk híresztelni, hogy ide megéri eljönni. Mindegyik klubnak, a vásárhelyinek, a kolozsvárinak, a temesvárinak van egy-egy neve… vagyis először ki kell találni egy klubnevet. Nekünk bevált a Facebook-csoport és azon belül hívjuk meg az embereket, fotókat teszünk fel az összejövetelekről, így egyesek látják bejelölve az ismerőseiket, érdeklődnek és később ők is csatlakozni fognak.

jatek12.jpg

Leomlik?

Szerintem legegyszerűbben a szociális hálón keresztül lehet népszerűsíteni, de a barátok is elmondhatják személyesen egymásnak, hogy jól érezték magukat. Biztos vagyok benne, hogy akik egyszer eljönnek, és jó hangulatban töltik a délutánt vagy az estét, következő alkalomra még toboroznak egy-két havert. Persze kell egy jó helyszín, ahol kellemesen érezzék magukat a résztvevők.

– Mennyi időt töltesz az új társasjátékok kutatásával, tesztelésével?

– Inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy mennyi időt töltök mással… Állandóan a fejemben motoszkál, és mivel sokrétű dologról van szó, társasjáték-fejlesztéshez is csatlakoztunk. Emellett társasjátékokat tesztelünk, forgalmazunk, rendezvényeket szervezünk, szóval szinte minden időnk valamilyen szinten a társasjátékozáshoz kapcsolódik, úgyhogy nehéz elszakadni tőle.

jatek5.jpg

A sheriff

– Ha egy pici szabadidőd marad, mivel töltöd?

– Viccesen hangzik, de összeülünk a barátokkal társasjátékozni… Kirándulni is szeretünk, ilyenkor, ha el tudunk vonatkoztatni, kikapcsol az agyunk. Lehet, hogy furcsán hangzik, de társasjáték nélkül nem nagyon tudunk elképzelni egy kirándulást, összeülést. Nem érzem kényszernek vagy megszokásnak, egyszerűen vágyunk rá, és szerintem így egészséges, mert ha nem, akkor nem tudnánk ilyen szinten foglalkozni vele.

jatek11.jpg

A Hack Trick

– Forgalmazzátok a Hack Tricket. Mit kell tudni erről az erdélyi, pontosabban székelyudvarhelyi fejlesztésű játékról?

– Romániában egyetlen olyan aktív játékfejlesztő van, aki külföldön is bemutatja a játékait, a székelyudvarhelyi Dorsonczky Józsefről van szó. Több játékot is fejlesztett már, jelenleg a Hack Trick és a SixMaking van forgalomban Romániában. Az előbbi témája aktuális manapság, egyszerű logikai játék, nagyon nagy mélységgel, és komoly erőfeszítést igényel. Mindkét játékos igyekszik egy három számjegyű kódot beütni a billentyűzetbe, hamarabb, mint az ellenfél, és amelyik feltöri a szervert, megnyeri a játékot.

jatek9.jpg

És eldőlt...

A Hack Tricket kivittük a társasjátékos világkiállításra, amelyet minden évben megszerveznek Németországban, Essenben. Legutóbb kétszázhatvanezer látogató volt, és óriási felületen zajlott. Bátran kijelenthetem, hogy a Hack Trick eléggé népszerű a társasjátékos körökben. Van egy társasjátékgyűjtő weboldal, BoardGameGeek-nek nevezik, ahol mintegy nyolcvanhétezer játékot tartanak számon, és a Hack Trick körülbelül a 3000. helyen van jelenleg.

jatek10.jpg

A győztes...

Ahhoz képest, hogy idei fejlesztésű játékról van szó, szerintem nagyon szép dolog, és még biztosan feljebb csúszik a listán. A SixMaking játékban tornyokat kell építeni, absztrakt logikai játék, nincs témája, tavaly született, és a világlicencét megvette egy amerikai kiadó. Romániában szintén mi forgalmazzuk.

– Hogyan lehet még több emberrel megkedveltetni a társasjátékozást?  

– Ha minden igaz, jövőben megszervezzük a társasjátékos olimpiát Romániában, már több partnerrel beszélgettünk, mert egyedül túl nagy falat lenne. Egyetemekkel, diákszövetségekkel, létező klubokkal akarunk beszélni, olyan társaságokkal, ahol ez már működik, és a kiadókat is szeretnénk meghívni, közösen szerveznénk egy társasjátékos vásárt.

jatek2.jpg

Játék közben...

Az olimpiára bárhonnan jöhetnek csapatok, számos játékból szervezünk majd vetélkedőket és bajnokságokat, országos döntőket. Ha a társasjátékozásnak országos formát adunk, úgy érzem, hogy még több emberhez el fog jutni és a média is beszélhet róla. Ilyen nagyszabású esemény még nem volt Romániában, és remélem, hogy jelentősen megnöveli az érdeklődők számát.

jatek15.jpg

Pillanatkép

– Mielőtt lezárnánk a beszélgetést, visszatérnék egy kicsit a jelenbe, Temesvárra. Hogy látod az itteni hangulatot?

– Temesvár kellemes meglepetés volt, mert annak ellenére, hogy először jöttünk ide – korábban is szervezett az itteni klub játékesteket –, sok embert megmozgatott. Egyik pillanatban meg is számoltam, körülbelül ötvenen voltak a teremben… máshol fokozatosan alakult ki ez a létszám. Nagyon barátkozók az itteni fiatalok, nem klikkesedtek, és bár nem tudom, mennyire összeszokott társaság, úgy látom, hogy mindenki mindenkivel tud játszani, leülni egy asztalhoz, és ilyen szempontból ez pozitív élmény.

Kérdezett: FRM

Fotós: Farkas-Ráduly Sándor